- Hogy áll a felkészülésed?
- Kicsit betegeskedtem. Semmi komoly, csak a felkészülésnek egy kimerítő szakaszában járunk. A napi három edzés lemerített, picit elkapott az influenza vírus is, de hál’ istennek túl vagyok rajta – mondta Karacs Attila.
- Számításaim szerint most már a sportág specifikus melónál jártok.
- Igen, rengeteget kesztyűzünk, a hétvégén két cseh sparrinpartner, Jan Miller illetve Thomas Rhon is járt nálunk. Mindketten remek versenyzők, kitűnő eredményekkel a hátuk mögött. Úgy érzem, nagy hasznomra lesznek majd a velük folytatott tréningek.
- El is érkeztünk a cseh-vonalhoz, hiszen február 9-én Vondrachekkel meccselsz az amszterdami döntőért. Rutinos K-1-harcos, jó pár spílert elkapott már, köztük magyarokat is. Mit tudsz róla, mi lehet ellene a nyerő taktika?
- Sok mérkőzését megnéztem, pontosan ismerem a stílusát, ha megfelelően, fegyelmezetten be tudom tartani a taktikát, akkor abszolút megoldható feladat lesz.
- Lehet tudni valamit az elképzeléseidről, vagy ez még tabutéma?
- Nem, nem tabutéma, arra építünk, hogy Vondrachek alacsonyabb s nehezebb, mint én. Nem feltétlenül kell odaállnom vele verekedni, egy kimozgós, szűk bunyót kell majd végrehajtanom. Szélesen ütő, csapkodó típus, szűk egyenesekkel és combosokkal lehetek eredményes.
- A szakma szinte kész tényként kezeli a továbbjutásodat. Mennyire lehet ez zavaró a felkészülés szempontjából, vagy teljesen kizárod a külső hangokat?
- Muszáj teljesen kizárnom, bár én a fórumokon éppen az ellenkezőjével szembesülök. Abszolút nem lefutott a meccs, egy remek bunyósról van szó, de a felkészülésen megtettem mindent, és a ringben is úgy fogok odaállni, hogy én legyek a győztes.
- Mielőtt nyilvánosságra hozták volna a budapesti európai-elődöntő tizenkettes mezőnyének párosítását, mindenki biztosra vette, hogy a svájci Európa-bajnok Bregyvel ütközöl majd. Végül mégis a cseh fighter lett a „befutó”. Mi történt?
- Úgy hiszem, a K-1 európai főnökének, Igor Juskónak a keze van a dologban. Bregy ellenfele Paula Mataele lesz, aki hasonló felépítésű és súlyú, mint a svájci.
- Tudom, szívesen bevállaltad volna Bregyt, őt legyőzni igazi értékmérő lett volna.
- Természetesen, nagyon szívesen megküzdöttem volna vele, bár nem mindegy, hogy a mostani ellenfelem nem 2,05 méter és 125 kiló. De mint mondtam, Vondrachek is nagyon veszélyes.
- Tréningjeidet az egyik legfelkészültebb szakember, Kovács László irányítja, akitől nem áll távol a legújabb módszerek alkalmazása. Szolgált-e számodra valami extra meglepetéssel, vagy maradt a régi, jól bevált edzéseknél?
- Jónéhányszor igencsak meglepett, a kardió gépeken végzett edzéseken rendesen meghajtott, de kibírtam. Az edzőm nyitott szemmel jár a világban, a külföldi mérkőzések, edzőtáborok során is igyekszik minden újat lejegyezni, s később felhasználni. Most a holland edzésmódszereket, technikákat sulykoljuk.
- Ki lehet ezt úgy bontani, hogy az olvasó is megértse?
- Nem könnyű, összetett dolog, inkább példát mondanék. Rengeteg páros gyakorlatot végeznek a hollandok, hogy a mozgás abszolút készségszintűvé váljon. A cél, hogy egy blokkolás után ne álljon meg az ember, hanem azonnal ellentámadásba menjen át. Ezeket addig gyakoroljuk, míg álmomból felkeltve is tökéletesen tudom.
- Mennyire befolyásolja a felkészülésedet, hogy csapatod, a Hungarian Top Team nemrég átadott, minden igényt kielégítő káposztásmegyeri termében készülhetsz?
- Abszolút megdobja, annál is inkább, mert három hétig gyakorlatilag csak aludni jártam haza, szinte minden időmet a teremben töltöttem. Nem mindegy, milyen körülmények között telnek az edzések, és a köztük lévő idő. A tréningek mellett edzősködöm is, a csoportom kívül magántanítványaim is vannak. Ez a megélhetésem szempontjából sem mellékes, bár szponzoromnak, a Shield Securitynek köszönhetően egy bő éve már csak a sporttal kell foglalkoznom, ami óriási segítséget jelent.
- 2005-ben, a debreceni K-1 Nagydíjon szerzett győzelmeddel robbantál be a köztudatba, egy évvel később, Amszterdamban volt lehetőséged a kiugrásra, majd tavaly, Ignasov ellen szerezhettél volna nemzetközi hírnevet. Eddig nem sikerült az áttörés, az idén azonban minden eddiginél nagyobbnak tűnik a sansz.
- Igen, bízom benne, hogy megint sikerül részt vennem az amszterdami tornán, ami a világon a legerősebb kvalifikációs verseny. Ha kijutok, nagyon szeretném megmutatni, mit tudok, s bizonyítani, hogy a nemzetközi szint tetejének az alját képes vagyok elérni. Lassan oda kellene férkőznöm az „A” kategória elitjéhez, hogy egy óvatlan pillanatban beslisszolhassak a top-fighterek közé.
- A már említett debreceni produkciód óta fölszedtél pár kiló izmot, nem kevés rutint, de miben más a mai Karacs Attila az akkoritól?
- Rengeteg szakmai munkát végeztem el, de nem nagyon tudnám kibontani a választ. Azóta sok minden történt velem, melyek folyamatosan építenek. Ide sorolnám az Ignasov meccset is, melyből rengeteget tanultam fizikálisan, de még többet lelkileg. Azt hiszem, jóval felkészültebb versenyző lettem.
- Egyetértek. Az idén elsőként Vondrachek ellen bizonyíthatsz, mely talán pályafutásod egyik legfontosabb találkozója, egy jó széria kezdete lehet.
- Igen, én is így érzem. Mindent megteszek a sikerért, remélem, minél többen jönnek ki szurkolni a Papp László Sportarénába!
Balogh Zoltán