„Tatár”: a ketrecben szinte megőrül az ember!

„Neveltetésem” folytán alapból tisztelem a sportolókat, versenyzőként, edzőként több mint két évtizedet töltöttem el a tatamin. Az évek során megismertem a napi két edzés gyötrelmeit, a hosszú kihagyásokkal járó sérüléseket, tudom, milyen, amikor orvosi szike szántja föl a félzsömlényire dagadt fület, vagy az elkopott, tropára ment térdet, könyököt. Azt hittem, már sok újat nem tudnak nekem mutatni a küzdősportok terén, mindaddig, míg évekkel ezelőtt kezembe nem került egy ketrecharcról szóló videó kazetta. A látottak elemi erővel hatottak, az adrenalin nézőként is felpörgetett a végletekig lecsupaszított, kőkemény, szinte életszerű harc láttán. A csodálat máig megmaradt, idővel, egy kis büszkeséggel is keveredett, hiszen egy régi sporttárs, a volt dzsúdós, Németh Gábor a magyar etalon.

- A ketrecben szinte megőrül az ember, kizárólag csak a győzelem jár a fejében. Aztán az első bekapott kiskesztyűs „pofon” eldönt mindent. Ha állod, és vissza tudsz támadni, akkor lehet keresnivalód az MMA-ban, de ha lelkileg megrettensz, akkor jöhetsz bármilyen alapokkal - dzsúdó, birkózás, ökölvívás, karate - a ketrecben nem terem számodra babér – fogalmazza meg az alaptételt a leg(el)ismertebb hazai fighter, Németh Gábor, akit idáig még senkinek sem sikerült leütnie. – Fontos, hogy fejben rendben legyél, s ha lehetőség adódik, azonnal ütnöd kell, mert egy rossz döntésen már az elején elmehet a meccs.

A „Tatár” művésznéven is ismert volt dzsúdó-válogatott 20 évesen fordított hátat a tataminak, s kapcsolódott be a harcművész-oktató, Juhász Ferenc csoportjának munkájába. Sportkarrierjét thaibokszban és kempóban folytatta, de a megszerzett világbajnoki cím után, ’99-ben, Hollandiában kipróbálta az MMA-Freefighting stílust, a ketrecharc ringben vívott, kicsit finomított változatát. A bevállalós harcmodoráról ismert küzdő a németalföldi ország után szinte végig „turnézta” Európát, megismerte többek között az olasz, horvát és cseh szorítókat, illetve ketreceket is, de az elején még csak tanulta a szakmát. Aztán belejött, több emlékezetes mérkőzést is vívott, melyek közül kiemelkedett a háromszoros Európa-bajnok, világbajnok francia Rinbonnal vívott ütközete, de nem volt babazsúr a cseh Peter Kellnerrel való összecsapása sem, ahol nagy hirigelés után álló KO-s győzelmet aratott. Legnagyobb sikerét a tavalyi év hozta, amikor a debreceni Főnix-csarnokban, a Gladiátor Kupa főmérkőzésén megverte a cseh Martin Cermakot, s megszerezte a King of the Ring profi Európa-bajnoki címét.

Év végén harmadszor próbálhatta ki magát az amerikai kontinensen, ám a sacramentói Gladiator Challange szupernehézsúlyú világbajnoki címért megvívott mérkőzésen 35 másodperc alatt szenvedett vereséget Chance Williamstől.

- Vasárnap érkeztünk, szerdán tudtam meg, hogy hét végén vb-címért bokszolhatok. A 17 órakor kezdődő versenyen csak este 11-kor kerültem sorra. A szigorú szabályokra hivatkozva mindenhová folyamatosan kísért egy ember, elvettek tőlem minden energiaital, csokoládét, és a kezdés előtt tíz perccel levetették a megszokott birkózó cipőmet is. Egymásnak mentünk, de megcsúsztam, s az ellenfél a földön rögtön elkezdte a tarkómat ököllel verni, ami még ebben a kemény sportágban is szabálytalan. Ezt jeleztem a bírónak, aki megállította a küzdelmet, majd miután újra szembeálltunk egymással, kihirdette Williams TKO-s győzelmét. A közönség fütyült, tüntetett, mi óvtunk, s a szervezők meg is ígérték, kivizsgálják az esetet. Azóta sem érkezett semmilyen értesítés. Kiábrándító a történet, tudom, nagyon nehéz bekerülni az amerikai piacra, hiszen minden az üzletről szól, de ha lehetőségem lesz rá, újra megpróbálom – mesél a fighter amerikás „élményeiről”.

Sokáig azonban nem bánkódott, a februári K-1 Magyar Nagydíjon a szervezők mérkőzést biztosítottak számára, s „Tatár” a zsúfolt nézőtér előtt az est legjobb meccsét produkálta K-1-MMA-ban, legázolta a nála majd egy fejjel magasabb 210 centiméteres cseh Klimát.

- A csehek állóharcosnak ismernek, Klima arra készült, hogy hosszú lábaival szétrúgja a térdemet. Tudtam, csak úgy van esélyem, ha földön fogom meg. Ez bejött, s mivel a cseh fiú három ütés után nem tudott védekezni, a bíró beszüntette a küzdelmet – eleveníti fel legutóbbi meccsét, majd megjegyzi, az MMA-ban rendkívül fontos szerep jut a mérkőzésvezetőnek. A versenyzők minden csibészséget bevetnek, s mivel rászámolás nincs, a harcos egészsége is múlhat a bíró figyelmén, rutinján.
Amikor megjegyzem az MMA földharc dominanciáját, hivatkozva a birkózásból és dzsúdóból jött bajnokokra, részben „Tatár” is egyetért, kiemeli a nevezett sportágakban elsajátított mozgáskoordinációs képességeket, a gyerekkorban megtanult, test-test elleni küzdelmet. A sportág élő klasszikusa, Fedor Emilienko is az említett vonulathoz tartozik, a szambóból és a dzsúdóból hozta nyerő fogásait.

- Nem semmi figura, egy babaarcú fickó, ő a példaképem. Mindent tud, de semmi bonyolult technikát nem csinál földön. Az egyszerűségre törekszik, azt azonban tökéletesen teszi, a legnagyobb titka szerintem mégis az, hogy rajta nem tudnak talajon technikát végrehajtani, kiemelkedően védekezik.

A magyar harcos 33. életévében jár, azonban eszében sincs karrierje végét tervezgetni. Amondó, amíg van motiváció, s a publikum kíváncsi a meccseire, addig gyűri az ipart. Nem profiként csinálja, munka mellett edz napi egyeket, számára lételem a harc. Tervezi, hogy tudását idővel edzőként is átadja, de csak akkor, ha befejezte az aktív sportot.

- A kettőt nem is lehetne együtt csinálni, egyik sem félemberes elfoglaltság. Dzsúdó edzői végzettségem van, már hívtak is, de még nem döntöttem el, hogy csak a dzsúdóban, vagy az MMA-ban is szeretnék majd tovább dolgozni. Egy azonban biztos, elsősorban gyerekekkel akarok foglalkozni, de az MMA-hoz nem szabad túl korán kezdeni, kellenek a birkózó-, dzsúdós alapok.

Egyelőre azonban nem a trénerkedés rejtelmei foglalkoztatják Gábort, sokkal inkább a május 5-én kezdődő Ring of the Honour küzdelmeire koncentrál.

- Örülök, hogy Kovács Attila az amatőr MMA versenyek után elindít egy profi versenysorozatot is. Remélem, színvonalas csatákat láthat majd a közönség, én igyekszem a lehető legjobban felkészülni. Három-négy helyen is edzettem az elmúlt időszakban, köztük a volt kickboksz világbajnok, Sándor György tanítványaival, de lementem a kispesti ökölvívóterembe is. Eredetileg úgy volt, hogy a „Sanyi Manót” (Gulyás Zsolt – szerk.) legyőző román sráccal fogok meccselni, de ő pénteken visszamondta a találkozót. Bárkivel összecsapok, nem finnyáskodom, hiszen a pályám elején megtanultam, azzal kell küzdeni, aki kiáll ellenem, akkor nem volt lehetőségem a válogatásra – tudunk meg néhány dolgot a Népfürdő utcai Elektromos csarnokban sorra kerülő viadallal kapcsolatban.

S végezetül egy utolsó gondolat: Az átlagember úgy hiheti Németh Gáborról, s a többi, kemény MMA, K-1 és Freefighting harcosokról, hogy igazi gladiátorok, harci masinák, nem különösebben érzelgős figurák. De hogy a tisztelet és a barátság előkelő helyen áll értékrendjükben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy „Tatár”, Karacs Attila, Varga Péter, Varga Tamás, s a többi volt Juhász Ferenc tanítvány, a mai napig az öt éve elhunyt tréner által alapított klub, a Juhász Gym versenyzőinek vallják magukat. Így adóznak a mester emlékének, aki harcost faragott belőlük.

Balogh Zoltán