Ünnepet varázsoltak a magyar bunyósok a SYMA-ba!

Szerencsére feleslegesen aggódott Kovács „Koko” István. Az egykori világbajnok egy korábbi beszélgetésünk alkalmával megjegyezte, még a „Madár”-gálával sem lesz könnyű becsalogatni a közönséget a SYMA-rendezvénycsarnokba. Teltház valóban nem volt, ám a főmeccsre olyan atmoszférát teremtettek a nézők, hogy abban nem volt hiba. Persze a szervezők mindent meg is tettek azért, hogy még a holtak is tudjanak Erdei Zsolt budapesti fellépéséről. Az óriásplakátok, a vezető napilapokban megjelent terjedelmes írások megtették hatásukat, bár az RTL-en futtatott reklámmal nem voltam kibékülve. Nem tartottam túl stílusosnak, hogy „Koko” és „Madár” 2001-es borulását bemutató képkockákkal próbálnak hírverést kelteni. (De igazán akkor telt be a pohár, amikor néhány nagyokos már a számmisztikást is elővette.)

No de nézzük, mi is történt szombat este! Létezik olyan, hogy a gála összes felelős döntéshozójának egy időben romlik el az órája? Valószínűleg igen, mert más magyarázat nincs arra, miért a hivatalos, 18 órás kezdés előtt majd’ 15 perccel indult el a program.

Szerencsére ez egy csöppet sem zavarta meg az est első magyar szereplőjét, Bedák Zsoltot (6-0-0). A profiként Magyarországon első alkalommal ringbe lépő, Spotlight kispehelysúlyú bunyósa hatodik hivatásos mérkőzésén simán intézte el a harcedzett, szerb Kemal Plavcit (3-19-0). Már a meccs előtt az volt az érzésem, hogy az Universum kicsit „alultervezte” Bedák ellenfelét. Persze tudjuk, fokozatosan kell felépíteni egy fiatal ökölvívó pályafutását, de a nagyon negatív mérlegű szerbnél talán keményebb vetélytársat is szerződtethettek volna a germánok. Egy magyarázat létezik, az Universum fiókcsapata nem akart túl nagy súlyt helyezni a hazai környezetben harcoló amatőr Eb-bronzérmesre.

Bedák okosan kezdte a bunyót, látszott, nagyon egyben van a fiú. Élményszámba mentek előkészítő balosai, egyenesekkel és horgokkal puhította az exjugót, ám ha jött a ziccer, szépen játszott a jobbfelütés és a jobbhorog. Plavicinek becsületére legyen mondva, állta az ütéseket, s ha lehetőség adódott, néha még vissza is támadott, jelezve, ő sem képeskönyvből tanulta az ökölvívást. Ám mindez kevés volt ahhoz, hogy Zsolt az első menet végén ne számoltasson rá. A második szakaszban Konny Mittermeier tanítványa remekül váltogatta a test- és fejütéseket, munkát adva a mérkőzést vezető döntnöknek, Döry Miklósnak. A rutinos bíró egyszer számolt is Plavicire, majd a második húzós helyzetnél úgy ítélte meg: itt a vége, fuss el véle! Nem kockáztatta a szerb testi épségét, s beszüntette a találkozót.

A rendezvény következő műsorszáma Eugene O'Neill: Ha eljő a jeges című színdarabjának bokszváltozata volt, melynek címszerepében a WBF cirkálósúlyú világbajnoka, Hidvégi „Jégember” György (14-1-1) domborított. Az már az elejétől látszott, a kihívó, francia Merick Roberge (18-6-0) nincs azonos szinten harcosunkkal. Bár a gall elengedett egy-két ütést az első felvonásban, de nem tudott gondot okozni az ekkor még kissé hibernált állapotban bokszoló Iceman-nek. Persze azért annyira nem aludt Szikora István tanítványa, testre küldött ütéseivel picit lejjebb hozta a nyurga francia fedezékét. A második felvonásban sokkal agresszívebb bunyót láthatott az ekkor már majd ezer főre duzzadt közönség Hidvégitől. A 27 esztendős, 4. címvédésén ügyködő sportoló elővette a tőle jól megszokott, ám a cirkálósúlyban nem túl gyakori 4-es, 5-ös kombinációkat, melyek után a mérkőzésvezető háromszor is matekórát tartott Roberge-nek, akinek ezzel ki is telt a becsülete. Kijelenthető, Hidvégi György kinőtte a WBF-szintű címvédő összecsapásokat, kérdés, munkaadója, a lengyel Polish Boxing Promotion milyen irányban képzeli el a bunyós további pályafutását.
A bokszdzsembori következő magyar fellépőjeként ifj. Balzsay Károlyt (16-0-0) üdvözölhette az egyre gyarapodó publikum, s a nagyközépsúlyú több mint tehetség mindent meg is tett azért, hogy kellően bemelegítse az egybegyűlteket a főmérkőzés előtt. Míg az Universum részéről Bedák ellenfélválasztását aluldiszponáltnak tartottam, addig Balzsayt kicsit féltettem a sérült argentin Nestor Fabian Casanova helyére beugró, brazil Jose Hilton Dos Santos (24-9-1) ellen. Azt gondoltam, a súlyos szemsérüléséből felépült magyart nehéz feladat elé állíthatja az Erdeit korábban megcsípő őrült spanyol, bocsánat, brazil. A január óta az Universzm színeiben versenyző (korábban Spotlight) ökölvívó azonban megmutatta, nemhiába számol vele a német vezetés potenciális világbajnokként, rendkívül koncentráltan, óriási motivációval kezdte a meetinget. A két fordított alapállású öklöző küzdelmére a következő kép volt jellemző: Balzsay jobbos, előkészítő szurkáira Santos parasztlengőkkel igyekezett válaszolni, de többször beleesett a pontatlan, nagy ívű ütésekbe. Ifjabb Károly ügyesen meghúzta a hárompercek végét, jó időben kiosztott balkezes bombái hozták számára a tízeseket. Kiemelendő még a magyar harcos védekezése, miközben úgy lesett a brazilra, mint az áldozatát felmérő ragadozó. A negyedik felvonás a ritmusváltás jegyében zajlott, az egykori Eb-ezüstérmes felpörgette a tempót, 3-as, néhol 5-ös kombinációira nem nagyon volt válasza vetélytársának, aki továbbra is csak a levegőt csépelte. Az ötödik szakasz hasonló koreográfiát hozott, s amikor már mindenki a menet végét jelző gongszóra spendírozott, Balzsay bemutatta az est legfantasztikusabb ütéskombinációját. A ritka, ám láthatóan rendkívül tudatosan kidolgozott jobbfelütés-balhorog összetétel után, a szamba-fiú alól kihúzták a hokedlit, s úgy terült el a ring padlóján, hogy attól féltünk, egy jó ideig nem kel fel onnan. Szerencsére Santos viszonylag gyorsan regenerálódott, a teljesen tűzbe jött nézők pedig méltán ünnepelték vastapssal az idáig sérülései miatt igen hányatott profi pályafutást maga mögött tudó nagyközépsúlyút. A laza izomzattal rendelkező, lórúgásszerű ütéseiről elhíresült Balzsay nagyon közel áll ahhoz, hogy végre címmeccsen is bizonyíthasson. A kölyökképű fickó csibészes mosolyával, jó dumájával a jövőben igazi médiaszereplő lehet, talán nem nagy merészség kijelenteni, ha nem roppan össze a rá nehezedő teher alatt, akkor Kovács Istvánéhoz és Erdei Zsoltéhoz hasonló pályafutást futhat be.

S el is jutottunk az est főmérkőzéshez, az Erdei Zsolt (27-0-0) - George Blades (21-3-0) összecsapáshoz. A mélyen vallásos amerikai kihívó bevonuló zenéjével is hitbeli meggyőződése mellett tett tanúbizonyságot, míg világbajnokunk a tőle megszokott „Szállj el kismadár” című nótát énekelve szálldogált be a ringbe. A nyolcadik WBO-címvédésére készülő Erdein a feszültség legkisebb jele sem látszott, ám hogy a lelkében mi zajlott, azt csak ő tudhatta. „Madár” szokásához híven, a világ leggyorsabb félnehézsúlyú balegyeneseivel kezdett a rendkívül kidolgozott izomzatú, ám kissé darabos, nem túl koordinált mozgású amerikai ellen. A fekete lovag várt rohamai elmaradtak, egy-két lengőn kívül – melyeket Erdei lazán védett – nem igazán látszott, mivel is akarja megadásra kényszeríteni az Universum bunyósát. Erdei éles volt, mint az orvosi szike, védekezésével esélyt sem adott ellenfelének, a menetrendszerű balosok után, pedig ha lehetősége adódott, villámgyorsan bevert néhány kombinációt. Az első három szakasz egyértelmű fölénye után a negyedik cseppet szorosabbra sikeredett, de itt sem volt kérdés, ki vitte el a menetet. A következő két etapban nem folyt istrángszaggatás, ám a hálás közönség minden Erdei-találatot hatalmas ovációval honorált. Egyre jobban kijött a két ökölvívó közti tudásbeli különbség, melyet, ha nem lenne idegen a sportágtól, a megalázó jelzővel érzékeltethetnék legjobban. „Honey Boy” továbbra is tisztességgel mozgatta irdatlan izomtömegeit, igyekezett betartani a sarkából érkező: go, come on és fire utasításokat, az már más kérdés, hogy nem sokat tudott belőlük megvalósítani. Erdei remek balosait egyre többször alátámasztotta villámgyors, hátsókezes ütéseivel is, ha pedig Blades közelebb merészkedett, hajlított karú ütések józanították ki. A tizedik felvonás igazi iskolabokszot hozott, Madár a menet közepén kinyitotta a pofonzsákot, szemmel alig érzékelhető kézgyorsasága szaporán hozta a pontokat, s a végén még egy mosolyt is megengedett magának, miután a köteleknél lazán kibújt Blades hatalmas lengőhorga elől. A tizenegyedik menetben a hatgyermekes amerikai családapa tovább nyelte a bombákat, s egy remekül kivitelezett Erdei jobbegyenes után furcsa „táncba” kezdett, melyet látva az ütközetet vezető Joe Cortez bíró úgy döntött, megkímélve honfitársát a további „kellemetlenségektől”, beszünteti a találkozót.
Erdei 8. címvédése után, a bajnok méltatása mellett valószínűleg újra felerősödnek az Universum ellenfélválasztását kritizáló hangok, hiszen egyértelmű volt, a két sportoló bár ugyanazt a sportágat űzte szombat este, koránt sem voltak egy szinten. Többen Erdei agilitását hiányolják, felróva neki, miért nem hőzöng, hogy igazi névvel bokszolhasson. Aki azonban ismeri Zsoltot, tudja, elképzelhetetlen, hogy ide nekem az oroszlánt címszó alatt, mellét verve raplizzon. Ha így tenne, az egyénisége veszne el, mi pedig csak néznénk, ki ez az idegen fickó? Ha „Madár” úgy fejezi be pályafutását, hogy „csak” egy világbajnokkal, Gonzalezzel ütközött meg, akkor is minden elismerést, s dicséretet megérdemel, hiszen a kritikusok bárhogy csűrik-csavarják a dolgot, azt nekik is el kell ismerniük, jelenleg Erdei Zsolt a valaha élt legeredményesebb magyar profi ökölvívó.
Ki tudja miért, de a főmérkőzés után is rendeztek mérkőzést a SYMA rendezvényközpontban, melynek szintén volt magyar vonatkozása. A világklasszis kisváltósúlyú Andreas Kotelnik ellenfele tudniillik a hajdúsági Komjáthi László volt. Nos, bár a „Szikla” becenevű fightert kikapni hívták a gálára, honfitársunk mindezt olyan módon tette, ami tapsra ragadtatta a megcsappant létszámú publikumot: lazán, szemre tetszetősen bokszolta végig a kiírt menetszámot, pár alkalommal még zavarba is hozta ellenfelét, s még a végén egy tisztes hajrára is futotta. A pontozás 79-73, 79-73, 79-75 volt, vagyis Komjáthi László helytállt a nemrég csak a pontozók szeszélye miatt a világbajnoki övről lemaradó Kotelnik ellen.

Bedák Zsolt TKO2 Kemal Plavci
Hidvégi György TKO2 Merick Roberge
Aleksander Alekseev KO1 Hector Alfredo Avila
Dieter Roth DQ5 Vlado Szabó
Balzsay Károly TKO5 Hilton Dos Santos
Firat Arslan PTS(SD)12 Valerij Brudov
Dimitrij Szartiszon PTS8 Mike Algoet
Erdei Zsolt TKO11 George Blades
Andreas Kotelnik PTS8 Komjáthi László

Balogh Zoltán és Suspect Zero
Fotók: Fejes László