Untig ismételgetett tény, hogy a mai mérkőzést megelőzően utoljára 1999-ben rendeztek címegyesítő világbajnoki mérkőzést nehézsúlyban, és mindjárt kettőt, mivel az első Lennox Lewis – Evander Holyfield küzdelem döntetlenre végződött, ekképp néhány hónappal később ismételtek. Győzött Lennox Lewis, aki a WBC öve mellé megszerezte Holyfield IBF és WBA bajnoki öveit is. Most viszont három helyett csupáncsak két nagy cím forgott kockán, tetejébe a leginkább számító WBC övért nem is bokszolhattak, ám ennek ellenére a két ökölvívó úgy lépett be a ringbe, hogy a győztest a súlykategória legjobbjának ismerik majd el.
Könnyű lenne azt mondani, és bizony közhely is lenne, hogy a nagy tét lebénította az ökölvívókat. Valójában számítani lehetett arra, hogy unalmas meccs lesz, nem véletlen, hogy nem is fogyott el az összes belépőjegy a Madison Square Garden pénztáraiból, ám ilyen pocsék küzdelemre nemigen számított emberfia. Klicsko a szokásához képest is sótlan ökölvívást mutatott be, aminek az egyetlen jellegzetessége, hogy kizárólag balegyest ütött, ha éppen ütött. Ha meg nem ütött, akkor kalimpálva igyekezett ellenfele első kezét félrelökni. Természetesen az igazi „Klicsko-fan” ezt olvasva azt dörmögi, hogy kedvence fél kézzel leveri a többi bajnokot, de azért álljon már meg a gyásznép! Négy meneten át semmi más nem történt a ringben! Szultan Ibragimov egy másik történet, ő meg ütőtávon kívül szépen cselezett, de beugrásokra már nem igazán vállalkozott, csupáncsak néhányszor megsimogatta Klicsko kockás hasfalát.
Az első Klicsko jobbosra, ami említésre méltó találatot jelentett, egészen az ötödik menetig kellett várni. Aztán a hatodikban végre kicsit észhez lehetett térni a bóbiskolásból, mert enyhült a szigorú pozícióharc. Igazi bunyóról egészen a 9. menetig nem beszélhettünk, ám ekkor Klicsko az első percben egy addig nem látott előretörést mutatott be, bal-jobb, bal-jobb-bal összetételt ütött, és mind talált. Ibragimovot a ringkötél mentette meg a számolástól, tudniillik már ment volna lefelé, amikor a kötelek segítségével visszanyerte az egyensúlyát. Szép jelenet volt, ám az orosz nem volt megütve, simán folytatta a küzdelmet. A mérkőzés végén Ibragimov próbált újítani, ám ahogy a mérkőzés elején, úgy a végén sem talált rést ellenfele védekezésén. Unalmas, eseménytelen 12 menet után világbajnokot hirdettek nehézsúlyban, 1999-óta először: 119-110, 117-111, 118-110 arányban Vlagyimir Klicsko megszerezte Sultan Ibragimov (22 győzelem – 1 vereség - 1 döntetlen) WBO bajnok övét is.
Ezt az „összecsapást” látva, nem csodálkoznék, ha a bokszrajongók tömegével jelentkeznének a Sven Ottke és a John Ruiz „fan club”-okba, felejteni azt a borzalmat, amit nehézsúlyú címegyesítésnek hívtak 2008-ban! De azért történelmi mérkőzés volt, éspedig a profiboksz történelem egyik legfelejthetőbb mérkőzése!!!