Csizmaországból a Viharsarokba - Giuseppe Lauri

Rögtön belecsapunk a közepébe, a „hogyan került a Viharsarokba” kérdést megelőzve legutóbbi sikeréről, az EBU-EU címet hozó és a WBC interkontinentális övét jelentő Di Rocco elleni, szeptemberi TKO-s győzelemről faggatom. A híradások alapján az összecsapás előtt nem sok esélyt kapott veretlen, remekül menedzselt vetélytársával szemben. Az ütközet is ennek megfelelően zajlott: Lauri az első hat menetben hátrányba került hat évvel fiatalabb ellenfelével szemben, de később fordult a kocka, a hetedik felvonásban két halálpontos Lauri-balfelütés után Di Rocco megingott, a mérkőzésvezető pedig befejezettnek nyilvánította a csatát.

- Nagy volt a szája a meccs előtt, s az is igaz, hogy az újságok szerint is ő volt az esélyes, őt tartják most Olaszországban a nagy reménységnek – eleveníti fel Giuseppe Lauri az előzményeket.
- Úgy tekintettem Di Roccora, mint egy jó amatőrre, de véleményem szerint meg is marad annak, a profi világ egy más dolog. Nem tartottam az összecsapástól, tudtam, Di Rocco a meccsünkig csak gyenge ellenfelekkel találkozott. Akkor sem nem estem kétségbe, amikor vezetett, sokat számított a tapasztalat, lélekben sikerült őt megtörnöm.
A két nemzetközi övet hozó összecsapás sikeréről szóló rövid beszámoló után az is kiderül, a szerelem a mozgatórugója a csabai kapcsolatnak, a talján öklöző kilenc éve belehabarodott egy magyar lányba, az akkor Itáliában dolgozó békéscsabai Jancsik Anikóba. Hat évvel ezelőtti házasságkötésüknek egy ötéves kislány és egy kétéves kisfiú a gyümölcse, s két esztendeje a pár úgy döntött: Magyarországra költözik. A nem éppen ministráns fiú kinézetű, tetovált Laurit a család és a környezet is hamar elfogadta, szimpatikus, barátságos modorával gyorsan megnyerte mindenkit, kiderült, a zord külső érző belsőt takar.

Felvetem, lehet-e komoly ökölvívó-célokért küzdeni a Viharsarokból, de Anikó azonnal helyére teszi a dolgokat: - Amikor Békéscsabára jöttünk, Giuseppének nem kellett a szerelem és a karrier között választania. A felkészülés egy részét Magyarországon végzi, Békésre jár edzeni Maczik Pálékhoz, ahol az amatőr válogatott Kurtucz Csabával gyakorol. A meccsei előtt egy hónappal azonban már Olaszországban edzőtáborozik, ott végzi a sparringolást, finomítást.

A tolmács szerepét is betöltő feleség azt is elmondja, a jobb megélhetés is szerepet játszott abban, hogy Békéscsabára költöztek, itthon sokkal könnyebb félretenni, de azt sem titkolja, egy profi istálló létrehozása és felfuttatása is tizedannyiból kihozható, mint Olaszországban.

Bizony, bizony, a Lauri házaspár ökölvívóklub alapításába is belevágott, májusban már bejegyeztették a The-end Lauri Promotion-t, amely jelenleg három magyar - köztük a már portálunk által is bemutatott Mészáros „Bigyó” Józsefet - és három olasz ökölvívót foglalkoztat. Gondolkodnak azon is, hogy további magyar bunyósokat is alkalmazzanak, ennek megvalósítása egyedül pénzkérdés. Az edzőtermet novemberben szeretnék megnyitni, 2008 nyarán pedig már rangos gálával kedveskednének a csabaiaknak, melyen természetesen a kisváltósúlyú WBC interkontinentális- és EBU-EU bajnok vívná a főmeccset, de szerepet kapna öccse is. A szervezésben besegítene a bajnok menedzsere, Salvatore Cherchi is, ám a lelkes team tisztában van a nehézségekkel. Tudják, nem lesz könnyű a rendezvényhez szükséges 70-80 ezer euró előteremtése, de bíznak benne, szponzorok bevonásával sikerül megteremteni a feltételeket, a Viharsarokból indulnak meghódítani Európát!
Giuseppe Lauri nem csak a boksz-biznisz hátterével van tisztában, de tökéletesen ismeri a magyar profikat is, név szerint sorolja legjobbjainkat, hozzátéve német munkaadójuk nevét is. Szerinte a magyar bunyóból jelenleg hiányoznak a jó szervezők, menedzserek, akik anyagilag és szakmailag is kézben tartanák a dolgokat, ezért megy külföldre az elit. Azt azonban nem zárja ki, ha megfelelő ajánlatot kapna, nyolc-tíz menetes felhozó mérkőzésen magyar szervezésű gálán is ringbe lépne, minden egyeztetés kérdése.

A magyar vonalnál maradva szóba kerül Komjáthi László elleni két találkozója is, nagy bánatunkra a Vareseből indult öklöző mindkétszer simán verte a „Sziklát”.

- Komjáthi sportszerű, jó bunyós, de biztos voltam a győzelmemben, éreztem, ellenfelem nem tud meglepni, extrát felvonultatni. A visszavágón a negyedik-ötödik menet tájékán láttam, lelkileg is megtört, nem megy neki, nem volt meglepetés számomra, hogy szinte feladta a mérkőzést – mondja, ám az emlékezetes csaták rovatban első helyen a Ricky Hatton elleni összecsapást említi. – Az ötödik menetig két ponttal vezettem, amikor egy Hatton-támadásnál passzív védekezésbe vonultam, de szó sem volt róla, hogy megfogott volna. A bíró azonban úgy értékelte, nem vagyok képes védekezésre, ezért befejezettnek nyilvánította a mérkőzést, s TKO-t hirdetett ki. Ha nem Angliában van a meccs, nem állították volna le.

Lauri egy másik vereségét is a szigetország számlájára írja, amondó, a nagy hirigelést hozó márciusi, Ted Bami elleni Európa-bajnoki összecsapáson győzelmet érdemelt volna. A kudarcon azonban gyorsan túllépett, s a már említett Di Rocco elleni sikerével újra az európai elitbe verekedte magát. Ha valaki azt hinné, hogy a tízéves profi pályafutást maga mögött tudó Lauri a levezetést tervezgeti, az nagyon téved! Készül EBU-EU bajnoki címének megvédésére, a hírek szerint egy honfitársával kell majd meccselnie.

- Nagyon fontos lesz ez a mérkőzés, de még fontosabb, hogy megvédjem a WBC interkontinentális övemet, ez komolyabb előrelépést jelentene. 31 évesen is vannak céljaim, nem mondtam le arról, hogy világbajnok legyek!

Balogh Zoltán