Varga Miklós már nem foglalkozik a csalással

Január 9-én, szombaton érkezett haza a sámsoni olimpikon a pakisztáni Karachiból, ahol a magyar válogatott tagjaként a Benazir Bhutto-emlékversenyen vett részt. Varga Miki már nem bánkódik a hazai pálya minden előnyét élvező Adnam Hussein elleni vereségen, minden idegszálával a február 9-én kezdődő Bocskai-emlékversenyre koncentrál, ahol dobogóra szeretne állni.

- Lassan kezdek helyrerázódni, felvenni az itthoni ritmust – nyilatkozta vasárnap délután portálunknak a Pakisztánból hazaérkező Eb-bronzérmes. – Szerencsére kint semmi gond nem volt, elkerülte a csapatot a betegség, egészségesen érkeztünk haza.

A Varga Mikit „legyőző” pakisztáni egészen a döntőig menetelt, ahol egy szíriai ökölvívótól szenvedett vereséget. Sportolónk végig figyelemmel követte a 60 kilogramm küzdelmeit, s úgy véli, lett volna helye a dobogón.

- A pakisztáni nem volt egy jó bunyós, de nem feküdt nekem. Ettől függetlenül úgy érzem, megnyertem a mérkőzést, kétszer számoltak a srácra. Az első menetben jobb voltam, a másodikat akár oda lehetett adni neki, de az utolsó menetben nagyon megvertem, így hozták ki 12:6-ra győztesnek. Nem voltam ideges a meccs után, amit lehetett, megtettem, de pontozni nem pontozhatok. Akit később a pakisztáni legyőzött, szintén verhető ellenfél volt, de jobbnak tartom magam a másik döntős szíriaitól is. Jó lett volna több meccset bokszolni, mert így csak kívülről figyelhettem az eseményeket.

Hát, igen, nem éppen nagy buli végigedzeni a karácsonyt, a szilveszter napján utazni, hogy egy erősen részrehajló bíráskodás után nyolc napot töltsön az ember az utóbbi időkben a robbantásairól elhíresült pakisztáni városban. A magyar válogatott tagjai sem városnézéssel töltötték szabadidejüket.

- Négy napig ki sem mozdultunk a szállodából, csak az ötödik nap tettünk egy kétszáz méteres sétát, de utána rögtön vissza is tértünk a szállodába. A kiutazásunk előtt néhány nappal egy tornacsarnokot robbantottak fel Karachiban… Az edzésmunkát amennyire tudtuk, elvégeztük, szolidaritást vállaltunk Szellő Imivel. Persze, ezeket a tréningeket nem lehet összehasonlítani azokkal, amiket itthon végezhettünk volna a Bocskai-emlékversenyre készülve. Hétfőtől újra beleállunk a melóba, edzőmmel, Máté Attilával folytatjuk az alapozást, most az a legfontosabb, hogy a Bocskaira jó formába kerüljek. Tudom, az idén nagyon erős mezőny lesz Debrecenben, de nem lehet más a cél, csak a dobogó. 

a harangiboxing.hu írása