Dr. Csötönyi: a realitások talaján kell maradnunk

Véget ért egy fejezet: az 1970 óta funkcionáló európai ökölvívó szövetség, az EABA önálló szervezetként megszűnik működni, a jövőben a világszövetség, az AIBA részeként látja el feladatát. Az utolsó regnáló EABA-elnököt, dr. Csötönyi Sándort felkérték a Lausenne-ban székelő szervezet kontinentális szekciójának vezetésére, ám a szakember köszönte, de visszautasította az invitálást, mint elmondta, 59 évesen már nem szívesen költözne külföldre.

- Tartalmasan telt a Moszkvában töltött három nap – kezdte dr. Csötönyi Sándor, aki a szakmai megbeszélések mellett Putyin elnökkel is találkozott. - Kidolgoztuk az átalakulás személyi és strukturális feladatait. A küldöttek az orosz nemzetbiztonsági hivatal főigazgatóját, Murov tábornokot látnák szívesen az európai szervezet élén. Orosz kollégám azonban nem igazán van otthon a sportág ügyeiben, ezért első alelnökként én látnám el a szükséges szakmai instrukciókkal, így tudnék a leghatékonyabban segíteni. Egyébként igen feszült mostanában az ökölvívó sportdiplomácia. A világszövetség vezetőjét delegáló Ázsia - néhány afrikai országokkal kiegészítve - szeretné átvenni a sportág teljes irányítását. Olyan országok emberei akarnak döntéseket hozni, ahol szinte gyerekcipőben jár a sportág, miközben a világversenyek érmeinek kétharmadát Európa gyűjti be. Nem igazán tetszik ez a felépítés, olyan struktúrába kerülhet kontinensünk, ahol más földrész vezetői akarják megmondani, mit csináljunk. Az AIBA bursai kongresszusán is nagy vitára számítok, mindenki igyekszik a maga pecsenyéjét sütögetni, ez az egész nem szól másról, mint a hatalomról.

A kulisszák mögött zajló viták, egyezkedések ismertetése után a monokli.com kíváncsi volt a szövetségi elnök véleményére: az országos bajnokság és a Bocskai-emlékverseny után milyennek látja pescarai és athéni olimpiai kvótaszerző esélyeinket?

- A realitások talaján kell maradnunk – mondta a sportág első embere. - Pescara és Athén után három kvótával elégedett lennék, négy már a csodakategóriába tartozna. A véletlenek szerepe felértékelődik, rengeteg függ a sorsolástól, mert akár az is előfordulhat, hogy Bedák Pali megint egy ágra kerül az őt a chicagói vb-n legyőző orosszal, de Kátét is összesorsolhatják a legnagyobb riválisával. Plusz bizonytalansági tényező, hogy brazil zsűrielnök lesz, s többségében nem európai bírók működnek majd közre. Ők nem ismerik a versenyzőket, olyan érzésem van, hogy országokra fognak pontozni. Veszélyt érzek, mert ha csak a tudást néznénk, a már kvótát szerzett Szellőn kívül Bedáknak, Oltványinak, Vargának, Káténak, Darmosnak, Bacskainak vagy Harcsának ott kellene lenni az olimpián, kérdés, közülük hánynak sikerül? A Játékokra egyébként nehezebb kijutni, mint ott érmet szerezni. A tehetségen, s az elvégzett munkán kívül rengeteg múlik a pillanatnyi formán, idegállapoton.

Az amatőr ökölvívásban roppant kiegyensúlyozott a nemzetközi mezőny, minden egyes mérkőzésen meg kell harcolni a győzelemért, nincsenek előre lefutott csaták. Számtalan nemzet komoly pénzt fektet az amatőr bunyóba, versenyzőiket klasszis ökölvívókkal rendelkező országokkal közösen edzőtáboroztatják, s ennek köszönhetően egyre szebb eredményeket érnek el.

- Sajnos a magyar szövetség anyagi lehetőségei nem teszik lehetővé, hogy nívós válogatottakat hívjunk meg a tatai táborba. Vitán felül áll, hogy ezek a sparringok komoly erőbedobásra késztetnék bunyósainkat, s jobban fejlődnének, mint a már unalomig ismert edzőpartnerekkel. Ám azzal kell főznünk, amink van, annak is örülünk, ha a világversenyekre ki tudjuk utaztatni a srácokat, s előtte közös összetartást tudunk szervezni Tatán. De úgy gondolom, így is van továbbfejlődési lehetőség, mert sok bunyósnak először itthon kellene bizonyítania, itt is van versenylehetőség. Nem kifogásokat kellene keresni, mint tették azt jónéhányan a Bocskai-emlékverseny előtt, többen ilyen-olyan okokra hivatkozva mondták le az indulást. Tehát, először végezzük el itthon a munkát! – hangzott a verdikt.

A szűk felnőtt mezőnynek szóló kritika után dr. Csötönyi Sándor elismerően beszélt az utánpótlás hazai eredményeiről, úgy véli, a korosztályos válogatottak a lehetőségekhez képest szépen helytálltak 2007-ben.

- A legjobb utánpótlás klubok munkáját műhelytámogatással honoráljuk, nagyon örülök, hogy egy-két kiemelkedő nevelőbázis is működik az országban. Nem kell temetni a magyar bokszot ameddig elhivatott szakemberek dolgoznak, akik mindig felszínre hoznak egy-két gyémántot. Mi nem tudunk az orosz „janicsáriskolákhoz” hasonló intézményeket létrehozni - bár korábban a KSI-ben működött hasonló program, amely „kitermelt” egy Erdeit, egy Farkas Györgyöt, egy Pintért -, mert a magyar szülők egy 14-15 éves gyereket nehezen engednek el más városba, 18 éves kortól pedig nem lehet egy ilyen programot elkezdeni.

A monokli.com információi alapján a Debreceni Egyetemen azért partner lenne a felsőoktatásba felvételt nyert, minőségi ökölvívók fogadására. Nagy Ágoston, az egyetem sportigazgatója, s Szabó Sándor a DVSC elnöke első lépésként abban állapodott meg, hogy a testnevelés órákat a hallgatók ökölvívóedzésekkel is kiválthatják. Szó esett egyetemi és főiskolás bajnokság rendezéséről is, de a DE sportösztöndíjjal, kollégiumi ellátással, s mentori hálózattal is segítené a városba jelentkező bunyósokat.

- Jó ötletnek tartom – reagált az elnök. – Bár a MOB-programjának köszönhetően már így is jó néhány ökölvívó szerzett diplomát. De hiába volt mostanában olyan program, ahol 200 ezer forintot biztosítottak volna a hallgatónak, a 120 egyesületből egy ember jelentkezett. Nagyon jó, hogy vannak olyan egyetemek, ahol ilyen irányba is elindultak, talán idővel lehet profitálni belőle. Egy biztos, amíg én vagyok az elnök, minden segítséget megadok az ilyen elképzelések támogatására.

S ha már szóba került dr. Csötönyi elnöksége, tudvalévő, 2010-ig mindenképpen élvezi a közgyűlés bizalmát, de hogy utána újra harcba száll-e pozícióért, az még kérdéses.

- Ameddig élvezem a többség bizalmát, erővel és hittel bírom, addig teljes szívvel szolgálom a sportágat. Amit vállaltam, azt minden körülmények között teljesíteni fogom, engem nem lehet félre állítani. 1996 márciusa óta látom el az elnöki posztot, s úgy hiszem, azóta nagyon szép eredményeket ért el a sportág, nincs miért magyarázkodnom. Az elnöki székhez azonban nem ragaszkodom foggal-körömmel, ha 2010-ben találok egy olyan dinamikus, agilis embert, aki hozzám hasonlóan napi 4-5 órát tud a sportágra áldozni, s megteremti a mostanihoz hasonló gazdasági, szervezeti, sportdiplomáciai feltételeket, akkor a boksz érdekében szívesen félreállok. De csak azért, mert néhányan „szólista” - akik még nem tettek le semmit a boksz asztalára - lázong, nem fogom átadni a helyem. Mindig olyan emberektől érkeznek a kritikák, akiknek bokszolójuk sincs, ők csak be akarnak ülni a „hajóba”. Csakhogy nem utasokra van szüksége a magyar ökölvívásnak, hanem evezősökre! Másodrendű, ki van a kormánynál, sokkal fontosabb, hogy megfelelő létszámú „evezős” legyen, akik mind egy irányba húznak.

Balogh Zoltán