Brunner: a sérüléseim visszahoztak a földre

A népszerű „Tihi” nem fogcsikorgatva, fellengzős harci szlogeneket gajdolva áll a bunyóhoz, úgy véli, bármilyen kemény is az élet a ringben, lazán kell venni a dolgokat, mert a sport valójában mégiscsak egy játék.

- Kezd visszajönni a meccsrutinom. Sok helyre hívnak, szerencsére rengeteg alkalmam van versenyezni, s nekem ez jót tesz. Lement a korábban felszedett súlyfeleslegem, felgyorsultam. Persze, most is előfordulnak kisebb sérülések, de hogy többször kell ringbe lépnem, a szervezetem is gyorsabban regenerálódik – ad magyarázatot győzelmi sorozatára a nem is olyan régen még kettős kéztörésből lábadozó, jó néhány kilót magára szedő baranyai kedvenc, akinek a szakmában különös ismertetőjele, hogy sérülés miatt még soha nem mondott le mérkőzést.

Pedig közismert, hogy a hazai menedzserek egy része általában néhány nappal a kiírt küzdelem előtt hívja fel „védencét”, időt sem hagyva a felkészülésre.

- Nem akarok megsérteni senkit, de Magyarországon gyerekcipőben jár ez a szakma, inkább telefonközpontosoknak mondhatók a külföldi kapcsolatrendszerrel rendelkező „mérkőzésszervezők” – fogalmaz a sportoló, aki érezhetően nem szívesen beszél a témáról. – Számomra, elsősorban saját kapcsolataimnak köszönhetően, most jött el az az időszak, hogy viszonylag előre tudom kalkulálni a meccseim időpontját.
Tihamér nem felejti el megemlíteni, hogy a győzelmi széria sikeréből rész illeti két méter magas, 110 kilogrammos, fordított alapállású edzőtársát, Zentai Mátét is. Korábban ugyanis a partnerhiány jelentősen megnehezítette a dolgát, ezért volt egy időszak, amikor a budapesti székhelyű Hungarian Top Teamnél próbált szerencsét, ahol Kovács László irányította felkészülését. De ez már a múlté, azóta visszatért kedvenc városába, Pécsre, edzéseit pedig újra Blazsekovics Ferenc vezeti.

- Vidéki srácként nem ízlett a pesti élet, rájöttem, nekem Pécsett van a helyem. Visszahúztak a családi kötelékek, az ismerősök, itt újra a régi lettem. A nyugalom is szerepet játszik a mostani jó eredményeimben, a mai rohanó világban erőt ad, ha megszokott dolgokba kapaszkodhat az ember – fogalmaz a majd két méteres bunyós, aki kitűnő véleménnyel van régi-új edzőjéről is. - Blazsekovics Ferenc az a fajta mester, aki hagyja kibontakozni a versenyző stílusát, persze, lenyesegeti, amit kell, de az alkotói szabadság megmarad.

A bohém természetű bunyósnak szüksége is van a korlátok nélküli létre, kiszámíthatatlan stílusával sokszor őrületbe kergeti ellenfeleit. Előfordul, hogy a sportág és a fizika törvényeit meghazudtolva, egyszerre üt és rúg mindkét kezével, illetve lábával. Szó, mi szó, utálnak ellene küzdeni a vetélytársak.

- Ez ösztönből jön, megpróbálok játékos lenni, „partizánkodni”, beugrani egy sorozásra, s gyorsan eltűnni onnan. Szívesen használok olyan technikákat, ami nem túl romboló, ám szemtelenségével felpiszkálja az ellenfelet. Lehet ez „dupla ütés”, egyszerre két horog, mint a régi kung-fu filmekben, a közönségnek pedig tetszik a dolog. Nem tagadom, szeretem a showt, de szerintem, erről szól az egész, hiszen bármilyen kemény is a küzdelem, ez mégis csak egy játék – mondja Tihamér, akit doppingol, ha hazai pályán küzdő, sok ezer néző által űzött harcos ellen meccselhet, hiszen ilyenkor kihasználhatja az általa csak észjátéknak nevezett, másodszándékú küzdőmodort.

A „neveltetése” folytán thaibokszos Brunner minden gond nélkül alkalmazkodik a különböző stílusokhoz, csibészségére jellemző, hogy legyen akár savate viadal vagy full-contact harc, gondolkodás nélkül vállalja akár a beugrást is. Persze, ő is tudja, elsősorban a K-1 tornákon kell helyen lennie, hiszen ezek a megmérettetések a legnépszerűbbek a világon. Elismeri, s nagyra tartja a szakág jelenlegi legjobb magyar menőjét, Karacs Attilát, akivel nemrég sparringolt is.

- Nagyon kemény, jó pár olyan erős technikával rendelkezik, amit ha alkalmazni tud, fekszik az ellenfél – jellemzi röviden a HTT-fightert az elsősorban a könyök és térdtechnikákat kedvelő Brunner, majd hozzáteszi, ő sem tett le róla, hogy egy-két nagy skalpot még begyűjtsön a K-1 versenyek során. – Úgy néz ki, legközelebb májusban, Bécsben próbálkozom, az ígéretek szerint jó szereplés esetén megnyílhat az út a még rangosabb tornák felé.

26 évesen azonban már óvatosabban tervez a pécsi sportoló, pályafutásának 2005-ös esztendeje, amikor egymás után bal kézfej- és jobb csukló törést szenvedett, rádöbbentette, az élsport mellett biztos egzisztenciát jelentő civil munkára is szüksége van. Elmondja, nem csak sportszempontból, de magánéletileg is nehéz volt ez az időszak, két év kellett, míg újra magára talált.

- Már nincsenek óriási álmaim, megtanultam reálisan gondolkodni, a sérüléseim visszahoztak a földre. Már nem merem teljesen rátenni az életemet a sportra, észre térített a múlt. Az ember, ahogy öregszik, rá kell döbbennie, le kell szállnia a fellegekből. Az évek repülnek, kell a stabil háttér, s ha mellette belefér a sport, akkor rendben, de elsősorban biztos egzisztenciát szeretnék teremteni – jelenti ki az egy barátjával asztalos ipari vállalkozást működtető Brunner Tihamér, aki fontosnak tartja megemlíteni, hogy a Shield Security segítségére ma is számíthat, támogatásuk jelentősen megkönnyíti versenyzői karrierjét.

Tihamér tovább folytatja délvidéki „hadjáratát”, hétvégén Szerbiában, Belgrádtól száz kilométerre egy rangos gálán volt jelenése, egy héttel később pedig a horvátországi Rijekában, egy leukémiás gyermekek gyógyítására szervezett adománygyűjtő jótékonysági gálán vesz majd részt.

Balogh Zoltán
fotók profibox.hu, k-1.hu