Káté Gyula: Hűség, tűz, tudatosság

Igazi harcos. Az a fajta, aki ringben nyújtott teljesítményével mindig felkelti a szurkolók figyelmét, bokszolhat jól vagy rosszul, ám a küzdeni tudás széria felszerelés harcmodorában. 18 évesen a Budapesten megrendezett junior világbajnokság aranyérmével robbant be az elitbe, majd a felnőttek között is kibérelte a válogatott trikót. Az ifjúból az évek során rutinos küzdő formálódott, aki az 57- és a 60 kilogramm után, néhány éve a 64 kilósok között igyekszik visszaverni a hazai trónkövetelők támadásait. Most azonban a szintén junior világbajnok Bacskai Balázs személyében emberére akadt, bár eddig lezajlott küzdelmek Káté sikereit hozták.

Mi mással kezdhetnénk beszélgetésünket, mint a kettőjük között lévő versenyfutással, mely a világbajnoki részvételért folyik. Balzsay kapitány úgy döntött, a rangos Ahmet Comert Tornára a Vasas ifjú tehetségét viszi ki, Káté Gyula majd egy másik alakalommal kap lehetőséget a bizonyításra. „A világbajnokságra azt visznek, akit akarnak, ezt úgy is a szövetség dönti el. Eddig azt hittem, százszázalékos a kijutási esélyem, hiszen az utóbbi időben kétszer is legyőztem Bacskait, és a mögöttem álló nemzetközi eredmények is engem erősítenek. Kissé meglepetés számomra, hogy vetélytársam utazik a török tornára, mert az év eleji edzőtáborban még úgy hallottam, én megyek, de ez még nem volt biztosan eldöntve. Úgy gondoltam, az a versenyző vehet részt a világ egyik legrangosabb amatőr tornáján, akit indítani akarnak a vb-n” – mondta Káté Gyula, aki lapunkból értesült a kapitány döntéséről.

Most sokan kérdezhetnék, egyáltalán mit keres még mindig Káté az amatőrök között, hiszen a bronzéremmel végződő plovdivi Eb után azt nyilatkozta, már nem áll neki az olimpiai felkészülésnek, mihamarabb a profikhoz igyekszik.
„Igen, ez valóban így volt, de úgy érzem, még van mit bizonyítanom az amatőrök között. Ám ha kapnék egy megfelelő profi ajánlatot, nem kizárt, hogy az olimpia előtt elfogadnám. Mivel azonban ilyen nem érkezett, jelenleg a világbajnoki és az olimpiai részvételre kell hangolnom. Az azonban biztos, hogy mindenképpen kipróbálom magam a hivatásosok között, ott is szeretnék sikereket elérni” – fogalmazott mellébeszélés nélkül az MTK sportolója, majd helyre tette azokat a híreszteléseket is, melyek a 2004-es olimpia előtti mesés profi szerződésajánlatairól szóltak.

„Egyedül a Polish volt komoly, ők valóban nagyon jó szerződést kínáltak, ám az olimpia előtt úgy éreztem, lehet keresnivalóm Athénben, éremeséllyel számoltam” (Az ötkarikás játékokon azonban sem Káté, sem a másik négy magyar versenyző nem járt a csúcsforma közelében, talán egyedül Balzsay Károly, a kubai bunyós elleni produkciója villantott fel valamit öklözőink tehetségéből.)

Az elmaradt olimpiai medált azonban Pekingben még pótolhatja a kék-fehérek ökölvívója, persze csak akkor, ha ő, és mások is úgy gondolják. Magyar bajnoki érmekből, nemzetközi tornagyőzelmekből így is van már egy szekérderéknyi, de három világverseny-érem is lapul a vitrinjében.

„Tele voltam tűzzel, végig ütöttem minden meccset, megpróbáltam felőrölni ellenfeleimet, s ez nagyjából sikerült is. Ebben az időben Fogarasi Mihály irányításával edzettem az MTK-ban, de nagyon sokat segített a kickbokszos Sándor Gyuri is a felkészülésben” – emlékezett első nagy sikerére, a Budapesten szerzett junior világbajnoki aranyéremre.

A következő medál már a felnőttek 2003-as bangkoki világbajnokságán került a nyakába, remek versenyzéssel állhatott fel a dobogó harmadik fokára. „Kicsit változott a stílusom, taktikailag érettebb lettem, s technikailag is ekkor álltam át igazán a felnőtt amatőr bokszra. Azt a stílust hoztam, amivel már a felnőttek közt is érvényesülni lehetett.”

Káté a 2006-os plovdivi Eb-n is dobogóra állhatott, ahol egyáltalán nem lett volna meglepetés, ha a magyar himnusz csendül fel a 64 kilogrammosok eredményhirdetésénél. Az erőnyerőként abszolvált első fordulót két győzelem követte, amikor elérkezett az orosz elleni elődöntő, melyet sérülés miatt kénytelen volt feladni. „Két dolog miatt sem nyerhettem, a sérülésem előtt az orosz több ponttal vezetett, bár szerintem nem volt nagyobb a különbség egy-két találatnál. A másik, tudták, hogy a másik ágon döntőbe került bolgár srác megverheti az oroszt, ellenem viszont már nehezebb dolga lett volna, hiszen 2000-ben a junior vb-n, és később az Uniós Eb-n is legyőztem őt. A versenyen voltak menetek, amikor éreztem, nagyon jól megy a bunyó, egyben voltam.”

Szó esett már az ökölvívó megalkuvást nem ismerő küzdeni tudásáról, mentálisan magasan kiemelkedik a hazai amatőrök mezőnyéből. Felvetődik a kérdés, mindez tudatos gyakorlás eredménye, vagy zsigerből jön. „Úgy hiszem, ez inkább belülről jön, de nagyon nagy hatással voltak rám azok az edzések, melyeket a kickboksz-világbajnok Sándor Györggyel végeztem. Neki sikerült felszínre hoznia belőlem ezeket a dolgokat” – érkezett a válasz a Testnevelési Egyetem szakedzői szakát nemsokára maga mögött tudó 25 éves sportolótól.

A tudatosság mellett az állandóság is jellemzője Drexler Géza tanítványának, hiszen sikeres ökölvívóként sem fordított hátat, a hazai ökölvívás óriásklubjai közé jó indulattal sem sorolható kék-fehéreknek. „Egyszerű oka van, jól érzem itt magam. Mindig megkapom, bár néha kisebb késésekkel, a szerződésemben garantált összeget, úgy érzem, megbecsülnek. Azért máshol is edzek, de a futó és az erősítőprogramokat magamnak állítom össze. Legtöbbet a kerettel gyakorlok, ott kapom a nagyobb terhelést, az MTK-ban maximum évi két versenyre készülök, ez a magyar bajnokság és a Bocskai-emlékverseny. Akkor élesben megy a meló, de amúgy inkább formában tartó edzéseket végzek Drexler Gézával.

A kőkemény munka és a rá jellemző mentalitás mellett, még egy fontos „tényező” is szerepet játszik Káté Gyula sikereiben. Nagypapája gyermekkora óta figyelemmel kíséri pályafutását, állandó szurkoló a hazai versenyeken. „Nagyon sokat köszönhetek neki, amellett, hogy kiskoromban sokszor ő vitt edzésre, többé-kevésbé a menedzselésemet is ő segítette. Szoros kapcsolat van köztünk, szinte minden edzésen, versenyen jelen van, ő és a nagymamám a legnagyobb szurkolóim.”

A nagypapa önzetlen segítségét az unoka eddig remek teljesítménnyel „hálálta” meg, de eredményeivel legalább akkora örömet szerzett a magyar ökölvívás szerelmeseinek is. Bármit hozzon az élet Káté Gyula számára, maradjon az amatőrök között, vagy álljon a profik közé, törekedjen továbbra is a maximumra, hiszen képes arra, hogy a legnagyobb csúcsokra is feljusson.

Balogh Zoltán