2008. aug. 13., szerda, 12:501174 olvasás - 0 komment
Nem tudom megfogalmazni az érzéseimet avval kapcsolatban, hogy mind a három eddig ringbe lépő bokszolónk kikapott a pekingi olimpiai játékokon. Káté Gyula, Varga Miklós és ma reggel Bedák Pál. Közülük Káté és Bedák éremesélyes volt.
hirdetés
A legfájdalmasabb az egészben, hogy nem tudunk úgy beszélni a történekről, hogy igen, az ellenfél jobb volt, megérdemelten nyert. No nem azért, mert Mi magyarok nem tudunk tisztességgel veszíteni! Káté esetében még többségében elfogadtuk, hogy a világbajnoki érmes sportoló rosszul bokszolt, ezért talán jogos volt a kiesése, de Varga Miklós esetében egyértelműen a pontozóbírókat hibáztatjuk, ahogyan én is. A 12:3 annyira nevetséges, hogy nem szívesen mennék bele a részletekbe. Ám muszáj. Tudni kell, és ezt már nem csak én írtam le a hozzászólások között, hogy a mérkőzés szoros volt, de a kazah versenytárs jobb volt néhány ponttal. Viszont a bokszolónknak futnia kellett az eredmény után, vagyis ha normálisan pontoznak, nem kellett volna kinyílnia azon igyekezetében, hogy tetemes ponthátrányát ledolgozza. Azaz hiába volt cca. 2 ponttal jobb az ellenfél, minden máshogy alakulhatott volna egy fair küzdelemben.
Ma reggel sajnos nem láttam Bedák Pali meccsét, de a nyilatkozatok szerint ismét inkorrekt körülmények között született az eredmény. Vagyis a második éremesélyes bokszolónk búcsúzott nyert mérkőzés nélkül. Így viszont baj van, már csak Kalucza Norbert és Szellő Imre van versenyben. A debreceni bunyós sorsolása nem egyszerű, és már az is bravúr lenne, ha a legjobb 8 közé jutna. Szellő esetében kicsit jobb a helyzet sorsolás terén, ám mit tegyünk, ha nem csak rajtunk áll a továbbjutás?
Zárásként annyit, hogy a sorsolás után balga módon azt írtam, hogy inkább kedvező, mintsem rossz sorsolás. Ám akkor még azt hittem, hogy a pofonok döntik el az ökölvívó mérkőzés végeredményét!