Következik: „The Battle/La Batalla” - azaz „A csata”

A+A-

2008. júl. 23., szerda, 21:19772 olvasás - 2 komment

Következik: The Battle/La Batalla - azaz A csata

Egyszerű, ám annál többet mondó címet választott a Top Rank július 26-ai gálájának: "The Battle/La Batalla" - azaz "A csata". A nyár legforróbb napjaiban ugyanis két rendkívül izgalmas váltósúlyú bajnok látványos megütközésére számíthatunk, melyet hosszú-hosszú előkészítés előzött meg. A hónap végén azonban végre összecsap a két nagyágyú, vérbeli megmérettetést ígérve Las Vegas közönségének.

Floyd Mayweather Jr váratlan és véglegesnek titulált visszavonulásával ismét nyitottá vált a váltósúly csúcsára vezető út, azaz eldöntetlenné vált a kérdés: ki a súlycsoport igazi ura? Mayweather ugyanis nyugdíjazásával a WBC zöld öve mellett hátrahagyta a kategória vitathatatlan trónját és a The Ring magazin titulusát is, azaz újabb címegyesítésekkel kell eldőlnie, hogy ki a legjobbja a kategóriának. A nyár közepén azonban máris felkenhetik az új királyt: Miguel Cotto (WBA) és Antonio "Tony" Margarito (IBF) összecsapása ugyanis a kategória két legjobbjának ütközete, s noha nem címegyesítő mérkőzésről van szó (Margarito lemond az IBF övéről), a puerto ricói és a mexikói kiemelkedik a váltósúly mezőnyéből. A WBC-nél ugyanis jelenleg csak egy ideiglenes bajnok uralkodik a fiatal - és megjegyzendő - Andre Berto személyében, az IBF felszabaduló övéért augusztusban Joshua Clottey és Zab Judah csap össze, a WBO-nál pedig folyamatosan gazdát cserél a bajnoki cím: az év elején a Cottótól nagy verést kapó Carlos Quintana lett a bajnok, júniusban azonban az övet Paul Williams gyorsan visszaszerezte.

Röviden "A csata" hosszú múltjáról: Bob Arum, a Top Rank első embere már évek óta dédelgeti a találkozó álmait, s tavaly ajánlatot is tett mindkét félnek, ám Margarito (a WBO bajnokaként) a lehetőséget egy Williams elleni kötelező címvédésre hivatkozva visszautasította. Az amerikai ráadásul meglepetésre győzni tudott, s úgy tűnt, hogy a nagy csata álmai szertefoszlanak. Idén áprilisban azonban korábbi ellenfele, Kermit Cintron ellen Margarito szert tett az IBF övére, méghozzá kiváló csatában, visszaszerezve promótere és a rajongók bizalmát, míg a puerto ricói Alfonso Gomezen átgázolva követelte a képességeinek megfelelő ellenfelet - ismét aktuálissá vált a nagy párosítás. Már csak némi politikai közjátékra volt szükség: Arum elérte, hogy a kaszinóvárosban visszaállítsák a kesztyűk súlyára vonatkozó régi szabályt (ami a nagyobb ütőerejű bokszolóknak jelent előnyt), s ennek megtörténte után az idős promóter azonnal bejelentette az MGM Grandben megrendezendő csatát.

A találkozó igazi csemegének ígérkezik: Margarito rendkívül agresszív ökölvívó, azonnali és szünet nélküli támadásai különösképpen a Williams elleni zakó után váltak védjegyévé (azt a mérkőzést lassan kezdte, s az első menetek elveszése a trónjába került). Cintron már az "új" Tonyval találkozott, s noha a tűzre tűzzel válaszolt, s maga is hatalmas ütéseket vitt be, Margarito egyszerűen átsétált minden komoly találaton, és háromszor annyit adott vissza. A találkozót végül tradicionális mexikói ütésfajta, a testre mért balos zárta le, melyből nem volt felállás. Tony mindkét öklében hatalmas erő lakozik, a legtöbb ütésfajtát magabiztosan használja és variálja - különösképpen felütései veszélyesek, mellyel nem egy találkozót zárt le idő előtt. Emellett kiválóan minimalizálja a távolságot közte és ellenfele között, s hosszú karjai ellenére közelharcból szereti dűlőre vinni a dolgot. A magasságbeli különbség Cottóval szemben különösen látványos: Margarito fél fejjel magasabb, ütőtávja pedig egy arasznyival nagyobb, mégsem a kívülről való bokszolás vezethet sikerre júliusban: a puerto ricói megingásaira és padlózására egyaránt test-test elleni harcban került sor. Ám az is igaz, hogy Miguel legnagyobb ellenfelei is ebben a harcmodorban véreztek el - a puerto ricói verekedésből is jeles.
Miguel Angel Cotto és Antonio Margarito.jpg

Miguel Angel Cotto és Antonio Margarito.jpg

Cotto legutóbb az Alfonso Gomez elleni diadallal tudatosította a rajongókban, hogy ő a világ egyik legjobbja. A rivális ugyanis szinte találatot nem tudott bevinni, Miguel pedig kiválóan válogatva arzenáljából, minimális ütésszámmal maximális hatékonyságot ért el, s az ötödik menetre olyan brutálisan elkalapálta ellenfelét, hogy maga a ringorvos állíttatta az egészségkárosító verést. A puerto ricói tehát takarékosan válogatja meg ütéseit, ám roppant pontosságra törekszik, mellyel még a remek belharcos Shane Mosley-t is meg-megtántorította. Noha rövidebb karjai belharcos mérkőzésre engednének következtetni, Cottónak kiváló fegyvere a kevésszer megemlített, ám annál remekebb ütemben indított jabje, amivel Gomezt is meg tudta padlóztatni. A hórihorgas Williams a remek jabbel tartotta a távolságot és zavarta meg az agresszív Margaritót, s noha az ütőtávbeli különbség most a mexikóinak kedvez, Miguel számára is a jab és a defenzív, akkurátus ökölvívás lehet a megfelelő taktika. A puerto ricói legfőbb fegyveréről még nem beszéltünk: Cotto testre mért balhorga lassan a mai profi ökölvívás egyik védjegyévé válik; a szűken, ám teste teljes beleadásával meghúzott ütés egy pillanat alatt elszívja a rivális energiatartalékait. De honnan ez az a hatalmas erő? Noha Miguel kisváltósúlyban kezdett, mérkőzéssúlya leginkább egy középsúlyúénak felel meg, s alacsony magassága ellenére is egy középsúlyú ökölvívó fizikai erejével rendelkezik. Mérlegeléskor Mosley, de még Gomez ellen is látványos volt az erős fogyasztó Miguel kisebb termete, ám erejét és testfolyadékát visszanyerve a mérkőzés napjára ez a különbség eltűnt. Fizikálisan tehát Cotto Tony ellen sem lesz hátrányban.

Az ütőtávbeli különbség helyett a győzelem kulcsa leginkább a megfelelő taktika szigorú végrehajtása lehet, azaz az kerülhet fölénybe, aki a saját harcmodorát képes lesz a másikra ráerőltetni. Ám akárki is irányít majd, óriási csatára lehet számítani, melyet könnyedén dűlőre vihet egy-egy tökéletesen elhelyezett testre vagy fejre mért ütés. Tippelni nehéz, mert papíron ugyan - a képességeket figyelembe véve jogosan - Cottónak áll a zászló, ám a rendkívül agresszív Margarito megtörése igen nehéz feladat, még akkor is, ha a mexikói nyíltsisakos harcmodorának a rengeteg beszedett ütés az ára. Mottója: ameddig én találok többször, nem számít mennyi pofont szedek be. Miguelé viszont: nem számít a másik mennyit üt, a cél azok hárítása és minőségi találatok bevitele. Ez a kontraszt adja a július 26-ai találkozó igazi ízét, és csak az MGM ringjében fog kiderülni, hogy az idei év nagy váltósúlyú összecsapásában melyik hozzáállás vezet majd sikerre. Gyúljanak ki tehát a fények, hangozzék fel a "rumble" - amikor megszólal a gong, nem marad más hátra, csak egy mexikói és egy puerto ricói bunyós őszinte és látványos csatája.

a profibox.hu írása

Értékelje cikkünket: (Eddig 8 szavazat érkezett)

Ez elég gyenge lett... 1