Erdei Zsolt: Nem volt más választásom

Erdei Zsolt jelenleg nem gondolkodik, pihenésre vágyik, ami érthető is, hiszen igazán óriási küzdelmen van túl. Madár magáénak tudhatja a cirkálósúlyú világbajnoki övet, de hogy élte meg a mérkőzést ő maga? Zsolt - akivel az Esti Frizbi felvételén találkoztunk - a STOPnak adott interjújában nemcsak fizikai, de lelki megpróbáltatásairól is mesélt. 

- 7,7 kilóval nehezebb ellenféllel már ránézésre sem lehet könnyű dolga az embernek. Hogyan élte meg lelkileg ezt a megpróbáltatást?
- Utólag azt mondom, hogy magát a mérkőzést átélni óriási fájdalom volt, hiszen tényleg a poklok poklában voltam és onnan küzdöttem magam fel. Olyan pillanatokat éltem át, hogy azt éreztem: itt nincsen tovább és vesztesen hagyom el a ringet, s már azt mondtam magamban, hogy már az is mindegy.

- De nem volt mindegy...
- Valahogy összeszedtem magam, vagyis az edzőm is segített, és a sok néző, sok szurkoló, aki rám gondolt és koncentrált és energiát küldött nekem. Összeszedtem magam és próbáltam tenni tovább a dolgomat. De ez tényleg csak próba volt részemről: amit tudtam, megtettem és küzdöttem az utolsó erőmmel, lélekszakadásig. Ez pedig nagyon fájt és rengeteg erőt kivett belőlem: mind fizikálisan, mind lelkileg, szellemileg. A mérkőzés óta keresem magam, de igazából nem találom, mert még mindig úgy gondolom, hogy teljesen üresre futottam magamat.

- Felesége is jelen volt a mérkőzésen, sőt a végén a könnyeivel küszködött. Milyen hatással van Önre Arabella?
- Nyilván a nők gyakran érzékenyebbek és jobban ki tudják mutatni az érzéseiket. A feleségem gyakran mondta: "te, most már elég! Jó lenne abbahagyni!" De mindenben abszolút az én döntésemet támogatta, hiszen tudta, hogy én vagyok a bokszoló és ezt csak én érzem igazán: én tudom, hogy hol van az a pillanat, ahol abba kell hagyni, hol az a pillanat, ahol meg kell csinálni. A mérkőzés előtt is azt mondta: "figyelj ide, le van az egész magasról... !" - nyilván ő ezt németül mondta és más szavakkal, de körülbelül ilyen erősségű volt. "Ne foglalkozz semmivel, ha úgy érzed meccs közben, hogy nem megy, akkor egyszerűen add fel!" Az a helyzet, hogy voltak is olyan pillanatok, amikor simán feladhattam volna, mert jártányi erőm nem volt és a végén is úgy hagytam el a ringet, hogy alig tudtam lépni, még örülni sem tudtam igazán, annyira fáradt voltam. Gondolni tudtam arra, hogy feladjam a mérkőzést, de tudom, hogy azt nem tudom megtenni: nem is cselekedtem meg. Küzdöttem tovább és hála a jó Istennek úgy hozta a sors, hogy sikerült kihozni magamból a legjobbat, a tartalékok tartalékával kibírtam a 12 menetet és elég volt ahhoz, hogy győzzek.

- Hogyan élte meg azt a helyzetet, hogy félnehézsúly után cirkálósúlyban, világbajnoki mérkőzésén kellett bizonyítania?
- Nem volt más választásom. Volt egy lehetőségem, ez az egy: ha kihasználom és bokszolok, bokszolok, ha nem, nem, de így lehetek megint világbajnok. Egyrészt tudtam, hogy vagy így, vagy úgy elveszítem, hiszen nem védtem meg időben az övet. Másrészt az Universum nem szerette volna, hogy a kedvencüket verjem meg, s ezért ódzkodtak attól a mérkőzéstől, úgyhogy bevállaltam ezt a meccset. Az Universumnak jót tettem vele, s utólag értékelve magamnak is, hiszen bár a poklok poklát jártam meg, azt gondolom, hogy ez jelentősen emelte az elismertségemet a bokszberkekben is, a szakma elismerését is nagyban megszereztem magamnak és sokan az év mérkőzéséről beszélnek.

- Hogyan látta önmagát kívülről?
- A meccset még nem néztem vissza, de az biztos, hogy amit ott, aznap este produkáltunk, gigantikus teljesítmény volt mindkettőnk részéről és megérte mind neki, mind nekem. Akár még egy revans mérkőzés erejéig is.
- Úgy tűnik, hogy trénere, Fritz Sdunek visszavonul. Mik a tervei a jövőbeli felkészüléseket illetően?
- Közvetlenül érint a dolog, hiszen, ha ő nem irányítja tovább a mérkőzéseimet, akkor ki? És kiben tudnék úgy megbízni, ki annyira felkészült szakmailag, hogy a felkészülés ezen részét rábízzam? Még nem gondolkodtam ezen... Nyilván ő most is ott volt a háttérben, ott volt a mérkőzésen is, de az elkövetkezendőkben nem lesz így. Ki kell találnom, hogy ki lesz az az edző, akinél továbbfolytatom, de még nem született döntés. Tulajdonképpen túl sok választásom nincsen, Michael Timmet elismerem, mint edzőt - ugyanúgy az Universumnál dolgozik -, viszont nagyon sok versenyzője van. Nyilván engem szívesen venne magához, hiszen elég jó viszony van köztünk és nagyon jól megértjük egymást, de egyelőre kérdéses ez a téma.

- Gondolkodott esetleg azon, hogyha lejár a szerződése csapatot változtasson?
- Nem, most nem gondolkodom. Engedjék meg, hogy most ne gondolkozzak: fáradt vagyok hozzá. Most talán több hétre volna szükségem ahhoz, hogy regenerálódjak, de akár jó lenne elmenni valahová wellnesselni egy hétre is. Azt hiszem, leginkább ez térítene magamhoz. Csinálom a hétköznapi dolgaimat: jövök-megyek, de valójában még nem vagyok itt. Bár fizikailag úgy tűnik, gondolatban teljesen máshol járok.

- Milyen tervei vannak?
- Boksz-terveim a jövőre nézve egyelőre nincsenek. Most leginkább nem is akarok bunyóra gondolni. Lazítani szeretnék, feltöltődni, mert - ahogy említettem - talán erre van most a legnagyobb szükségem, teljesen üres vagyok. Nem azt mondom, hogy érzelemmentes vagyok, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy a külvilágból nem tudok most befogadni dolgokat. Nyilván ez a betegség is -ami megelőzte a felkészülésemet és még most is tart egy kicsit- közrejátszik, s ezért kellett így bokszolnom is, mert eléggé megviselte a fizikumomat. Ugyanakkor a lelkemre is hatással volt, mert a mérkőzés előtti két hétben egyfolytában azon remegtem, hogy "nem fogom bírni", mert a betegség túlságosan sokat kivesz belőlem. Ez igaznak bizonyult, sok erőmet kivette és négy menetig bírtam, a többi nyolcat pedig bravúrral kellett megcsinálnom: bravúrosan szívvel, lélekkel. 

forrás: stop.hu