„Koko”: megvédem a szakma becsületét!

A monokli.com-on augusztus 30-án megjelent „Hóhér: Szabó a lábára is húzzon bokszkesztyűt!” című cikkhez Kovács István is hozzászólt lapunkon. Nagy József Inkin elleni TKO-s veresége után csak úgy léphetett volna ringbe az augusztus 19-én, a szlovákiai Párkányban megrendezett bokszgálán, hogy előtte egy itthoni edzőtermi mérkőzésen győztes meccset abszolvál. Rengeteg hozzászólás érkezett a témában, sok kérdés felvetődött, ezekre válaszolt Kovács István, mint a Hivatásos Tagozat tisztségviselője. Nem szerettük volna, ha „Koko” hozzászólása eltűnjön a fórum tengerében, ezért egyeztettünk a bajnokkal, aki hozzájárult ahhoz, hogy mondandója vágott változatát önálló cikként is leközölhessük portálunkon.

Mint a magát „hivatásosnak” nevezett szövetség szakmai igazgatója, tisztelettel megvédem a szakma becsületét – kezdte Kovács István.

A Magyar Ökölvívó-szakszövetség Hivatásos Tagozatának természetesen van érvényben lévő szabálykönyve és működési szabályzata. Ez nagyban követi az EBU szabályrendszerét. Ebben megtalálhatók a tagok jogai, kötelességeik és a versenyeztetési szabályok, követelmények, beleértve a KO-s vereség utáni szankciókat és a mérkőzések megrendezésének feltételeit. Mindenkinek rendelkezésére áll, és a szövetséggel tagi viszonyban lévő menedzserek, edzők, promóterek, bírók reményeim szerint rendelkeznek is vele....ha nem arról nem a szövetség tehet, az az ő igénytelenségük.

A megválasztásom (amihez semmi kedvem nem volt, hiszen ma Magyarországon nincs szakma, tehát szakmai igazgatóra sincs szükség) utáni első ülésen, ahova a jelenlegi teljes profi mezőny minden képviselője (promóteri és menedzseri szinten) eljött, felkértem a tagokat, tegyünk rendet a fejekben és a működési szabályok között.

Mivel a szabálykönyvet (természetesen a nemzetközi szabályoktól nem eltávolodva) mi magunk formáljuk, ezért feldobtam a lehetőségét annak, hogy ha valaki nem ért egyet a leírtakkal, vagy a munkájára nézve hátrányt jelent neki, akkor közölje velünk és próbáljunk meg együtt kialakítani egy mindenki által elfogadható és utána a jövőben már számon kérhető szabálykönyvet.

Egy, azaz egyetlen módosító javaslat sem érkezett, (illetve egy, hogy a Györy Józsefet azonnal zárjuk ki és menjen ki most a teremből) ezt én úgy értelmezem, hogy a tagok egyöntetűen elfogadták a játékszabályokat, amelyek nem szigorúbbak, mint a BDB, vagy az EBU szabályai. Ebben világosan le van írva, hogy milyen szankciókkal jár egy KO-s vereség, milyen pénzösszeg illeti meg a szövetséget, ha egy magyar licenccel versenyző bunyós külföldön bokszol, hogy és milyen módon lehet ma Magyarországon mérkőzést szervezni, stb...

Mivel a szövetség számottevő anyagi segítséget nem tud adni, a szakmai segítségre pedig én úgy látom, nincs igény Magyarországon, mert az itthoni bírók, edzők, versenyzők, menedzserek mindent tudnak. (Gondolom, ezért nem jelentek meg a WBO szemináriumon, vagy ezért nem kérdezett még egyetlen magyar edző, versenyző, se a Madártól, se a Balzsay Karcsitól, se tőlem, semmit az Universum edzéseiről, felkészítési alaptéziseiről, a szakmai és fizikális képzés arányairól, a 10-12 hetes felkészülés metodikájáról, a bandázstekerés alapjairól, a különböző képességfejlesztő gyakorlatokról, stb.. ) Ezért az egyetlen, amiben segíthetünk, hogy nem nehezítjük meg a talpon maradást felesleges paragrafusok puffogtatásával, és ezért bár teljesen átlátszóak ezek a sokszor meg sem rendezett „edzőtermi” rekordjavító, KO-s verség utáni első hazai „győzelmek”, de az edzők lelke rajta. Ha ők ezt profi boksznak nevezik, ám legyen, nincs értelme ezzel harcolni, menjenek, csinálják és legyen boldogok azzal a párszáz euróval, amit megkeresnek.

A profi ökölvívás egy nagy múltra visszatekintő, különösen nehéz sport, amelynek Magyarországon a ’90-es évekig nem volt itthon iskolája és azóta se tanult bele senki. Az amatőr srácok a pénz reményében levették a trikót, és ők is és az edzőik is azt hitték, hogy akkor már profik, miközben ugyanabban az amatőr teremben, ugyanazzal az amatőr edzővel, ugyanazokkal az amatőr partnerekkel, ugyanolyan amatőr körülmények között készülnek és versenyeznek.
Az egyetlen eklatáns különbség, ami miatt van, amelyik sikeresebbnek tűnik mint amatőrben volt, az az, hogy eddig mindenki ellen kénytelen volt bokszolni, sorsolták neki az ellenfeleket a versenyeken, már ha egyáltalán eljutott odáig, hiszen nagy részének a stabil válogatottság is már nehezen ment. Most meg a menedzser próbál neki legyőzhető ellenfeleket összeszedni, és így több lett a világbajnok, mint a kajak-kenuban...

Ez a szerencsésebb eset és ezt talán még nevezhetjük profinak, de nem versenyzői, hanem menedzseri szinten. Ettől még a világbajnokaink vagy interkontinentális bajnokaink nem lettek jobb bokszolok, mint amilyenek az amatőrök között voltak.
És van a másik „menedzseri” lehetőség, amikor nincs tévés háttér és nem lehet összeszedni annyi pénzt, hogy hozzanak neki legyőzhető ellenfeleket, akkor öt viszik ki megveretni, de ebben semmi profizmust nem vélek felfedezni.

A KO-s vereség utáni kötelező itthoni meccs, egy gyenge, erőtlen próbálkozás arra, hogy ne lehessen valakit hetente kiütetni külföldön. Amire azonnal megtalálták a kiskaput a menedzserek: gyerünk be az edzőterembe, hívjuk ki az Ernő bácsit, rendezzünk vagy csak csináljunk úgy, mintha rendeznénk egy edzőtermi gálát, mindenki bokszol, vagy nem bokszol egyet és már mehetünk is pénzt keresni, a magyar profi ökölvívás hírnevét öregbíteni...

A párkányi rendezvénnyel kapcsolatban egyetlen kérés jutott el hozzám, az hogy a Kaiser Ernő bácsit szeretnék dolgoztatni.
Döry Miklós kikérte a véleményemet és én azt mondtam, hogy nem szabad akadályt gördítenünk az, hogy külföldön működhessen bármelyik magyar bíró vagy ökölvívó, hiszen itthon egyre nehezebb nekik az érvényesülés és a szövetségnek nem nehezítenie, hanem segítenie kell minden velünk kapcsolatban álló, a bokszban, a bokszért, a bokszból élő munkáját.