
Fantasztikus mérőzés kerekedett a két bajnok találkozójából, merthogy mindkét harcos nagyon akarta a győzelmet, és ennek megfelelően álltak a küzdelemhez. Diaz szokásához híven rengeteget ütve jött előre, azonban ellenfele hasonló mennyiségű ütéssel fogadta. A minőség az első három menetben inkább a brazil harcos oldalán volt, többet talált, majd az 5. menettől fordult a kocka, Diaz egyre nagyobb nyomás mellett egyre hatékonyabb lett, és a védekezése is jobb volt.
Az 5. menet második percében került Freitas először bajba, ámde fogással jól törte meg ellenfele lendületét, ezért át tudta vészelni annak meg-megújuló rohamait. A következő menetre Freitas előkészítő ütések nélkül, kizárólag a kiütéses győzelmet erőltetve jött ki, csakhogy Diaz fedezéke jól zárt. A 7. menetre Freitas drámaian lelassult, majd a következő végén már a t.k.o határán táncolva vonult be a sarkába.
A (nyolcadik menet utáni) szünetben aztán Freitas és Oscar Suarez edző közös megegyezéssel feladták a kilátástalan küzdelmet, ami t.k.o győzelmet eredményezett Juan Diaz (32 győzelem) számára, aki így a WBO és a WBA szövetségek egyesített könnyűsúlyú világbajnoka lett. A fiatal harcos a mérkőzés utáni nyilatkozatában Joel Casamayort (34 győzelem – 3 vereség – 1 döntetlen), a súlycsoport legitim, ám övvel nem rendelkező bajnokát nevezte meg egyik lehetséges ellenfelének.
A brazil Acelino Freitas (38 győzelem – 2 vereség) a küzdelmet követően egy kicsit ünnepelte magát, aztán gratulált az ellenfelének, majd a televíziós interjút nem megvárva vonult vissza az öltözőjébe. A 31 esztendős harcos karrierje evvel a drámai csatával szinte biztosan befejeződött. Ha visszatekint sikerekben gazdag karrierjére, akkor erre a mérkőzésre a veresége ellenére biztosan szívesen fog emlékezni, merthogy óriási csatában vérzett el, és megdicsőülten, a közönség vastapsával kisérve vonulhatott vissza.