Erdei Zsolt: nem lesz könnyes a búcsú

- Másfél hónapja azt mondta, hogy a novemberi meccse óta nem tárgyalt az Universum képviselőivel. Azóta változott a helyzet?
- Nem, azóta sem kerestek, és én sem hívtam őket. Ha akarnának tőlem valamit, nyilván felhívnának.

- Elképzelhető, hogy úgy fog véget érni a kapcsolata a hamburgiakkal, hogy nem beszélnek egymással?
- Remélem, hogy nem, illetve nem tudom elképzelni, hogy így legyen. Úgy érzem, hosszú és mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolat volt a miénk, amiből mindenki egyformán profitált.

- Júniusban lejár a szerződése, nem érez késztetést, hogy rákérdezzen a hallgatás okára?
- Azért valahol sejtem, mi áll a háttérben: nincs pénz az Universumnál, én pedig sokba kerülök nekik. Egyrészt van egy gázsi, ami alá már nem megyek, másrészt kell egy minőségi ellenfél, akit szintén meg kell fizetni, mert bohócokkal nem fogok bunyózni. Vagyis olyan gálát kell szervezni, aminek a bevételéből még marad egy tisztességes összeg az Universumnak is.

- És olyat, amit el lehet adni a tévéknek.
- A tévékkel nincs gond, szívesen közvetítették a meccseimet. Voltak nagyon látványos, kemény, drámai mérkőzéseim, melyek nagyon jó nézettséget hoztak.

- Nem érzi megalázónak, hogy a telefont sem képesek felvenni, hogy felhívják Hamburgból, és közöljék: már nem számolnak önnel?
- Nincs bennem sértődöttség, egyszerűen csak méltánytalannak tartom ezt az eljárást. Úgy érzem, ennél azért többet érdemelnék. De nem igazán foglalkoztat már ez, az utóbbi időben elég flegmatikus lettem a témát illetően.

- Milyennek képzelte el a búcsút az Universumtól? Biztos él önben egy kép erről.
- Úgy képzeltem, hogy egy rangos gálán, egy jó ellenféllel bunyózhatok, akit legyőzök. A meccs után bejönnek a szorítóba az Universum vezetői, hoznak egy üveg pezsgőt, egy virágcsokrot, megköszönjük egymásnak az együtt töltött sikeres éveket, kezet fogunk, aztán egyik jobbra, másik balra.

- A Monokli.com értesülése szerint a Sauerland istálló egy három mérkőzésre szóló szerződés megkötését tervezi önnel. Tárgyaltak már erről?
- Ennek a hírnek az égvilágon semmilyen alapja nincs. Soha nem tárgyaltam a Sauerlanddal, ők sem kerestek engem, és én sem őket. Addig egyébként sem lehet szó semmilyen tárgyalásról, amíg az Universummal nem zártam le a dolgaimat. Ez így tisztességes.

- Ha bármelyik istállótól megkeresnék egy ilyen ajánlattal, igent mondana?
- Bármelyik istállónak azért nem, annyira nem rossz a helyzet. Csakis komoly, megbízható klub jöhet szóba, amelyik képes biztosítani egy rendes mérkőzés valamennyi feltételét. A komoly ellenfelet, a biztos pénzügyi hátteret, a tévés nézettséget. Én ugyanis még szeretnék bokszolni, vannak terveim a jövőre nézve, szeretnék megmérkőzni olyan bunyósokkal, akikkel mindig is akartam, csak valamiért nem sikerült. 

- Úgy tűnik, egyre többet kell harcolnia a meccsek összehozásáért, ezzel párhuzamosan pedig egyre közelebb kerül a pályafutása befejezéséhez. Nem tart emiatt jobban a mérkőzésektől, hiszen most már nem kisebb a tét, mint hogy sikerül-e veretlenül visszavonulnia?
- Na igen, a hibátlan mérlegem, azt tényleg nem szeretném elrontani. De kockázat nélkül nem lehet sikereket elérni, márpedig a boksz az egy kockázatos sport. Ez persze engem nem zavar, mert az egész életemet így éltem le, abból állt a pályafutásom, hogy kockáztattam. Vannak nevek, akikkel szívesen megmérkőznék: Hopkins, Jones, Tarver, és az sem baj, ha ezek nem világbajnoki címmeccsek, mert ők akkora bunyósok, akikkel bármikor, bármilyen alapon ki lehet állni.

- De egy ilyen meccsre jó eséllyel csak Amerikában kerülhetne sor.
- Nem kizárólag Amerikában, de valóban nagyobb esély lenne rá, mint Európában.

- Klub és menedzsment nélkül össze lehet hozni egy ilyen találkozót vagy bármilyen más meccset?
- Dehogy, az teljességgel kizárt. Egy ilyen meccs leszervezéséhez rengeteg idő, rengeteg pénz, nagyon jó kapcsolatok kellenek. Ezt csak egy profi klub, egy profi menedzsment tudja tető alá hozni, itthon ilyen klub nincs is, csak külföldi istálló jöhet szóba. A profi bokszban egyszerűen nem lehet egyedül létezni. 

- Ha klubot vált, akkor jó eséllyel új edzőt is kap. Fritz Sdunekkel tíz évig dolgozott együtt, tudna még másik edzővel készülni a meccsekre?
- Persze, hogy tudnék. Sduneket nagyon szeretem, de ha egy új klubnál azt mondanák, hogy ők adják mellém az edzőt, akkor azt el kell fogadnom. Szerintem elég rugalmas vagyok ahhoz, hogy bárkivel együtt tudjak dolgozni. A boksz egyébként is egy állandóan változó sportág, és egy új edzőtől új impulzusokat kaphatok, új dolgokat tanulhatok. Talán meglepő, de még nekem is lehet újat mutatni. 

- Régóta készül a civil életre is, vállalkozásokat indított. Hogy mennek a dolgai?
- Még minden gyerekcipőben jár. Ahhoz, hogy igazán beinduljanak, egész ember kell, csak arra kellene koncentrálni. Én viszont egyelőre még a bokszra koncentrálok, a szorítóban szeretnék még bizonyítani.

- A családja mit szól hozzá, hogy folytatni akarja? Nem mondták, hogy ideje lenne abbahagyni?
- Nem mondtak semmi ilyesmit. Mindenki tudja, hogy ezt a döntést egyedül én hozom meg, én mondom meg, hogy mikor hagyom abba a bunyót. A családom viszont mindenben támogat, abban is, ha folytatni akarom a bokszot, és abban is, ha úgy döntök, visszavonulok.

- Beválasztották a Magyar Ökölvívó Szövetség elnökségébe. Milyen tervei, elképzelései vannak a munkáról?
- Egyelőre csak nézelődöm, érdeklődöm, és figyelem, hogy milyen munka folyik a szövetségben, még bele kell tanulnom ebbe a szakmába. Viszont elég régóta benne vagyok a bokszban ahhoz, hogy legyenek róla saját gondolataim, elképzeléseim. Nagyon fontosnak tartom például a sportág tömegesítését, azt, hogy a mainál lényegesen többen kezdjenek el bokszolni. Most nagyon kicsi a merítés, súlycsoportonként egy-két jobb képességű bunyósunk van, ami nagyon kevés. A cél az lenne, hogy sokan legyenek az edzőtermekben, mert több fiatal között biztosan több lenne a tehetséges gyerek. Ez persze nem megy máról holnapra, ez többéves, ha éppen nem egy évtizedes program eredménye lehet.

- A profi bokszban nem tervez hasonló sportvezetői pályát?
- Most a magyarországi amatőr boksz a legfontosabb, aztán majd idővel talán a profi világ is szóba jöhet, de az még várhat.

- Mi a helyzet a tervezett boksziskolájával?
- A terv továbbra is megvan, már néztünk edzőtermet is, de még korai bármilyen konkrétumról beszélni. Ugyanazt tudom mondani, mint a vállalkozásaim esetében: egyelőre a bokszolókarrierem áll az első helyen, ha azt lezártam, akkor jöhet majd a suli. Szeretném, ha megvalósulna, mert szerintem nagyon fontos feladatot láthatna el. Nem olimpiai bajnokokat akarok mindenáron nevelni, hanem egészséges, a sportot szerető fiatalokat. Némelyikből persze később akár még olimpiai bajnok is lehet.

- Régóta próbáljuk kiszedni önből, hogy hány mérkőzést tűzött ki maga elé, de eddig nem árulta el. Még mindig titok?
- Még mindig, de annyit mondhatok, hogy az utóbbi hónapok fejleményei miatt módosítottam az eredeti számot. Persze az újat sem fogom elárulni, azt viszont megígérem, hogy az utolsó meccs előtt fogok szólni, nem pedig utána.

forrás: Origo.hu, Hegyi Áron