Béresnek járt volna a győzelem

Pető Zoltán a kongói Blanchard Kalambay ellen húzott kesztyűt. A nem túl jó mérlegű, de roppant erős fizikummal rendelkező Kalambay nagy falatnak bizonyult Petőnek, ugyanis egy döntetlen szagú menet után, a második menet végén, egy jobb horogtól, padlóra került és a bíró nem engedte tovább a mérkőzést.

Német Attila Georges Dujadrin ellen próbált szerencsét. Attila leginkább a védekezéssel volt elfoglalva, amit zárt fedezékkel, és lábon elmozogva valósított meg. Ugyan voltak Attilának szép megmozdulásai, és találatai, de a négy menet alapján, jogosan emelték Dujadrin kezét a magasba.

Az Olimpiai bronzérmes Béres Zoltán, a Belga KO-király, Geoffrey Batello ellen próbálta megvédeni a Magyarok becsületét.

A mérkőzés első felében Batello óriási iramot diktált, melynek hatására, a magyar fiú a harmadik menet elején padlóra került. A közönség, a mérkőzés végét sejtette, de Béres másképp gondolta. Kettejük között óriási csata alakult ki. Batello egyre jobban elfogyni látszott, amit a magyar fiú ki is használt, és rengeteg hátsó kezes ütéssel szerzett tiszta találatot. A mérkőzés végére a belga fiún, az orrvérzése hatására, mintha az úthenger ment volna át. Látszott rajta, hogy nincs hozzászokva a nagy csatákhoz, hisz az előző hat mérkőzését mind kiütéssel nyerte.

Az utolsó gongszó után, a közönség vastapssal jutalmazta az óriási küzdelmet. Az ellenfél menedzsere azonnal a ringbe rohant, és mindkét fiúnak megköszönte, hogy ma este ilyen odaadóan szórakoztatták a helyi közönséget.

Bár Béres pontozásos vereséget szenvedett, de úgy érezte mindent megtett a győzelem érdekében, és a találatok alapján neki járt volna a győzelem. Az eredményhirdetésre várva, Batello arckifejezésén is látszott, hogy nem biztos a győzelmében.