Bedák Zsolt gyorsan alkalmazkodott a profi világhoz

Kellemetlen meglepetésben volt részük szombaton este azoknak a Bedák Zsolt-szurkolóknak, akik a hivatalos, 18 órára meghirdetett kezdésére érkeztek a SYMA csarnokban megrendezett ökölvívógálára. A szervezők ugyanis egy negyedórával előrébb hozták Zsolt mérkőzésének időpontját, ezért a pontosan érkezők már csak azt láthatták, hogy kedvencük a ringből lefelé jövet gyűjti be a gratulációkat. A Spotlight-bunyós sikerének így csak körülbelül ötszáz néző örülhetett, de Bedák Zsolt így is elégedett volt.

- Én sem tudom, miért kezdődött korábban a rendezvény. Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, örültem, hogy itthon léphetek szorítóba. Nem lett volna szokatlan, ha nagyközönség előtt, forróbb hangulatban bokszolhatok, hiszen „Madár” düsseldorfi gáláján Sergey Tasimov ellen gyakorlatilag teltház előtt küzdöttem. De a családom, a barátaim kint voltak, és ez a lényeg – kezdte Bedák Zsolt, majd röviden értékelte a Kemal Plavci elleni teljesítményét.
- Összeszedettnek éreztem magam, jól ment a bunyó. Remekül sikerült a felkészülésem, rengeteget futottam, erősítettem. A kesztyűzések először nagyon döcögősen mentek, de a végére kisimult minden. A felkészülés jóval nehezebb volt, mint maga a mérkőzés, de ez általában így szokott lenni.
A hatodik győztes profi csata felelevenítése után a hamburgi hétköznapokról beszélgettünk, Zsolt elmondta, könnyen ment a beilleszkedés, gyorsan megszerette az észak-német várost, barátnőjével együtt remekül érzik magukat. Ám nem felejtette el megjegyezni, az elején rengeteg segítséget kapott a csapat másik két magyarjától, Erdei Zsolttól és Balzsay Károlytól. Persze az előzékeny „lovagok” a pátyolgatás mellett nem hagynának ki egyetlen alkalmat sem, hogy ne zrikálják az újoncot, aki természetesen nem veszi komolyan az ugratásokat. Egyébként a profi bunyósoknál megszokott módon telnek a kispehelysúlyú hétköznapjai, a két edzés közötti időt általában otthon tölti, s egy héten kétszer némettanár segítségével igyekszik fejleszteni nyelvtudását. Honvágytól nem szenved, szeretteivel interneten tartja a kapcsolatot, tisztában van vele, ha el akarja érni az általa kitűzött célt, hosszútávra kell terveznie Hamburgban.

- Mint minden bokszolónak, nekem is az a célom, hogy világbajnok legyek, ezért igyekszem mindent megtenni. Nagy különbség nincs az otthon megszokott és az itteni tréningek között. Szakmailag sok újat nem tudnak mutatni, Szántó Öcsi bácsinál kitűnő iskolát kaptam, de a nagyon kemény fizikai felkészülésnek köszönhetően úgy érzem, sokat erősödtem. Az amatőröknél megszokott pörgésből azonban vissza kellett vennem, be kell osztanom az erőmet az edzéseken, s a mérkőzéseken egyaránt. Takarékosabban mozgok a ringben, kezdek átállni a profi stílusra, mert ha az ember kiüti magát az elején, akkor a végén ő kerülhet padlóra. Konny Mittermeier személyében remek edzőm van, aki keményen meghajt. Jól kijövünk egymással, hétvégenként közös kávézásokat is beiktatunk – fogalmazott a 23 éves öklöző.

Megjegyeztem, a Spotlight a budapesti gálára a nem túl acélos, szerb Kemal Plavcinál komolyabb ellenfelet is választhatott volna számára, legalább olyat, mint pályafutása harmadik riválisa, az észt Tasymov volt. A szovjet utódállam bunyósával jó kis hirigelést mutattak be Düsseldorfban, a hatmenetes csata ütésmennyiségben, iramban felülmúlta a kezdeti felhozó meccsek színvonalát.

- Nem rajtam múlott, hogy nem erősebb bunyóssal öklöztem, a szerb jött, őt kellett legyőznöm. Úgy érzem, jól építik fel a pályafutásomat, hat meccsen vagyok túl, szépen haladok. Bőven van még időm, hogy megszerezzem a megfelelő rutint, s felkészüljek a nagyobb menetszámra, az erősebb ellenfelekre. Körülbelül ezt vártam, amikor Hamburgba igazoltam.
A 2008-as pekingi olimpia után még egy Bedák teszi át székhelyét a Hanza-városba, Zsolt öccse, a „Pimpa” becenévre hallgató 48 kilós világbajnoki ezüstérmes Pál is a hamburgiak bunyósa lesz.

- Örülök, hogy az öcsém is kiszerződik, egy jó tanáccsal máris elláttam: már most kezdje el keményen tanulni a nyelvet, ne kövesse el azt a hülyeséget, amit én. Fontos, hogy ha megérkezik, azonnal tudjon kommunikálni, ez szinte alap. Szerencsére megfogadta a tanácsomat. Sokat fog jelenteni számomra, hogy újra együtt leszünk. Közösen nyomjuk majd az edzéseket, készülünk a meccsekre, akárcsak otthon, a régi, szép időkben.

A Bedák-tesók a nyaralást is közösen tervezik, Zsolt már letudta feladatát, de a lazítással megvárja „Pimpát”, aki jelenleg Dublinban, az Uniós Országok Bajnokságán osztja a mezőnyt.

- Ha az öcsém hazajön, akkor családilag a Balatont vesszük célba. Még pontosan nem tudom, mikor kell visszamennem Hamburgba, de előreláthatólag augusztus eleje körül, addig bőven lesz időm kipihenni a mérkőzés és az edzések fáradalmait.

Mielőtt azonban teljesen belemerültünk volna a balatoni nyár szépségeinek boncolgatásába, visszakanyarodtam a remek hangulatú „Madár”-gálára, s feldobtam az ökölvívónak: két-három év múlva simán el tudnám képzelni, hogy Budapesten teltház előtt verekedjen a világbajnoki övért.

- Háát, az nem lenne rossz – mosolyodott el szerényen a „nagy” Bedák, ám rögtön élt is egy kiegészítéssel. - De akkor lennék igazán boldog, ha azon a gálán már az öcsém is komoly szerephez jutna.

Balogh Zoltán