Mészáros András: Uram, mire akarsz megtanítani?

„Még érzek fájdalmat a három hete műtött térdemben, de úgy hiszem, egyhónapos rehabilitáció után már elkezdhetem az edzéseket” – tájékoztatott egészségi állapotáról Mészáros András, mielőtt rátértünk amerikai „tanulmányútjának” boncolgatására.

Mint ismeretes, a Nagy Zsolt ellen 2006 áprilisában WBO-interkontinentális övet szerző, majd azt a fehérorosz Merdov ellen szeptemberben elvesztő ökölvívó nemigen találta helyét, s gondjait tetézte, hogy munkaadója, a Felix-Promotion is megszűnt. „Rengeteg negatív hatás ért, magánéleti kapcsolatom is tönkrement, az amerikai út egy menekülés volt, de ezt még csak most vallottam be magamnak is” – mondta mellébeszélés nélkül András. „Kerestem önmagamat, próbáltam elfelejteni a fájdalmakat, melyek értek. Isten erejével korábban nagyon sokat elértem, úgy gondoltam, most magam próbálok boldogulni.”

Az ökölvívó elrendezte otthoni dolgait, motorját berakta edzőjéhez, aztán felült a repülőgépre, s belevágott a nagy kalandba. Azt gondolta, olyan lesz minden, mint a filmeken, ahol a hős öt dollárral a zsebében felszáll az első buszra, és valahogy mindig boldogul. Be kellett azonban látnia, a valóság kicsit más. Egy félreértésnek köszönhetően a Miami-vonal nem igazán úgy alakult, ahogyan képzelte, hiszen ott egy szállással is rendelkező, nehézsúlyú bunyóst vártak helyette. Pénze gyorsan elfogyott, a városban zajló amerikai futball bajnokság döntőjének köszönhetően minden a négyszeresébe került, de szerencséjére Fort Waltonban lakó régi barátainál meghúzhatta magát.
Azzal is szembesülnie kellett, hogy az ökölvívótermekben nem esnek hasra az utcáról betérő európai WBO-bajnokoktól. „Kint ez senkit nem érdekelt, ha bokszolni akarsz, fizesd ki az edzést, aztán ha tehetséges vagy, akkor talán foglalkoznak veled – fogalmazta meg első élményeit „Ragadozó”. „Az elején megdöbbentem, csak néztem össze-vissza. Azt is bevallom azonban, nem volt meg bennem a szükséges tűz, a mindent elsöprő, megmutatom érzés. Térdproblémáimra s magánéleti gondjaimra fogtam, hogy nem vettetem magam száz százalékkal a munkába, önmagam számára is kerestem a felmentést. Nem az igazi személyiségemet adtam, bár azzal sem jutottam volna sokra, hat hónap kellett, míg rájöttem, hogyan működnek a dolgok. A kapcsolatrendszer nagyon sokat számít, de tanultam, amit ha újra kimegyek, remélem, hasznosítani tudok.”

Mészáros Andrásnak sokszor még a napi megélhetés is nehézséget jelentett, nem az járt a fejében, hogy az edzőteremben miként mutassa legjobb formáját. Később New Yorkba tette át székhelyét, ahol egy Dero nevű színes bőrű tréner vette szárnyai alá, ám kiderült, bármilyen felkészült is a mester, nincsenek megfelelő kapcsolatai. Később azonban rámosolygott a szerencse, egy kint élő magyar hölgy segítségének köszönhetően megismerkedett egy jó nevű menedzserrel, aki miután megnézte sparring közben, kijelentette, lát benne fantáziát, ám rengeteget kell még fejlődnie. „Azt akarta, vegyem át az amerikai stílust, sokkal gyorsabban, lazábban bokszoljak, jobban védekezzek. Szerették volna, ha technikásabb, kevésbé fighteresebb a bunyóm, védekezésben több elhajlást, dukkolást kértek, kiszámíthatóság helyett pedig improvizációt. Eleinte nem tetszett, próbáltam ellenkezni, de aztán elgondolkodtam, mert minden teremben, ahol csak megfordultam, ezt javasolták. A kinti trénerek szerint sokkal kevesebb bekapott ütéssel kell bunyózni, rövidtávon nem gond a sok pofon, de hosszú távon már igen, komoly egészségkárosodással járhat. A kesztyűre is figyelnek, 16 unciásban edzenek, nem akarták elhinni, hogy itthon régebben 12-es kesztyűben edzettünk, azt mondták: a magyarok őrültek!

Amikor Mészáros Andrást megkérdeztem, hogyan vonná meg féléves kint tartózkodásának mérlegét, volt-e értelme, hogy sérült térddel próbáljon meg betörni az amerikai piacra, az öklöző a következő választ adta: „Rengeteg élménnyel gazdagodtam, láttam a világnak egy másik részét, ami kellet az újjászületésemhez, hogy ki tudjak mászni a mély gödörből. Újra csak rájöttem, szükségem van Istenre, ha nagy dolgokat akarok véghez vinni. Mielőtt kimentem, azt kérdeztem: Uram, mire akarsz megtanítani? Kint főképp az alázatosságot tanultam meg, ami igazán rám fért, mert korábban nagyon kevély, büszke ember voltam. Arra is rájöttem, a magyaroknak van keresnivalójuk az amerikai ökölvívásban. Bár a kintiek nagyon jók, technikásak, gyorsak, ügyesek, de ők is csak emberek, akiket le lehet győzni.”
„Ragadozó” ennek megfelelően készül további ökölvívó pályafutására. Bízik benne, hogy Isten erejével mind fizikailag, mind lelkileg teljesen rendbe jön, aztán edzőjével, barátjával, Nagy Lajossal leülnek majd beszélgetni a folytatásról. „Megnézem, hogyan működik most itthon a bunyó, a langyos víznek azonban nem sok értelmét látom. Ha feltétlenül szükséges a külföldi szerepléshez, akkor itthon is vállalok meccseket, de az álmom az, hogy Amerikában, Angliában vagy bárhol a világon bizonyítsak, ahol rangos ellenfelek várnak rám.”

„Bevállalom a rizikósabb utat, keresem a kihívásokat, azt szeretném, hogy megismerjék a nevemet, s méltó ellenfélnek tekintsenek a világon mindenhol. Számomra nem arról szól a profiboksz, hogy egy menedzsment felépít, hanem hogy elvállaljam a kihívásokat, végigjárjam a rögösebb utat. A magyarok közül nekem Matolcsi Józsi az etalon, aki rengeteg nagy csatát vívott, hol nyert, hol veszített, de mindig összeszedte magát és visszatért. Én is nagy meccseken akarok győzni, ha kell, akkor a padlóról felállva. Azt szeretném, hogy úgy beszéljen rólam az ökölvívóvilág: igen, ez a fiú igazi bunyós!”

Balogh Zoltán