Vad csajok-sorozat: Faragó Beatrix

A WILD-program (Nemzetközi Női Sportvezető-továbbképzési program) keretében hat magyar hölgy – Dr. Farkas Anna Ilona (TF), Faragó Beatrix (Magyar Ökölvívó Szövetség, TF), Kendi Ágnes Hanna (Magyar Kick-box szövetség), Kovács Katalin (TF Sportjáték tanszék), Kovács Nikolett (No1 Mini és Motoros Team), Nagyné Varga Katalin (Magyar Kosárlabda Szövetség) – kapott lehetőséget arra, hogy részt vehessen az ENGSO (Európai Nem-kormányzati Sportszervezet) által kezdeményezett képzésben.

Magyarországon kívül további hét EU-s tagállam – Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Svédország – sportszervezeteinek közös kezdeményezéséről van szó, melynek célja, hogy elősegítse a nők vezető pozícióba kerülésének esélyét a sportban, valamint fejlessze a döntéshozó pozíciókat betöltő női vezetők kompetenciáját, magabiztosságát.

A hölgyek képesség, képzettség terén semmivel sem maradnak el férfitársaiktól, a magyar sport szakági irányításában mégis alig találunk néhányat közülük. Szerkesztőségünk – a Nemzeti Sportszövetség Sajtószolgálatának híreit is felhasználva – folyamatosan figyelemmel követi és beszámol a WILD-program történéseiről. Bemutatjuk a képzésben részt vevő hat magyar hölgyet, elsőként a Magyar Ökölvívó-szakszövetség Női Bizottságának elnökével, Faragó Beatrixszal készített interjút adjuk közre. Betty amellett, hogy a MÖSZ vezetésében tevékenykedik, az xlsport.hu munkatársaként a küzdősportok integrálására irányuló pályázati anyagokat készít, de az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő harcművészeti stílus, a kempo, a kick-boksz és a ketrecharc elemeit vegyítő K-3 gáláinak szervezéséből is kiveszi a részét.
- Éppen tervezett futótréninged előtt ért a telefonhívásom, kérted, kicsit később beszélgessünk. Ezek szerint visszavonult profi világbajnokként is edzésben vagy, formában tartod magad.

- Muszáj, az életmódom része a sport, fontos, hogy valamilyen szinten edzésben maradjak – válaszolt a mindig mosolygós Faragó Beatrix, aki a WIBC szervezet világbajnokaként ért fel ökölvívó pályafutása csúcsára. – Bokszedzésekre is próbálok eljutni Szántó Öcsi bácsihoz, bár ez csak ritkán sikerül, azért amire módom van, azt megteszem.

- Mikor és honnan értesültél a WILD-programról?

- A Nemzeti Sportszövetség honlapján olvastam először róla, de igazán Ezüstszegi József, az xlsport tulajdonosa hívta fel rá a figyelmemet. Megtudtam, hogy ez egy EU-s kezdeményezés női sportvezetők számára, egy továbbképzési program. Ezek után beadtam a pályázatomat, úgy gondoltam, ezt nekem találták ki.

- Milyen kritériumoknak kellett megfelelni?

- A lényeget mondom: szükségeltetett valamilyen szintű sportvezetői gyakorlat, és angol nyelvtudás. Kellett sportszövetségi ajánlás is, ezt Dr. Csötönyi Sándortól, a MÖSZ elnökétől kaptam meg. Az elnök úr a személyes mentorom a programban, sokat köszönhetek neki.

- A Magyar Ökölvívó-szakszövetség Női Bizottságának elnökeként miért tartod fontosnak, hogy bekapcsolódj a programba?

- A tanulást mindig előtérbe helyeztem. Úgy vélem, élnem kell a lehetőséggel, ha egy ilyen nívós képzésben vehetek részt, ahol bővíthetem ismereteimet, s tovább gyarapíthatom eddig megszerzett tapasztalataimat. A program remekül szolgálja a kapcsolatépítést is, svéd és finn volt ökölvívókkal is találkoztam Brüsszelben, így már nem éreztem magam idegenül, nagyon örültünk egymásnak. A tapasztalatcserét rendkívül fontosnak tartom, már csak azért is, mert a női ökölvívás sarkalatos pontja a programnak, egy férfias sportág képviselői vagyunk, ez pedig még több ellenszenvet kelt a férfiakban.

- A projekt 2010. április 13-án egy kétnapos brüsszeli nyitóprogrammal indult, azóta milyen összejöveteleken vettél részt?

- Június 9-én és 10-én a hat magyar résztvevő számára Visegrádon szerveztek tréningen, ahol a kommunikációs készségek, lobbi tréning, érdekérvényesítés, prezentációs technikák elsajátítása szerepelt a programban. Igen hasznos volt a két nap, nagyon élveztem, de úgy vettem észre, hogy a társaság többi tagja is így volt vele. A női sportvezetők részére pluszt jelenthet a megfelelő tárgyalási technikák elsajátítása.

- Férfiként maximálisan támogatom azt az véleményt, hogy jóval több női vezetőre lenne szükség az élet minden területén, s ez alól a sport sem kivétel. A férfiakhoz viszonyítva a hölgyek több empátiával közelítik meg a problémák megoldását.

- Egyetértek, az empátiát én is kiemelném, ez fontos a tárgyalások során. A gond azonban az, hogy sokszor falakba ütközünk a férfiakkal szemben.

- Mire gondolsz? Magyarországra érted, vagy úgy általánosságban?

- Abszolút általánosságban, ezt a külföldi kollégák is megerősítették. Túl érzékenynek tartanak minket, az empátiát pedig hibaként róják fel a racionalitással szemben. Pedig több nemzetközi felmérés is bizonyítja, hogy azok a vállalatok, ahol női vezetők is irányítanak, sokkal jobban működnek, mint azok, ahol a hölgyeket kihagyják a vezetésből.

- A 2012-es londoni olimpia programjába bekerült a női ökölvívás, a hölgyek három súlycsoportban küzdhetnek meg az érmekért. A MÖSZ Női Bizottságának elnökeként a WILD-programban megszerezhető kapcsolatrendszert felhasználva alkalmad nyílhat arra, hogy segítsd a lányok felkészülését. Edzőpartnerekre, edzőtáborokra, külföldi tesztversenyek szervezésére gondolok.

- Mindenképpen ez a célom, hogy lehetőségeimhez mérten maximálisan támogassam a sportágat. Rendkívül sokat számít, hogy a programban olyan embereket ismerhetek meg, akikkel később munkakapcsolatot is kialakíthatok. Szeretném ezeket kiaknázni, hogy a lányok minél jobb körülmények között készülhessenek Londonra.

- Jellemző ránk, magyarokra, hogy két ember négyfelé indul, milyen az összetartás a hattagú magyar kontingens között?

- Ez nagyon érdekes dolog. A programban részt vevő hat magyar hölgy kivétel nélkül domináns egyéniség, mégis jó kis csapatot alkotunk. Összetartás jellemzi a társaságunkat, annak ellenére, hogy eléggé különbözünk korosztályban, gondolkodásban. A célunk azonban egy, minél többet tanulni! Már az első, brüsszeli találkozás is remek hangulatban telt, a visegrádit pedig már nagyon vártuk. Nem mindegy, milyen társakkal veszünk részt az összejöveteleken, hogyan érezzük magunkat. Elég intelligensek vagyunk ahhoz, hogy ne egymás ellen harcoljunk, hiszen mindenki különböző területen kamatoztathatja majd a tudását, nem konkurálunk egymással.