Erdei Zsolt: Jó képet kell vágnom hozzá

- Bokszolt már olyan ellenféllel, aki tíz kilóval nehezebb volt önnél?
- Még nem, és nem is terveztem, de kész helyzet elé kerültem. Amikor elkezdtem az edzõtáborozást Hamburgban, elõbb a spanyol Gabriel Campillo, a WBA bajnoka, majd az amerikai Tavoris Cloud, az IBF címvédõje volt a reménybeli ellenfél, mindketten félnehézsúlyban, azaz címegyesítés szerepelt az Universum terveiben és az enyémben is. Aztán elõbb Campillo visszakozott, majd Cloud, de õ az utolsó pillanatban, gyakorlatilag a szerzõdés aláírásának pillanatáig hitegette a menedzsmentünket.

- Olyan, mint egy mélyütés.
- Én is pont így fogalmaztam, a párhuzam tökéletes, azzal az apró különbséggel, hogy bár ez is váratlanul és övön alul érkezett, valójában mégsem szabálytalan. Ilyen a profi boksz, a ringen kívül is tartogat meglepetéseket az embernek.

- Fragomeni mikor került a képbe?
- Én hat héttel a meccs elõtt tudtam meg, hogy õ lesz az ellenfelem.

- És szó nélkül belement?
- Nem volt más választásom, január óta nem bokszoltam, így fizetést sem kaptam.

- Az Universum honlapján úgy tálalják a november 21-i, kieli gálát, hogy az ön meccse a fõmûsorszám.
- Ez ténykérdés, bár elég régen nem voltam ebben a szerepben. Januárban is Balzsay Karcsi meccse volt az utolsó programpont a magdeburgi Bordelandhalléban, úgy látszik, ahhoz egy nálam tíz kilóval nehezebb emberrel kell megverekednem, hogy ismét közönségcsalogató lehessek.

- Az Universum azzal is hízeleg önnek, hogy élete nagy kihívásaként emlegeti a közelgõ összecsapást.
- Õszintén: tehetek mást, mint hogy jó képet vágok hozzá? És lassan már magam is kezdem elhinni, hogy ez tényleg egy nagy kihívás. Ha legyõzöm Fragomenit, akkor én is belépek abba a szûk körû klubba, ahová a két súlycsoportban világbajnoki címet szerzõ bokszolók tartoznak.

- Ez lesz pályafutása utolsó kihívása?
- Ebben nem foglalok állást, én már évekkel ezelõtt eldöntöttem, hogy hány meccsem lesz még hátra, de most sem árulom el, csak én tudom a választ.

- Ön a favorit?
- Nem. Fragomeni az uralkodó világbajnok, így automatikusan õ a favorit.

- Felhízik hozzá?
- Dehogy, nincs idõ rá, hogy tíz kiló izmot magamra szedjek, ha meg csak meghíznék, akkor elveszíteném az egyetlen elõnyömet, a gyorsaságomat.

- Emlékszik a 2003-as Roy Jones Junior-John Ruíz meccsre? Nehézsúlyban vívták, Ruíz 102 kiló volt, Jones 86, mégis fölényesen gyõzött. Ön is képes lehet erre?
- Szerintem igen, ezért vállaltam el a meccset.

- Elkezdte már a kesztyûs edzéseket?
- Még nem, majd a jövõ héten. Most a kondit javítjuk Fritz Sdunekkel és Artur Grigorjannal.

- Sdunekkel már nem sokáig.
- Hamarosan átveszi Vitalij Klicsko edzéseinek irányítását Los Angelesben, és utána befejezi. Ezt az Universum úgy kommunikálta, hogy hosszú szabadságot vesz ki, de Fritz nagyjából tudja, hogy ez már a visszavonulás. Áprilisban 63 éves lesz, belefáradt, és ezt nem õ mondja, hanem az orvosok. Ha rajta múlna, soha nem hagyná abba.

- Igaz, hogy Sdunek sírt, amikor bejelentette, hogy "szabadságot vesz ki"?
- Igaz, az viszont nem, amit az egyik hamburgi lap írt, hogy mi, bokszolók is sírtunk. Elvégre nem arról van szó, hogy Fritz halálos beteg lenne, a szájrákból kigyógyult, a szívpanaszai is elmúltak, egyszerûen azt mondja a háziorvosa, hogy vissza kell vennie a tempóból.

- Mivel tölti az idõt két tréning között?
- Most éppen a kisfiamnak olvasok fel egy mesekönyvbõl. Aktív pihenésnek nevezném ezeket az órákat, Viktor ilyenkor egyetlen pillanatra sem mászik le a nyakamról, jobban elfáradok, mint futás vagy ugrókötelezés közben.

forrás: az [origo] interjúja