Győryné Tóth Zsuzsanna továbbra is betartatja a szabályokat

- Őszinte leszek, nagyon elkeseredtem a március 9-én megtartott közgyűlés után. A velem szemben megfogalmazott kritikák nem szakmai jellegűek voltak, sokkal inkább annak szóltak, hogy Győry József felesége vagyok. Ekkor úgy éreztem, ha nem azt nézik, hogyan végzem a munkámat, milyen tudás, hozzáértés van mögöttem, akkor nem sok értelme van, hogy továbbra is ellássam az ügyvezetői tisztséget. Éppen azoktól kaptam a kritikát, akiknek a szabályok adta lehetőségeken belül a legtöbbet segítettem. Lelkileg nagyon megviseltek a történtek, csalódott voltam, a közgyűlés után volt olyan, amikor nemhogy az ökölvívásról nem akartam beszélni, de társaságra sem nagyon vágytam – mondta Győryné Tóth Zsuzsanna.

A nemzetközi szervezeteknél is több funkciót betöltő hölgy ugyanakkor elismerte, hogy egy dologban hibázott, és az ezzel kapcsolatos kritikát jogosnak fogadja el.

- Való igaz, a 2006. november 25-i, móri gála után elfelejtettem odaadni a társaságnak a számlát, s ezt csak egy februári rendezvényen pótoltam. Nem keresek mentéségeket, hibáztam, de nagyon mozgalmas volt a gála befejezését követően az este, éjszaka. A rendező intézkedett, rohangált, én a külföldi bírókkal és az amerikai supervisorral foglalkoztam kb. éjjel 2 óráig. Viszont ha utána telefonon felhívnak ez ügyben, akkor hétfőn pótolom a mulasztást. Emberek vagyunk, én is hibázhatok, de ez a hiba nem fejvesztéssel járó cselekedet volt, információm szerint lehet korrigálni.

Nem titok, a szakmában szinte már kész tényként kezelték néhányan az ügyvezető lemondását, aki azonban a március 31-i MÖSZ-közgyűlés előtt nem akarta nyilvánosságra hozni döntését. Az összejövetel után azonban fordulatot vettek az események, s Győryné úgy döntött, tovább folytatja elkezdett munkáját.

- A március 9-i közgyűlés után abban maradtunk Dr. Csötönyi Sándorral, a MÖSZ-elnökével, hogy a hónap végéig átgondolom a dolgokat, és majd utána meglátjuk. Az Elnök úr végig teljes támogatásáról és bizalmáról biztosított, valamint beszéltem Kovács Istvánnal és Cséffalvay Péterrel, a jelölőbizottság tagjaival, és olyan megerősítést kaptam tőlük az eddig elvégzett munkámmal kapcsolatban, ami sokkal több volt számomra, mint jóleső szavak. Visszakaptam a hitemet. Bár soha nem voltam ökölvívó, az évek során teljesen „megfertőzött” a sportág, a „bűvös négyszög”. Fájt volna itt hagyni… Természetesen a szabályokat ezután is maximálisan be fogom tartani, tartatni, a sporttörvényben foglaltak és a társaságok által közösen lefektetett kritériumok mindenkire érvényesek (alapszabály, szabálykönyv stb.). Sokan azt hiszik, a férjem vállalkozásával szemben elnézőbb vagyok, de a támadások miatt nála százszor jobban megnézem, hogy minden rendben zajlik-e.

A MÖSZ Hivatásos Tagozatának április 23-án megtartott rendkívüli közgyűlése - bár viták természetesen voltak - már munkára alkalmas légkörben zajlott. A vehemenciájáról és őszinte véleményéről ismert Veres László több promócióval egyetértésben amellett érvelt, hogy a magyar ökölvívók megkötések nélkül vívhassanak külföldön mérkőzéseket, s bátor harcosoknak nevezte azokat, akik idegen ringekben is megpróbálnak bizonyítani. Kovács István viszont szabályozni szeretné a profi bunyósok idegenbeli szerepvállalását, példaként egy olyan statisztikával érvelt, mely a magyar ökölvívók 95 százalékos idegenbeli vereségének arányát mutatja ki. Koko nem csak az ökölvívók testi épségét látja veszélyben, de úgy véli, a sportág megítélésének sem tesz jót ez a negatív mérleg.

- Egyetértek Kovács István véleményével, valóban több mérkőzést vívnak versenyzőink külföldön, de sajnos ennek anyagi okai vannak. A szövetség örülne a legjobban, ha ezek a sportolók Magyarországon tudnának bizonyítani, itt érnének el sikereket. Úgy gondolom, hogy az újonnan megválasztott szakmai bizottság vezetője, Kovács István személye garancia arra, hogy a magyar profi ökölvívás - a társaságokkal együttműködve még eredményesebb lesz a jövőben. Azonban meg kell jegyezni, sok magyar ökölvívó szerepel idegen ország licencével, de az eredménye magyarként szerepel, így ez is rontja a rólunk kialakult képet. Veres László véleménye is igaz, mert Magyarországon nem tudnak annyi magas színvonalú eseményt szervezni a rendezők, promóterek, amely elég lenne arra, hogy minden ökölvívónk lehetőséghez jusson. A hazai körön kívül rekedtek is szeretnék megmutatni, mit tudnak az ökölvívásról, s valóban van olyan is, aki egy kis pénzt akar keresni. A szomorú statisztikához azért hozzátenném, nem ritka, ha idegenben egy magyar ökölvívó kicsivel jobb a hazai bunyósnál, akkor a bírók előszeretettel hirdetnek ki TKO-s vereséget.

Cséffalvay Péter igen érdekes, megfontolandó javaslattal állt elő, a Pro-Box első embere felajánlotta, hogy az általuk szervezett gálákon más promóciók versenyzőinek is lehetőséget biztosítana.

- Abszolút egyetértek a kezdeményezéssel, nagyon jó ötlet. A kis társaságoknak nem kellene egy komplett gálát megrendezniük, már egy-két versenyzővel is képviseltethetnék magukat. Bízom benne, hogy az érdekeltek meg tudnak egyezni egymással, félre teszik a személyeskedést és együttműködnek a profi ökölvívás jövőjéért. A tévé által is közvetített események népszerűsítik legjobban a sportágat, hozzák a szponzorokat, az itt fellépő profi ökölvívók komoly médiaérdeklődést kaphatnak. A gálák rendszeresebbé válhatnának, s végig színvonalas mérkőzéseket látnának a szurkolók. Persze, az nem kivitelezhető, hogy minden magyar ökölvívó lehetőséget kapjon, így továbbra is lesznek olyanok, akik külföldön próbálnak szerencsét.

Győryné Tóth Zsuzsannát arról is megkérdeztük, tud-e közvetíteni a MÖSZ Hivatásos Tagozata a versenyzők és a promóterek közti vitás kérdésekben, hiszen néha odáig fajul az érdekeltek közti nézetkülönbség, hogy az szerződésszegéssel vagy az ökölvívó eltiltásával végződik.

- A gazdasági társaságok belső szerződéseibe nem láthatunk bele, s mivel munkaszerződés is van a felek között, így a Munka Törvénykönyvében leírtak a mérvadók. Azért igyekszünk leültetni a feleket, hiszen a hivatásos tagozat mind az ökölvívó, mind a társaság érdekeit képviseli. Pozitív példaként fel tudom hozni Matolcsi József ügyét, aki úgy tudott Debrecenből Veres Lászlóhoz szerződni, hogy az nem vont eltiltást maga után. Jogi bizottságunk megvizsgálta az iratokat, s egyértelmű volt, hogy a felek milyen lépéseket tehetnek.

Kíváncsiak voltunk arra is, a tagozat tud-e segítséget nyújtani azoknak a tehetséges bunyósoknak, akik jelenleg nem tagjai egyik magyar vállalkozásnak sem, s külföldön próbálnak szerencsét. Mészáros András New York-i edzőtermekben gyakorol, míg a szintén pehelysúlyú Nagy Zsolt most keresi a kapcsolatot angol vagy német istállókkal.

- Az első lépés, hogy jelezzék problémáikat felénk. De szerintem inkább az lenne a cél, hogy a tehetségek hazai társaságoknál maradjanak. Bízom benne, Nagy Zsolt sem folytatja külföldön, mint ahogy azt is remélem, hogy hamarosan a tehetséges amatőr ökölvívóink itthon folytathatják majd profi pályafutásukat! Várom a megkeresését mindenkinek, akinek gondja, problémája van.

Végezetül az ügyvezetőasszony kérte, reagálhasson a portálunkon megjelent Koczák-interjú azon soraira, miszerint „a Magyar Professzionista Ökölvívók Ligája (MPÖL) fel akarta jelenteni a fehérvári rendezvényt szervező bécsieket.”

- Nem jól tudja a nyilatkozó, a liga nem feljelenteni akarta, hanem a rendezvény megtartása ellen nyilvánított véleményt. Itt arról volt szó, hogy a rendező nem kért engedélyt a szövetségtől az esemény megrendezésére. A Sporttörvény azonban már akkor is kimondta, hogy hazai rendezvényeket csak az illetékes szakszövetség hozzájárulásával, felügyeletével lehet lebonyolítani. A fehérvári gálát az EBF nevű szervezet rendezte, aki nem hivatalosan elismert szervezet Európában. Magyarország pedig 1991-óta az EBU tagja, így az ő szabályaik szerint működünk, ugyanúgy, mint az összes többi európai ország. Csak nagyon röviden, szeretném elmondani, hogy egyik világ-, vagy európai szövetség (pl. WBC, WBO, WBA, IBF, EBU) sem adhat ki licencet, nem rendezhet gálát, csak az általa engedélyezett címmérkőzést felügyelheti a hazai (nemzeti) szövetséggel közösen! Így az EBF-nek csak az Európa-bajnoki címmérkőzés felügyeletére lehetett volna joga, az esemény felügyeletére nem. Ha valamilyen komoly sérülés történik a gálán, akkor ki vállalta volna a felelősséget?!
Higgyék el, sem a ligának nem volt érdeke, sem a hivatásos tagozatnak nem érdeke, hogy egy magyar ökölvívót megfosszon a győzelem lehetőségétől, csupán csak a szabályok betartását várjuk el partnereinktől, legyen az szövetségi tisztségviselő, rendező, menedzser, edző, ökölvívó, hiszen egy családot alkotunk!

Balogh Zoltán