Kicsit furcsa leírni, hogy a kilencszeres magyar bajnok vendégként volt jelen egykori klubja edzőtermében, de hát így hozta az élet. A 47 éves sportember azért nem szakadt el teljesen az ökölvívástól, egy másik pécsi szakosztály, az Origo-ház Boxing team női versenyzőit pallérozza. Tiszteletben tartva a hölgyek lelkesedését és eredményeit, megkérdezem: 15 éves bokszmúlttal a háta mögött miért nem fiúkat oktat a pécsi vasutas klubban?
- Nem kell semmi szenzációt keresni, dolgozhatnék a PVSK-ban is, de Buncsek Zoltán barátom, akit csak „Bunyós” néven ismernek a városban megkért, vegyem át az általa edzett lányokat, mert ő külföldön vállal munkát. Örülök, hogy azt csinálhatom, amihez a legjobban értek, számomra minden ökölvívással kapcsolatos feladat kihívás, legyen az női vagy férfi vonal. Tetszik a munka, hivatalosan most alakul az egyesület, jövőre már az Origo-ház Boxing team színeiben, versenyeken is indulnak a lányok. Nem egyszerű átadni a tapasztalatokat, a szakma mellett nagyon fontos az emberség is, nem könnyű a nevelői munka – mondja a sportágba hosszú pauza után, 2007 februárjában visszatérő klasszis.
Alvics Gyula a klubbal kapcsolatban egy igazi kuriózumról is beszámol: a KIA autószalon tulajdonosa, Kiss Varga István egy műhelyből alakította ki az edzőteremet. Ez a mai világban nem túl megszokott, manapság az a módi, hogy sportlétesítményeket számolnak fel, s azok helyén működtetnek különféle vállalkozásokat. Öröm, hogy a Mecsekalján fordítva is működnek a dolgok.
A jelenből vissza a múltba, jöjjön az egykori klasszisoknál kihagyhatatlan nosztalgiázás. Alvics Gyulának is van emléke bőven, 15 év csatáinak köszönhetően kifogyhatatlan munícióval rendelkezik. Megpendítem, sokan az őserőt irigyelték tőle, ám ezzel nem teljesen ért egyet.
- Ha kellene, inkább a technikámat, az akaratomat és a szorgalmamat emelném ki. Én mindig felkészült voltam, aszkétaként éltem a bunyó miatt. Tíz évig tartottam a nemzetközi minősítést, s ezt nem puszira adták. Négy olyan versenyen kellett dobogóra kerülni, ahol minimum tíz ország indult. Ebben az időben mi általában „szocialista versenyeken” vettünk részt, ahol oroszok, NDK-sok, kubaiak és bulgárok is rajthoz álltak – fogalmaz, de a következő témánál rögtön felcsillan a szeme, amikor az Alvics-Lévai-Somodi-féle nagy hármasról kérdezem. Megjegyzem, hármójuk közül Lévai őt tartotta a legtehetségesebbnek.
- Nagyon hízelgő és megtisztelő ezt egy ilyen remek bunyós szájából hallani. Pista is nagyon tehetséges volt, de talán én szorgalmasabb voltam. Nagyokat meccseltünk, tizenötször találkoztunk, három vereség és két döntetlen mellett tízszer sikerült legyőznöm. Már versenyző korunkban is jó kapcsolatban voltunk, de ma is bírom, remek humora van, nagyon jó ember, mindig örülök, ha összefutunk.
Somodi teljesen más természetű volt, ötven százalékos - egy győzelem, egy vereség, egy döntetlen - a mérlegem vele szemben. 1985-ben, amikor megnyerte a budapesti Eb-t, egy csapatbajnokságon sikerült megvernem.

Alvics Gyula Lévai István mellett más régi cimborákkal is tartja a kapcsolatot, Füzesy Zoltánnal, Bacskai Imrével többször összefutnak, de a legjobb barát ma is Botos Tibor. A salgótarjáni öklözővel az edzőtáborok és versenyek során elválaszthatatlan társak voltak, több mint nyolc évig laktak egy szobában.
- Ha tehetem, ma is sokszor meglátogatom Tibit Salgótarjánban, egy időben szinte több időt töltöttem vele, mint a feleségemmel. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam elmenni a nyári salgótarjáni gálára, remélem, legközelebb sikerül.
Miután az almanachokból idézve felsorolom kilenc magyar bajnoki címét, várnai és budapesti Eb-ezüstjét, Európa-kupa győzelmét, s számtalan nemzetközi tornaelsőséget, minden rosszindulat nélkül feldobom, talán többet is kihozhatott volna magából a nemzetközi megmérettetéseken.
- Valószínű, de ez nehéz kérdés. Az 1984-es Los Angeles-i olimpia az ismert okok miatt kimaradt az életemből. Ezt nagyon sajnálom, csúcsformában voltam, 1983-ban és 1985-ben is Eb-döntőt bokszoltam. Nagy tüske ez ma is, az embernek nem sokszor van lehetősége, hogy olimpiára kijusson, arra meg pláne, hogy akár érmet is szerezhessen. Nekem elfújta a szél! Az olimpiát helyettesítő szocialista országok részvételével megrendezett Barátság-versenyen ugyan ezüstöt szereztem, de ez köszönőviszonyban sincs azzal, mintha Los Angelesben állhattam volna dobogóra. Ez ma is fájó pont – mondja keserűen.
Az amatőr pályafutás után szóba hozom a sosem volt profi karriert, azonnal „kiutalok” egy Európa-bajnoki övet, s egy helyet a négy legnagyobb szervezet tízes ranglistáján. Egyetért, de úgy véli, a négy óriásnál akár az első ötbe is jó lehetett volna.
- 88-89 kiló között volt a súlyom, a cirkáló lett volna az igazi számomra, a nehézsúlyhoz a 188 centimmel túl alacsony lettem volna. Úgy hiszem, nem lettem volna esélytelen, hiszen azt a lengyel Golotát, aki többször is vívott profi vb-döntőt nehézsúlyban, kettőből kétszer vertem meg. Irigylem a mai magyar bunyósokat, óriási lehetőségek vannak előttük, jó teljesítménnyel igazán nagy pénzt kereshetnek. Mi is mentünk volna, de a rendszer nem engedett - mondja.
Az egykori sziklaöklű a mai profi menők pályafutását is figyelemmel kíséri, de nincs elájulva a szláv vonaltól, Valujevtől meg pláne.
- Nem küzdött még komoly emberrel, csak jól menedzselik. Kíváncsi lennék, mire menne Klicskóékkal, vagy mit tudott volna Lennox Lewis vagy Tyson ellen. Nálam Lewis a legnagyobb, ő igazi ökölvívó, minden variációt tudott, óriási volt az ütőskálája.
Beszélgetésünk végén a civil életre terelődik a szó, Alvics Gyula elmondja, nem könnyű a megélhetés, mert hiába szerzett zsákszámnyi érmet amatőrként, állhatott többször világverseny dobogójára, az akkori anyagi elismerés csak arra volt elég, hogy átlagos életet biztosítson családjának.
- Akárcsak a többiek, én sem tudtam semmit félretenni. Később baráti segítséggel lábon álló erdőket adtam-vettem, most pedig egy olasz italmárkát, az Aperx-et próbáljuk megismertetni a magyar fogyasztókkal. Nem könnyű feladat, igen telített a piac.
A láthatóan jó erőben lévő bajnok persze nem panaszkodik, igyekszik „pályára állítani” 22 éves fiát és 18 éves lányát, s közben tanítgatja a pécsi ökölvívólányokat, akik ha az egykori klasszis tudásának csak a tizedét sajátítják el, előre kibérelhetik a dobogók legfelső fokát.
Sok sikert, Alvics Gyula!
Balogh Zoltán
fotók: Fejes László és Pécs-Baranyai Origó-Ház Egyesület