Három ötödik helyezéssel zárt a magyar csapat Jerevánban

Sajnos Magyarország ezúttal nem szerzett érmet a világbajnokságon, három pontszerző ötödik helyezéssel térhet haza a válogatott, de a remélt medália elmaradt.

Az első ringbe lépő magyar a délutáni programban junior Eb-bronzérmesünk, a szolnoki Völgyi Jenő (+80KG) volt, aki az orosz bajnokság bronzérmesével Gaszan Gimbatovval mérkőzött, de a rosztovi ellenfele hárompontos előnyre tett szert már az első menetben, és szépen gyűjtögette a pontokat, és végül 9:1-re diadalmaskodott.

Az esti programban a szintén szolnoki Burai János (60KG) sajnos nem tudta kihasználni a magassági fölényét a tapasztaltabb, kétszeres litván korosztályos bajnok Ricardas Kuncaitis ellen, ellenfele elhúzott az első menetben, és fel kellett adni a taktikáját, így viszont nem is lehetett más a vége, mint pontozásos vereség.

Az utolsó reménységünk a debreceni Szabó Szilárd (66KG) volt, akinek szintén egy hasonlóan tapasztaltabb litván, Deividas Cekanauskas jutott. Az első menetet döntetlenre zárták a felek, de sajnos a második felvonást három ponttal a litván nyerte, és az utolsó harmadot hiába hajtotta meg a debreceni fiú mindent beleadva, tíz másodperccel a vége előtt feljött egyetlen pontra, de ez a különbség megmaradt a záró gongszóig.

Fiatal, és nemzetközi szinten még több tapasztalatlan versenyző képviselte Magyarországot a világbajnokságon, de a verseny tökéletes alkalmat teremtett arra, hogy rutint szerezzenek az ökölvívók, valamint az edzők felmérhették, hol tartanak a nagy cél, a 2010-es Ifjúsági Nyári Olimpiai Játékok felkészülési programjában.

Elkeseredésre semmi okunk sincs, hiszen olyan kiváló ökölvívó nemzetek, mint az Egyesült Államok, Törökország, Kína, Koreai Köztársaság, Anglia, Bulgária, Románia, és Lengyelország sem szerzett egyetlen medáliát sem. Több mérkőzésen egyetlen ponttal veszítettek a magyar ökölvívók, ami azt mutatja, hogy több esetben a szerencse sem a mi oldalunkon állt, ahogy az általában egy volt szovjet utódállamban lenni szokott. 

Hasonló, eredmény szempontjából kevésbé sikeres korosztályos világversenyt már zártak a magyar versenyzők, ennek ellenére az elmúlt években többen közülük jelentős felnőtt eredményeket értek el később, és itt elég csak Bedák Pál, Bacskai Balázs, Varga Miklós, vagy a még most is csak ifjúsági korú Móna Imre nevét említenem.

Több, elsősorban észak-európai ország vezetői felvetették, hogy néhány volt szovjet utódállam versenyzői ténylegesen a 15-16 éves korosztály képviselői-e, és kétségüknek adtak hangot, de ezt bizonyítani természetesen nem lehet. Egy bizonyos, hogy a déli, és a kaukázusi férfi népesség antropológiai okokból korábban érik, így szembeötlő különbségek lehetnek országok és országok juniorjai között.

Írta: Kincses Tibor szakíró - boxing.hu