Érdemes energiát fektetni ebbe a gyönyörű sportágba!

A KSI vezetőedzője általános elismerésnek örvend kollégái körében, ha szóba kerül a neve, mindenki a tisztelet hangján beszél róla. Amikor a titokról kérdezem, nem sokat tudok kihúzni belőle - persze, hogyan is dicsérhetné magát az ember -, a rá jellemző szerénységgel csak annyit mond, igyekszik a legtöbbet nyújtani, a fiatal trénereknek, ahol tud, segít, szívesen beszélget velük szakmai kérdésekről.
A 60. életévét nemrég betöltő mesternek pedig nem volt könnyű elfogadtatnia magát, hiszen nem állt jelentős versenyzői múlt mögötte. Az ökölvívással a szekszárdi középiskolás évek alatt ismerkedett meg, majd Budapestre kerülve, az NB II-es BKV Előrében vívott 48 amatőr mérkőzést a kiváló edző, Takács Béla irányítása alatt, aki jelentős hatással volt további sorsára.

- Sokan kerültünk ebből a klubból az edzői pályára, Takács Béla kitűnő pedagógus volt, tisztességgel, empátiával közelített versenyzőihez. Beleszerettem a sportágba, itt minden réteg képviselteti magát. Számomra is nagyon fontos a nevelés, az alapos technikai képzés, a türelem, nem szabad idő előtt kiégetni, „agyonveretni” a bunyóst – foglalja össze dióhéjban edzői ars poeticáját Svasznek Jenő, aki pályafutását a Vasas-sportiskolában kezdte, majd onnan 1973-ban került az idősb Füzesy Zoltán vezette KSI-hez. Elmondása szerint ez volt „eszmélés” időszaka, itt teljesedett ki látásmódja a nem csak egy-egy egyenesre épülő, kombinatív ökölvívás felé.

Úgy véli, az azonban kevés, ha csak a szakmai elemeket tanítja meg a gyerekeknek, a jellemet, a személyiséget is formálni kell, hogy komplett, eredményes versenyző váljon az évek során a bunyós-palántákból. Felhasználta fia, a több mint százszoros jégkorong válogatott Svasznek Bence pályafutásában szerzett szülői tapasztalatait is, átérezte a nehéz helyzeteket, így edzői karrierje során megfelelő empátiával tudott hozzáállni a kényes szituációkhoz is.
Nem volt könnyű dolga a perifériáról érkezett gyermekekkel sem, köztudott, az ökölvívóterembe nem a Rózsadombról jönnek a srácok. Megpróbálta a gondokkal együtt a helyes irányba terelni a nebulókat, iskoláikban járt, szüleikkel beszélgetett, hogy érdemes energiát fektetni ebbe a gyönyörű sportágba. Persze, így is érték hatalmas pofonok, zseniális tehetségű srácokat vitt el az élet, de Svasznek Jenő ma sem adja fel, ha egy-egy talentumot, s annak környezetét kell meggyőznie.

Számtalan sportolója ért el hazai és nemzetközi sikereket, de kiemelkedő bunyósai mellett nagyon büszke azokra is, akik az élet más területein találták meg önmagukat. Amikor a kedvencekről kérdezem, kerüli a nevesítést, nem akarja megsérteni a többi tanítványt, ám azt megtudom, nagyon boldog, hogy újpesti edzősködése alatt olyan klasszisokkal hozta össze a sors, mint Lévai István és Schubert Ferenc.

- A mai srácok kicsit másak, mint a régiek, de köztük is sok tehetség akad. A bunyóban ma már nem igazán van kiválasztás, aki jelentkezik, mindenkivel foglalkozunk. Hogy megtartsuk a gyerekeket, színvonalas képzés és emberi hang szükséges. Büszke vagyok, hogy az idén is több mint 30 versenyzőnk indult korosztályos bajnokságokon. Nem szabad engedni az edzés színvonalából, mindig a maximumra kell törekedni, de nagyon fontos a sokoldalú képzés is – mondja a tréner.

Svasznek Jenőnek a hatvanon túl sem csökken lendülete s a munkában vetett hite, lelkesedése mit sem kopott. A tapasztalt, nagy tudású mester ma is sokat vívódik, töpreng, ha egy-egy kérdést kell megoldania, eszében sincs csak az évek alatt megszerzett rutinra támaszkodni.

- Egyre elégedetlenebb vagyok, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szeretném. Egyre többet akarok, ma is ugyanolyan izgalmas számomra az ökölvívás, mint amikor elkezdtem a szakmát – mondja a tréner, aki az elmúlt hétvégén a Heraklész-program keretében Tatán tartott edzői továbbképzést.

- Megpróbálunk közös harcászati elemeket keresni. Nem azt mondom, hogy magyar stílusról kellene beszélni, de igyekszünk valami közös nevezőt kialakítani a kollégákkal. Nagyon megosztott az edzői társadalom, talán az edzőképzés sem olyan, mint amilyennek lennie kellene, picit felhígult a szakma, sok a teendő.

Bizony, nem találni minden bokorban olyan tudású mester, mint Svasznek Jenő, Szántó Imre, Botos András, vagy a válogatottat irányító idősb Balzsay Károly, hogy csak néhány nevet említsek. A nevezett urak nem showt, cirkuszt csinálnak a ringsarokban, tanácsaikkal, meglátásaikkal, gesztusaikkal nyugtatják, vagy ha kell, felpörgetik versenyzőiket.
- Nem lehet kijelenteni, hogy a mai generációban ne lennének tehetséges, ambiciózus szakemberek. Én is keresem az utódomat a KSI-nél, akinek átadhatnám a vezetőedzői posztot. Természetesen szívesen dolgoznék tovább, de nem bánnám, ha az adminisztratív teendők lekerülnének a vállamról. Szívből még senkinek nem tudtam azt mondani: gyere, csináld velem, csináld helyettem! Vannak lelkes, fiatal edzők, de talán nincs olyan szerencséjük, mint amilyen nekem volt. A családom végig mögöttem állt, segített, így csak az ökölvívásra koncentrálhattam. De bízom benne, hogy megtalálom az utódomat!

Balogh Zoltán