Proksa a TOP 10-nél is magasabbra vágyik!

A mi fiúnk, mondják sokan, ha szóba kerül a 2005 januárja óta Magyarországon, Veres Lászlónál készülő Grzegorz Proksa neve. Az apai ágon magyar felmenőkkel büszkélkedhető tehetség valóban otthonosan mozog már fővárosunkban, egyre többet sajátít el a magyar nyelv rejtelmeiből, ám a bulvárban felröppent hírekkel ellentétben egyelőre nem tervezi, hogy hazánk állampolgára legyen. Ám mielőtt karrierjével kapcsolatos terveiről faggatnám, edzőjét, Veres Lászlót kérem meg, meséljen kicsit bunyósáról.
„Mielőtt a Polish leigazolta volna Proksát, Krzysztof Zbarski hozzám küldte el tesztelésre. Rögtön láttam, bátor, gyorsan oldódó, jó képességű bunyós, aki azonnal alkalmazkodik a körülményekhez, egy igazi showman” – emlékszik Veres László első találkozásukra, ám az edző azt sem felejti el megemlíteni, a kezdeti időszakban voltak kisebb súrlódások közte és a fiatal öklöző között, aki azt hitte, a budapesti tréningeken is megilletik a lengyel válogatottnál szerzett előjogok. Idővel persze összecsiszolódott a páros, Grzegorz felvette a vele együtt készülő társai, a munkamániás Kótai, Matolcsi és Sosnowski tempóját, s fizikálisan gyorsan szintre hozta magát.

Színes egyéniségét persze magyar edzője nem akarta átformálni, így Proksa megmaradt annak a pofátlan, fiatalon is minden hájjal megkent zsigeri bunyósnak, aki olyan magabiztosan lép a ringbe, mintha már legalább ötven profi mérkőzés állna a háta mögött. „Nem akarom, hogy zártan, különböző kelet-európai iskolák normái szerint bokszoljon, élje ki az egyéniségét, kreativitás. Dobja el a lelki béklyóit, mert akkor nyújthat százszázalékos teljesítményt, de egy jó profinál egyébként is alapkövetelmény a látványos stílus. Azt szoktam kiabálni neki: szárnyalj, engedd el magad, élvezd a bunyót!”
A szárnyalás mellett Veres mester, ha kell, azért kiigazítja a kétgyermekes apaként is sokszor szertelen 22 éves öklözőt. Legutóbb éppen a Banivur elleni WBC és IBF középsúlyú junior világbajnoki címéért folytatott ütközetben regulázta meg az elvesztett harmadik menet után. „Átesett a könnyelműség irányába, de aztán gyorsan lereagálta a dolgot, és a következő menetben már úgy bokszolt, ahogy elvárható tőle. A meccs után megköszönte, hogy helyreraktam” – mondja Veres László, aki a többséggel ellentétben egy csöppet sem féltette sportolóját a korábbi, Steve Conway elleni ütközetben sem. „Biztos voltam a győzelmében, mi minden kihívásban az előrelépés lehetőségét látjuk, nem kell félteni a bunyóst. Persze, csak egy határon belül vállalunk be mérkőzéseket, Proksát most nem állítanám ki Taylor vagy Abraham ellen, mert még nem járta be azt az utat, ami szükséges ahhoz, hogy ilyen klasszisok ellen ringbe léphessen.”

Érezhető, a Polish Box Promotionnak komoly tervei vannak a lengyel tehetséggel, Veres László szerint nagy a valószínűsége annak, hogy az idén is hosszabb tengerentúli edzőtáborozás vár majd a középsúlyú profi junior világbajnokra. „Szupi (a Super G becenevet adta Proksának a lengyel média – szerk.) az elmúlt évben is sokat tanult az amerikai edzések során, ő az a fajta, akit földobnak a jó sparring-partnerek, akárcsak a meccseken, itt is mozgósítani tudja minden energiáját. Tavaly, Jesse Feliciano ellen is remekelt, nagyon odatette magát a tréningen” – fogalmaz a tréner, aki most is tartja azt a nemrég tett nyilatkozatát, hogy bármennyire is élvezi a közös munkát tanítványával, tudja, előbb-utóbb el kell engednie, hiszen Proksa helye a tengerentúlon van. „Nagyon boldog leszek, ha az USA-ban folytathatja majd pályafutását, de remélem, addig még tudok hozzátenni egy-két dolgot a teljesítményéhez. A lábmunkáján még mindenképpen javítani fogunk, taktikában is előre kell lépnie, meg kell tanulnia az energiatakarékos, okos bunyót. Na, és persze, le kell higgadnia, mert néha még olyan, mint egy szertelen kiscsikó. Egyébként Szupi a magánéletben is ugyanolyan, mint a ringben, határozott elképzelései vannak az életről, a bokszról, megharcol mindenért.”

A tréner jellemzése után a tanítvány is készséggel áll a beszélgetéshez, elmondja, teljesen feltöltődött több mint egy hónapos szabadsága alatt, a lengyelországi vakáció során teljesen kikapcsolódott családja körében. Az első két hetet teljes pihenővel, míg a „második félidőt” aktívan töltötte, foci s futás szerepelt a programban. Budapestre teljesen kipihenten, motiváltan érkezett vissza.

Arra a kérdésemre, mit szólnak hozzá Lengyelországban, hogy egy magyar edzőnél, Budapesten készül fel a mérkőzéseire, mosolyogva csak annyit jegyez meg, hazájában inkább már magyarnak tartják, mint lengyelnek. Persze, azért nem panaszkodik otthoni sajtójára, hiába nem bokszolt még egyetlen profi mérkőzést sem Lengyelországban, sokan ismerik, a tévés mérkőzéseinek köszönhetően a legtöbb sportrajongó tudja, ki is az a Grzegorz Proksa.

Amikor 2005-ös budapesti indulásáról érdeklődöm, milyen volt egy 19 éves fiatalembernek belecsöppennie egy teljesen idegen közegbe, a bunyós határozottan, lelkizés nélkül válaszol. „Remek társaságba kerültem, mentálisan gyorsan fejlődtem, hiszen olyan partnerekkel kesztyűzhettem, mint Kótai Misi és Matolcsi Józsi. Misit már ismertem, mert nagyon népszerű volt Lengyelországban is. Nagyon sokat segített a beilleszkedésben, a sparringok során nem vert agyon, inkább tanított. Az eltelt két és fél év alatt nem csak gondolkodásmódban fejlődtem, de technikailag is sokat léptem előre, úgy érzem, éles helyzetben egyre többször tudom kiválasztani a legjobb megoldást. Ösztönből, de mégis ésszel próbálok bokszolni. Veres Lászlót kiváló edzőnek tartom, remekül tudunk együtt dolgozni, félszavakból, gesztusokból is megértjük egymást. Ő pontosan tudja, mi kell nekem, mire van szükségem.”
Úgy tűnik, ez valóban így van, a Proksánál barátként is „funkcionáló” Veres László tisztában van védence képességeivel, ezért pályafutása elején sem mélyen mínuszos rekordú ellenfelekkel meccseltette. „Super G” már első két, Las Vegas-i összecsapásán is pozitív mérlegű bunyósokkal találkozott, de később sem vattázták a fiút, ha lehetőség adódott, menedzsmentje bevállalta a rizikósabb fellépéseket is, köztük a már említett, Steve Conway elleni bunyót is.

Proksa érezhetően kicsit meglepődik, amikor arról faggatom, a virtuóz, látványos ütéskombinációkkal fűszerezett stílusa mellett, mennyi szándékos showelemet vonultat fel a küzdelmek során. „Én őszinte ember vagyok, nem színészkedem sem az ellenfélnek, sem a szurkolóknak, ez nem szerep, az életben is ilyen vagyok. Az látszik rajtam kívül, amit belül érzek, így érzem jól magam a ringben.”

Amikor jövőbeli amerikai karrierje felé terelem a beszélgetést, az ökölvívónak a kihívás, a Top Rank, Las Vegas s egy bajnoki címmérkőzés jut eszébe, de nem megy bele részletekbe. „Nem foglalkozom ennyire a távoli jövővel, mindig csak a következő meccsre koncentrálok. Persze, a hosszú távú céljaim között szerepel az USA, három-négy év múlva el tudom képzelni, hogy az ott készüljek, s bokszoljak.
A magabiztosság Proksánál nem jelent elbizakodottságot, jól tudja, még közel sem kész versenyző, rengeteg munka vár rá, ha a négy nagy szervezetnél a TOP 10-be akar kerülni. „A médiával és a közönséggel is tudatosítanom kell, hogy jó bokszoló vagyok, akinek idővel helye van az elitben. Sokat kell még tanulnom, mert amikor visszanézem magam, látom a hibákat, bőven van még mit kijavítanom. A legfontosabb azonban az, hogy elhiggyem magamról, többet is elérhetek annál, hogy „csak” TOP 10-es bokszoló legyek. Hogy mikor jutok el erre a szintre, az attól is függ, milyen partnerekkel készülhetek, milyen meccseket vívhatok az odavezető úton. Mindent feláldozok azért, hogy a célomat elérjem” – közli elszántan az ökölvívó.

Grzegorz Proksa beszélgetésünk végén a monokli.com olvasóiról sem feledkezik el, a következő üzenetet küldi a bokszrajongóknak: „A legjobbakat kívánom a monokli.com olvasóinak, ne féltsenek, úgy érzem, nemsokára elérkezik az én időm!”

Balogh Zoltán
Fotók: Veres László, Proksa.pl