Nem egyszerű promótálni egy olyan eseményt, ahol a védekezés nagymestere (Wright) és a precizitás legnagyobbja (Hopkins) küzd meg egymással, merthogy a mérkőzés legfeljebb szakmailag lehet látványos, mert a stílusok előreláthatólag szépen kioltják majd egymást. Mindezek mellett két olyan harcosról van szó, akik között a legkisebb feszültség sem volt a mérkőzés bejelentéséig, ezért a felvezetés során tapasztalható odamondogatás gyaníthatóan csak a promóció része. Emlékezzünk rá, hogy Wright az utolsó mérkőzése után még úgy beszélt Hopkins-ról, mint barátjáról és co-promóteréről!
A legutóbbi sajtótájékoztatón Wright feltűnően nyugodt volt, és biztos a győzelmében. „Ő még nem harcolt soha olyannal ezelőtt, mint én. Ez egy jó küzdelem lesz. Én nem soha nem mondanék olyat, hogy ki fogom ütni őt, de győzni fogok” – beszélt Winky.
A „Hóhér” nem meglepően egy kicsit harsányabb volt. „A kettőnk közti különbség, hogy én kimondom: igen, ki fogom ütni őt!”

„Amióta megvertem Antonio Tarver, senki nem hallotta vagy látta őt. Nem találja senki! Nos én láttam egy szupermarketben” – beszélt B-Hop, majd előhúzott egy tejesdobozt Tarver fotójával. „Amikor túl leszek a Winky elleni meccsen, ugyanez lesz Wright problémája is” – húzott elő egy másik tejesdobozt következő ellenfele fényképével. Ehhez tudni kell, hogy az Egyesült Államokban gyakran ilyen módszerrel keresik az eltűnt személyeket.
Wright jókedvűen vette mindezt, ráadásul hívta Tarvert a mobiltelefonján, és elmondta neki, hogy mi történt a sajtótájékoztatón. Amikor mondták, hogy Tarver a vonalban van, Hopkins így válaszolt: „Megtaláltad Tarvert? Mondtam én, hogy működnek ezek a tejesdobozok!”
A két harcos együtt pózolt a fotósok kedvéért, majd a harcias tekintetből egyszerre nevetésbe csaptak át. Philadelphia majd Los Angeles a következő állomás.