2007. febr. 1., csütörtök, 04:131267 olvasás - 0 komment
Ott voltunk Pápán, hamár bokszgálát rendezett a Pro-Box istálló, amely nem más, mint a Felix-Promotion reinkarnációja - Félix nélkül. Ugyanaz a fény, a hang, a ring, a ringlányok, a sajtós, a munkatárs és ugyanazok a bokszolók is. Nem vártunk nagy csodát, és nekünk lett igazunk: a „jó” bokszolók hol jól, hol közepesen teljesítettek. Klasszist csak Kovács Attilában véltünk felfedezni, habár nála is erősen idény eleji volt a forma. „Kígyó” barátunk produkciója mellett a főmérkőzés és Miló Viktória teljesítménye volt emlékezetes.
hirdetés
Igen-igen, Miló Viktóriáé. Viki ugyanis igazi klasszis módjára elhitette a publikummal, hogy csupán rossz formában van, és a nézőtérről beugró Rózsa Gabriella mekkora spíler. Pedig nem. Ha valaki veszi a fáradságot, és visszanézi ezt a nem túlzottan emlékezetes mérkőzést, rájön, hogy szemfényvesztéssel van dolga. A napnál is világosabb, hogy Viki eljátszotta a gyengébb teljesítményt, mert nem akarta bántani kesztyűpartnerét. A színjáték annyira jó sikerült, hogy a mögöttünk ülő ismert bokszedző a még ismertebb tanítványának fennhangon ecsetelte, hogy mennyire szerencsés Miló, hogy ellenfele nincs igazán edzésben és beugróként vállalta a mérkőzést. Na ja, Balogh Zoli kollegám most valami olyasmit írna, hogy a „boxegyetemet” nem illik levelezőn végezni.
Kabát vagy bunda? Széldzseki! The Show Must Go On – köszönjük Gabi, köszönjük Viki! Aki nem hiszi, járjon utána.