Ez a 300 nem az a 300!

A jó bórnak is elkell a cégér, és ezt bizony elfelejtették a Pro-Boksz illetékesei, mégha most a helyi vállalkozóra mutogatnak, akkor is. Mintha maguknak szervezték volna a gálát, komolyan! Kezdjük azzal, hogy a monokli.com –on kívül sehol sem láttam a gálának hirdetését. Sehol. Ez bizony borzasztó karcsú, még akkor is, ha evvel a saját lapunkról mondok ítéletet. A monokli tudniillik nem egy országos média, hanem egy nemrég indult lap, melynek látogatottsága még a laptársakéhoz képest is alacsony. Egyelőre.

Székesfehérvárról Szombathelyre utazva is azon gondolkodtam, hogy hányan lesznek, ha ennyire elhallgatták a gálát. Késve érkeztem rokonékhoz, ezért sietségemben nem tudtam figyelni, de én 15 perc séta alatt esküszöm egyetlen egy plakáttal sem találkoztam. Vagyis a legfontosabb, a helyszíni reklámozás is hiányzott. Amikor a taxiba ültem, és az Arena Saváriába vitettem magam, a legrosszabb sejtésem igazolódott be. A pilótának, aki elmondása szerint tősgyökeres szombathelyi, fogalma sem volt arról, hogy bokszgálát rendeznek városában! Hopp! Pedig rendszeresen olvassa a Vas Népe c. újságot, ami a legnagyobb helyi lap! Kopp a helyszínen, 10 perccel a meghirdetett kezdés előtt üres a parkoló, de ezen én már nem is csodálkoztam.

A gála programja pedig nem volt rossz, habár volt néhány mulatságos dolog. Mint például Zimmermann Péter küzdelme, aki kikapott a mindenki által hurkának tartott Szlováktól, csakhogy a vendég harcos juniorként még EB érmes volt. Pontozással azért Peti megnyerte a mérkőzést. Ahogy Miló Viki is, aki a könyöradomány győzelmet (ja, két magyar bíró volt) úgy ünnepelte, mintha többször padlóztatva, kicsapta volna a ringből angol ellenfelét. A világ egyik legjobb pontozója, Daniel Van de Wiele szegény meg is kapta a magáét Csörönyi Sándortól, holott tökéletesen pontozott, Miló megint nem nyert! Attila viszont fantasztikus volt, nem is tudok róla többet mondani.

Háromszázan voltunk, és ez a 300 nem az a 300, amelynek tetteit évezredekkel később is emlegetni fogja az utókor.