Rácz Felix: Ma Magyarországon nincs minőségi profi boksz

Gáláról már hallani, védencről szintén, de klasszikus bokszmenedzseri visszatérésről nem. Hogyhogy?

Rácz Felix: Egyrészt, mert mint ahogy ennek többször is hangot adtam, a sport más területén is szeretném megmérettetni magam, és lehetőség szerint ott is maradandót alkotni. Másrészt, mert bár szomorú szembesülni ezzel a ténnyel, de ma Magyarországon nincs minőségi profiboksz!

Látsz esélyt arra, hogy újra nagy bokszistállót működtess?

Rácz Felix: Most inkább arra látok esélyt, hogy úgy, mint Angliában a Matchroomnak vagy az Egyesült Államokban az Integrated Sportsnak, úgy a Felix Promotionnak is lesznek ökölvívói, akiknek az érdekeit képviseli és meccseket szervez nekik ahogy, jelen esetben a két veretlen ökölvívójának, Kovács Tamásnak és Kelemen Balázsnak. (Előbbi a WBO Európa-bajnoka, utóbbi pedig a boxrec.com szerint Balzsay Károly után a második legjobb magyar nagyközépsúlyú – a szerk.)

A közeg vagy a bunyós állomány alkalmatlan a visszatérésre?

Rácz Felix: A közeg ugyanaz csak a szereplők változtak… Hogy a bunyós állomány alkalmatlan lenne, azt nem mondanám. De kétségtelen, hogy jelen pillanatban a „radarunkon” még nem jelent meg olyan fiatal, pályája elején lévő magyar ökölvívó, akiben kivételes tehetséget látnék.

Min lehetne, min kellene változtatni, hogy nálunk is ismét virágzó iparág, ne pedig bennfentesek játszadozása legyen az ökölvívás? 

Rácz Felix: Elsősorban a jelenlegi magyar profi ökölvívásban tevékenykedő, és magukat menedzsereknek titulálók nagy részének meg kellene tanulniuk a szakmát. Ez a legfontosabb! Másodsorban a minőségi boksz felé kellene venni az irányt, és nem ismét eljutni a kilencvenes évek elejének megítéléshez, amiből Kokónak, Csonttörőnek, Csábinak, Kótainak, Erdeinek és Balzsaynak köszönhetően „kilábaltunk”, mert ők visszahozták a magyar profi ökölvívók renoméját… A jelenlegi helyzet úgy néz ki, hogy ha egy külföldi promóter olyan bunyós ellen szeretne biztos győzelmet védencének, akinek van egy kis rekordja, akkor magyart hív. Szégyen a magyar profi ökölvívás nemzetközi megítélése, eltekintve persze két kiválóságunktól, Erdeitől és Balzsaytól.

Lehet arra orvosság, hogy magyar bokszolók ne külföldi, elsősorban szlovák licencért folyamodjanak, és Magyarországon ne szlovák bajnoki övért bokszoljanak?

Rácz Felix: Ismerve Győryné Tóth Zsuzsannát és Kovács Istvánt, úgy gondolom, minden segítséget megadnak a sportággal foglalkozóknak, és mindent megtesznek a magyar profi ökölvívás minőségének emelése érdekében. Pont a napokban kérdezte meg az egyik pályatársam, hogy lehet az, hogy a bokszban két, magyar állampolgársággal rendelkező ökölvívó Magyarországon szlovák bajnoki címért bokszol? És miért? Ez olyan lenne, mintha nálunk fociban a Vidi és a DVSC Fehérváron a Szlovák Kupáért játszana, mondta ő. Én is meglepődtem ezen a meccsen, hisz valljuk be őszintén, a szlovák profi boksz nemzetközi megítélése még a magyarénál is rosszabb…

A nem megélhetésből, hanem ténylegesen külföldi partnerekkel együttműködő bokszolók, így például Erdei Zsolt vagy Balzsay Károly karrierjéről mi a véleményed?

Rácz Felix: Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, mindkettőt nagyon kedvelem. Zsolttal épp pár hete teáztunk együtt, Karcsival meg már 1989 óta ismerjük egymást. Madárt amellett, hogy emberként kedvelem, nagyon tisztelem az elszántságáért és a sport iránti alázatáért. Cloud azért nagyon kemény dió lesz, plusz, ami ugyancsak egy kis hátrányt jelent Zsoltnak, hogy Amerikában bunyóznak. De bízom benne, hogy ha nehezen is, de Zsolt ezt a feladatot is megoldja! (Az interjú még Madár sérülése előtt történt - a szerk) Karcsi a Kastanov elleni teljesítményével és a csúcsra való visszakapaszkodásával szerintem minden sport- és nem sportember tiszteletét kivívta. Kérdés, hogy az utóbbi években elszenvedett sérülései mennyire akadályozzák a további pályafutását. Viszont legyünk őszinték, ahogy a fociban sem lehet végtelenségig megélni a 6:3-ból, Erdeiből és Balzsayból sem tud örökké élni a magyar bunyó. El kell kezdeni felnevelni és építeni egy új generációt, amely alkalmas az „őrségváltásra”. Viszont sajnos én most nem látok olyan menedzsmentet, amely felvállalná, hogy elkezd felépíteni három-négy embert, mint azt például anno mi Csonttörő, Gálfi, Vipera, Csábi, Hóhér és Miló esetében tettük. A négy világszervezet egyikének az égisze alatt szervez évi három-négy címmérkőzést, külföldi ellenfeleket hoz a felvezető programba, költ a PR-ra, és így tovább.

Kovács István nemzetközi pozíciói mennyire tudják elősegíteni az itthoni fejlődést?

Rácz Felix: Pisti felépített egy új brandet, és ezt WBO Europe-nak hívják! Tegyük hozzá, ez a feladat többek között azért is lehetett nehéz számára, mivel ő nem egy másik világszervezettől érkezett és hozta a kapcsolati tőkéjét, illetve töltött el több évtizedet vezetőként a profi ökölvívásban, hanem kitaposta a WBO Europe számára az utat, piackutatást végzett, majd elkezdte népszerűsíteni a menedzserek és a promoterek körében. De sajnos ő sem varázsló, és nem tud előhúzni a cilinderéből két-három olyan magyar ökölvívót, aki rangsorolható a WBO valamelyik súlycsoportjában a top tizenötben, továbbá a nemzetközi szintű rendezvények szervezése sem az ő feladata. Csak azoknak a bokszolóknak vagy menedzsmenteknek tud segíteni, akik egyrészt már rendelkeznek bizonyos mérkőzésszámmal, másrészt megfelelnek a világszervezet által támasztott kritériumoknak. Én éltem a segítségével, amikor a tavasszal WBO Europe bajnoki címmeccset szerveztünk, és nem hiszem, hogy lenne olyan magyar vagy más nemzetiségű ökölvívó, illetve menedzsment, amelynek ne segítene.

Érvényes még Rád és a visszatérésedre a soha ne mondd, hogy soha igazsága?

Rácz Felix: Ennek a kérdésnek a válaszán gondolkodtam a legtovább. Bár tavaly ősz óta ismét bekapcsolódtam kicsit a profi ökölvívásba, mégis úgy érzem, még nem jött el annak az ideje, hogy ismét teljes mellszélességgel csak a profiboksszal foglalkozzak, illetve foglalkozzunk. Bárhogy is döntök, ez a sportág mindig is a szívem közepe marad!

Forrás: www.felixpromotion.hu