Joe Frazier (1944-2011)

Joe Frazier 1944. január 12-én született egy Beaufortban (Dél Karolina állam) található farmon.15 évesen megnősült, és Philadelphiában telepedett le feleségével. Itt egy vágóhídon talált munkát. Bokszpályafutása akkor kezdődött, amikor gimnáziumba ment.

Amatőrként csupán egyszer veszített a mindössze 182 centi (más források szerint 178 cm) magas bokszoló, szerencsétlenségére ez a mérkőzés azonban éppen az 1964-es Tokiói olimpia selejtezője volt. Azonban az akkori győztes, Buster Mathis sérülése miatt visszalépett. A helyette "beugró" Frazier pedig a nehézsúlyú aranyéremmel tért haza, amit a német Hans Huber ellen pontgyőzelemmel szerzett meg. (Frazier a profik között vágott vissza Mathis-nek, lásd később.)

1965-től profiként folytatta pályafutását, és első 11 meccsét idő előtt nyerte meg. Jellegzetes ütésével, a balhoroggal, négy ellenfelét már az első menetben kiütötte. A klasszisok között számontartott Oscar Bonavena (argentin) és George Chuvalo (kanadai) fölött aratott győzelmei után, a mai világszervezetek előtti (NYSAC) nehézsúlyú világbajnoki címért 1968-ban Buster Mathisszal kellett megküzdenie. Frazier a 11. menetben TKO-val nyert. 1970. február 16-án már „vitathatatlan” világbajnok volt, hiszen a Jimmy Ellis (TKO5) elleni győzelme után már a WBA és a WBC övét is a derekára csatolták.

Joe Frazier tündöklése előrevetítette a nehézsúly aranykorát, amit a 70-es évekre datálunk, amikor „Smokin” mellett Ali és Foreman is a csúcson volt. Az „Évszázad meccsét” 1971. március 8-án a New Yorki Madison Squareben, a veretlen ex-világbajnok Muhammad Ali ellen vívta. Ez a mérkőzés volt a boksz történelem egyik legkeményebb és leghíresebb összecsapása. Alit Frazier a meccs előtt a fehér embernek engedelmeskedő, néger nagybácsiként csúfolta. Az első menetben Ali dominált zavarba ejtő kombinációival. Aztán Frazier gőzhajóként tört előre, és a 15 menetben eldöntötte a mérkőzés, amikor Alit legendás balosával a földre küldte. A pontbírák végül Fraziert nyilvánították győztesnek. 300 millióan látták ezt a csatát a tévéképernyők előtt.

Pályafutásának legkeményebb óráját a jamaikai Kingstonban élte át Frazier, amikor 1973. január 22-én George Foreman ellen elveszítette bajnoki címét.

Ezt követte az 1974. január 28-án megrendezett visszavágó Muhammad Ali ellen, aminek győztese lehetőséget kapott a Foreman elleni világbajnoki mérkőzésre. Ali 12 menetben pontozással nyert, aztán október 30-án Kinshasában szintén legyőzte George Foremant, de aztán Frazier kapott még egy lehetőséget a cím meccsre.

A „Thrilla in Manila” 1975. szeptember 30-án került megrendezésre, még ma is beszédtéma. Az óriási hőségben a két ős rivális halálosan kimerült. A 12. menetben Ali ütése felsértette Frazier szemét és száját. A 14. menet végén Frazier edzője, Eddie Futch megszakítatta a mérkőzést. Alinak, éppúgy mint Fraziernek, heteket kellett kórházban tölteni.

Az 1976-os George Foreman elleni vereség (TKO5), valamint egy 1981-es sikertelen visszatérés után Joe Frazier befejezte pályafutását. Az ex-világbajnok ekkoriban fiának, Marvisnak viselte gondját, aki éppúgy profi karrierre vágyott, mint apja. Amikor azonban a feltörekvő Mike Tyson kiütötte Marvist az első menetben, a fiatal tehetség befejezte pályafutását.

Joe Frazier sokáig reményteljes amatőrök edzőjeként dolgozott. Frazier lánya, Jacqui szintén bokszolt, és nem is volt sikertelen, hiszen több szövetségnél is vb-címet szerzett. Egyetlen vereségét Ali lánya, Laila ellen szenvedte el.

Joe Frazier-nél októberben diagnosztizáltak májrákot, s egy hétvégén nyilvánosságot kapott hír alapján várható volt a tragédia, hiszen már nem kórházban, hanem egy úgynevezett szeretetházban kezelték.

a www.profibox.hu 2001-es írása nyomán