Szabó Sándor: betelt a pohár!

Szabó Sándornál – ahogy ő fogalmazott – betelt a pohár. Az ismert debreceni üzletember, aki tíz éve gyakorlatilag a semmiből építette fel az azóta országos hírnévre szert tett szakosztályt, úgy döntött, a médián keresztül hívja fel a figyelmet Eperjesi Mihály zsűrielnöki ténykedésére. A piros-fehérek főnöke nehezményezte, hogy a diákolimpián, a Tanintézetek Országos Bajnokságán, az Avas-kupán, és a Bornemissza Gergely-emlékversenyen összesen mintegy 18 alkalommal szenvedtek 2:1-es pontozásos vereséget a debreceni korosztályos ökölvívók. Okként elsősorban Eperjesi Mihályt, és a „baráti körét” kitevő döntnökök működését jelölte meg. Véleményének a klub internetes portálján, a www.dvscboxing.hu-n is hangot adott.

- Már az egri verseny első napján nekem esett Eperjesi Mihály, s a tőle megszokott, arrogáns stílusban kérte számon, hogy portálunkon miért jelennek meg olyan cikkek, miszerint a debreceni ökölvívók felé nem reális a pontozás. Elmagyaráztam, szólásszabadság van, és a vélt igazunkat jogunk van megjelentetni a saját portálunkon – elevenítette fel Szabó Sándor a történetet, mely a verseny döntőjének napján újabb fordulatot vett.

- Mivel két versenyzőm is gyöngyösi öklözővel bokszolt a fináléban, kértem Eperjesi urat, úgy ossza be a bírókat, hogy ezeken az összecsapásokon ne működjön közre két hevesi pontozó. Flegmasága azonban folytatódott, a legfontosabb az volt számára, kitől tudom a bíróbeosztást. No, ekkor elszakadt a cérna, kérdőre vontam, honnan veszi a bátorságot ehhez a stílushoz? Elmondtam, én a sajátomból teszek a bokszba, mire ő azt kérdezte: s mennyit veszel ki belőle? Ez volt az utolsó csepp a pohárban, leereszkedett a lila köd, ha lehet, most nem idézném, mit válaszoltam – folytatta tovább a debreceni szakvezető.
Az egykori öklöző azt is kihangsúlyozta, elfogadhatatlannak tartja a zsűrielnök szakmai felsőbbrendűségre utaló mondatait is.

- Megkaptam, vegyem tudomásul, az országban a gyöngyösi bírók a legjobbak. Nem tudom, mit szólna ehhez a budapesti Ajtai Péter, a nagykanizsai Dolmányos József, aki az olimpián képviselte az országot, vagy a szegedi Nacsa József, aki évekig volt a bíróbizottság elnöke. De említhetném szűkebb pátriámból a debreceni Serfőző Attilát is. Le kellene szállni a magas lóról, s alázattal szolgálni az ökölvívást, mert a bírók a versenyzőkért vannak, s nem fordítva.

Szabó Sándor úgy véli, Eperjesi Mihály a köztük lévő személyes ellentétet vetíti ki a bíráskodásra, amit sportszerűtlennek, aljas, gyalázatos, simlis dolognak tart.

- Én a csapatomért harcolok. Nem értem, hogy képzelheti egy magát sportembernek tartó zsűrielnök, hogy a gyerekeken torolja meg a köztünk lévő ellentétet. Itt vagyok, vegyen bosszút rajtam, ha akar!
A régió versenyeire, ahol Eperjesi Mihály a zsűrielnök, már nem is hívnak minket, maguk között rendezgetik a viadalokat. Nem tetszik nekik, ha gondunk van, kiállunk az igazunkért. De már mi sem megyünk el azokra a versenyekre, ahol Eperjesi és klánja működik.
Szabó Sándor kihangsúlyozta, nem a szenzációkeltés miatt hozta nyilvánosságra a történteket, egyszerűen csak fel szeretné hívni a figyelmet a problémára.

- Ez a bírói felfogás nem lehet irány, mindent megteszek, hogy meggátoljam, ezért is fordultam a médiához. Akár be is foghatnám a számat, mert még így is sok aranyat hozunk el a viadalokról, de mi van azokkal a kis klubokkal, akik két-három jó bunyóssal rendelkeznek, s 2:1-el ugyanígy elveszik a meccseiket, tönkretéve az ingyen dolgozó edzőkollégák egészéves munkáját.

A szakvezető példaként hozta föl a kadet 57 kilós berettyóújfalui Török János esetét, elmondta, a hajdúsági fiú az elődöntőben simán verte a gyöngyösi Árvait. Ám ez az eredményen nem látszott meg, a csarnok felzúdulása mellett 2:1 arányú pontozással Árvai került a döntőbe.

- Természetesen itt is két hevesi bíró volt a főszereplő. Torokszorító volt látni, amikor az eredményhirdetés után a berettyóújfalui srác visszavitte a bronzérmet, s azt mondta, köszöni szépen, de nem kéri, ő aranyat érdemelt. Az egyébként tehetséges Árvai végül megnyerte a versenyt, ő vehet részt a kadet Eb-re készülő táborban, Törököt pedig elütötték a lehetőségtől. Mit mondhat ilyenkor az edző a teljesen összetört tanítványának? Nálunk az a jelszó: még többet kell edzeni, úgy kell győzni, hogy azt a bírók se tudják megakadályozni!

Szabó Sándor azonban azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy amikor a második versenynapon megérkezett Dr. Csötönyi Sándor szövetségi elnök, s a kapitány, Balzsay Károly, jelentősen változott a bíráskodás.

- Az elnök úr tekintélye óriása, ő nagyon komolyan veszi, ha méltánytalanság történik a ringben. A döntőkön már tisztességes volt a bíróbeosztás, ám amikor egy gyöngyösi a főbíró, s ő végzi a döntnökök értékelését, azért a bírók tudják, hová kell pontozni, ha nincs meggyőző fölény – mutatott az általa vélt „kiskapura” a debreceni sportember.
Szabó Sándor végezetül elmondta, nem kérnek külön bánásmódot, mindig tisztességes eszközökkel küzdve érték el eredményeiket, s váltak az ország egyik elismert egyesületévé. Hozzátette, Debrecenben három helyen, valamint Kabán, Bocskaikertben, Berekböszörményben és Derecskén is tartanak edzéseket. Megfogalmazása szerint, kezd beérni a szisztematikus nevelői munka, a városi és megyei önkormányzattól folyamatosan kapják a visszajelzéseket, sokszor hozzák fel csapatukat pozitív példaként a debreceni sportéletben.

- Eperjesi Mihály volt katonatiszt, aki igen arrogáns ember, szerintem még most is azt hiszi, mindenkinek parancsolhat. Na, ez a világ már elmúlt, senkinek nem vagyunk a csicskásai, az ökölvívásban meg pláne, tisztességes munkával letettünk már valamit az asztalra. Eperjesinél sokkal komolyabb emberekkel kerültem már konfliktusba, ha a csapatom védelméről volt szó. Azokat is túléltük, évek óta a legjobbak közé tartozunk. Nem fogja elvenni a kedvem, mindig harcolni fogok az igazunkért!

Balogh Zoltán