Hasznos oldalak: az egérkímélő kezdőlap!
www.profibox.hu
www.kuzdoter.com
www.totaldamage.hu
www.boxing.hu
www.fight.hu
www.xlsport.hu
www.belinszky.com
Ironbox Promotion
www.lapszemle.hu
www.harangiboxing.hu
womanboxing.hu
www.dvscboxing.hu
www.big-boxing.hu
www.hirstart.hu
www.ahirek.hu
www.adnetwork.hu
A boksz legveszélyesebb embere
2008. jún. 5., csütörtök, 23:3813685 olvasás - 5 komment
A nehézsúlyú ökölvívás egyik legnagyobb világbajnoka lehetett volna a nigériai Ike Ibeabuchi, ha mentális problémái nem kerekednek felül. Ez az ő története!
Az időpont 1999. augusztus vége. Las Vegas Review-Journal újsághír: „A nehézsúlyú háromszor ütött! Ikemefula Ike Ibeabuchi egy lehetséges életfogytiglani fegyházzal, magasabb óvadékkal és azzal a váddal néz szembe, hogy megtámadott egy tisztviselőt. Ibeabuchi TOP nehézsúlyú versenyző, akit azzal vádoltak, hogy júliusban megerőszakolt egy nőt a Miragenál. Az ügyét átküldték a Területi Bíróságnak, és egy másik vádat, mely szerint potenciális életfogytiglani fegyház borítékolható ellene, valamint a bíró 2-ről 3 millió dollárra emelte az óvadékát, miután az ügyészek jelezték, hogy őt azzal is vádolják, hogy augusztus 8-án megtámadott egy tisztviselőt a Clark County Detention Centernél...”
Hát így ért véget a 90-es évek egyik legígéretesebb nehézsúlyú ökölvívójának a karrierje, akit akkoriban a boksz legveszélyesebb emberének neveztek.
Ikemefula Charles Ibebuchi néven született 1973. február 2-án a Nigériai Isouchiban, egy négy gyermekes család második gyermekeként. Stephen Ibeabuchi munkájának a jellege miatt a család pár évvel később Ghanaba költözött, ahol a kis Ikemefula óvodába járt, majd néhány év múlva hazatértek Nigériába. Ike, Owerri városka Aladinma általános iskolájában kezdte tanulmányait. Akkoriban mozgékony gyerek volt, érdekelte a foci és a birkózás is. Élt a környékükön egy országosan híres futball játékos, így focista szeretett volna lenni, de később hazai szinten egyedül az ökölvívásban látta egy tizenéves lehetséges sikereit. Eszes diák volt, mindig mondogatta a társainak, hogy az álma, az hogy orvos lehessen. Valójában azóta, hogy az anyja bejegyzett ápoló volt, doktor szeretett volna lenni, hogy ő és édesanyja majd együtt tudjanak dolgozni.
Miután elvégezte az iskolát, az Owerri-i Emmanuel középiskolában folytatta tanulmányait, hogy véghez vigye vágyát az orvosi területen. 1989 közepétől hirtelen váltott, és úgy döntött, hogy jelentkezik kadétnek a Nigériai Védelmi Akadémiára (NDA) villamosságtant tanulni. A szigorú teszteken megfelelt, de a sors ellene dolgozott, mert mégsem választották ki.
Reményei nem váltak valóra, ezért az ökölvívás felé fordult. Állítólag az első alkalom 1990-ben jött el, amikor késztetést érzett, hogy bokszolni kezdjen. Nagybátyja otthonában nézték, ahogy Mike Tyson megvédi vitathatatlan nehézsúlyú koronáját a számukra ismeretlen James „Buster” Douglas ellen. Amikor Douglas kiütötte "Iron" Mike-ot a 10. menetben, a fiatal Ike a nagybácsihoz fordult és azt mondta: „Ha neki sikerült megvernie Tysont, akkor bárki világbajnok lehet.”
Két nappal a küzdelem után, nagybácsijával utazott egy autóban, aki beszélgetésük közben megjegyezte, hogy ha fiatalabb lenne, bokszoló lenne. Hazájában a szegénység magas szintjével és a kicsi foglalkoztatottsággal kellett szembe néznie, ezért elhatározta, hogy ő is bokszoló lesz és Tyson vereségének napjaiban elkezdett edzeni. Ike hamarosan lokális versenyeket nyert, így elkötelezte magát az ökölvívással. Rövid idő múlva kisebb tornákon győzött, de úgy tűnt, hogy nincs sok esélye a világsikerre. Ennek ellenére indult tovább a helyi versenyeken, Imo állam szupernehézsúlyú bajnoka lett és áttért egy magasabb, szintre, ahol Nigériát képviselte különböző nemzetközi versenyeken. Ilyen volt az a Kínai meghívásos torna is, Shantouba, ahol Ike volt az egyetlen nigériai, aki arany érmet nyert. Ike 1993-ig négy alkalommal képviselte Nigériát, miközben már nemcsak egy állami bajnok volt, hanem egy olimpiai érem reménység is. Kétszer is legyőzte honfitársát Duncan Dokiwarit, aki később bronzérmes lett az 1996-os olimpiai játékokon. Ebből az egyik győzelme kiütéses volt!
A Dokiwari elleni küzdelem volt az utolsó, amit Ike Nigériában vívott, mert 1993-ban emigrált az USA-ba, Dallasba követte édesanyját Patsy-t, aki 3 évvel korábban, nővéri alkalmazottként került Amerikába.
'93 nyarán megérkezett az Államokba, ekkor már meghozta állhatatos döntését, hogy megvalósítsa az amerikai álmot, mint díjbokszoló. Nem sokkal később anyja egyik barátja irányította Ike-ot Curtis Cokes-hoz (a volt váltósúlyú világbajnokhoz), aki Dallasban edzett amatőröket és profikat is. Curtis megnézte Ike-ot edzés közben is. A találkozó után Ibeabuchi a House of Champions nevű teremben kezdett edzeni (a terem olyan exbajnokoknak volt az "otthona" mint Quincey Taylor és Troy Dorsey) a közeli Oak Cliff-ben. Cokes nem kért fizetséget, mert úgy gondolta, hogy egy lehetséges bajnok aspiránsra bukkant. Tehát eltervezte, hogy hogyan irányítsák az új jövevényt. Először is segített, hogy kiterjesszék Ike látogató vízumát. Az edzője elég bölcs volt ahhoz, hogy tudja, hogy Ibeabuchi bármennyire is buzgó volt, még nem elég "érett" a profik táborához. Javasolta neki, hogy maradjon még egy évet az amatőrök között, ahol további tapasztalatokat szerezhet. Másodszor, segített, hogy helyben versenyezhessen a Rendőr Atlétikai Liga Dallas régiójában és más versenyeken, hogy felkészülhessen a Dallasi Arany Kesztyűre.
Cokes, hogy meglátta a potenciált a fiatal nehézsúlyúban, jónak bizonyult, mert Ike 1994-ben megnyerte Dallas régió és Texas állam aranykesztyű bajnokságát, azonban a Nemzeti bajnokságon kézsérülést szenvedett és a sérülés miatt nem tudta folytatni a versenyt. Ike sok hűhó nélkül, 1994. október 13-án professzionális lett.
„The President” becenéven már a 2. menetben kiütötte Ismael Garciat a Louisiana állambeli Shreveport Harrah's Casinojában, majd decemberben következett egy 4 menetes döntés Calvin Lampkin egy valamikori hadsereg bajnok ellen, a Texas állambeli Fort Worthban. És a győzelmi sorozat folytatódott. ”Profi debütálásomkor valaki feljött az öltözőmbe és azt mondta: - Ike, "az elnök"-nek neveznek téged.” - emlékszik vissza, a ráragasztott becenevének körülményeire. Ezután zsinórban 10 győzelmet aratott gyenge ellenfelek ellen (amiből 8 kiütéses), amikor jött a még mindig csak középszerű Anthony Wade és az addigi leghosszabb mérkőzése, győzelem 8 menetben. Az 1997-es esztendőt január elején a nagydarab, de középszerű Calvin Jones kiütésével kezdte, majd két hónappal később ő is "csak" 10 menetben pontozással tudta legyőzni a "vasállú" Marion Wilsont, majd májusban kiütötte a gyenge Marcos Gonzales-t.
Noha "nagymenővel" még nem mérkőzött, de veretlensége révén felkerült már a világranglistákra is. Ez idő tájt a 30-ik volt a WBC, 12. az IBF és 8. a WBA világranglistáján. ”1993 óta voltam Ike-al, és soha nem láttam embert nála keményebben dolgozni a teremben, mondta a tanácsadóként és edzőként tevékenykedő Cokes. 7 napból hatot a tornaterembe töltött, néha úgy kellett haza zavarnom a teremből, hogy ne gyengítse le a testét.” Amikor Cokes először kezdett dolgozni Ike-al, akkor ő egy project darabja volt. ”Korábban kissé esetlen volt, iskolába kellett vinnem. Sok harcos ennek ellenállna, de ő soha nem tett ilyet. Az elméje olyan volt, mint a szivacs, amikor a boksz következett. Kirk Johnsonnal (az akkor még veretlen nehézsúlyú reménységgel, akit akkor Cokes edzett) bokszoltattam, és Kirk ki akarta készíteni. De Ike másnap visszament a terembe, tapasztalatlan volt, de kikészítette Johnsont. Egyre jobb és jobb lett. Bárki, aki alábecsüli őt, bolond.”
1995 elejétől a Kushner féle Heavyweight Explosion sorozaton tűnt fel rendszeresen, mint előmérkőző. Bár még nem harcolt igazán jó képességű bunyóssal, aki komolyan tesztelhette volna, de ezeken a gálákon értékes televíziós szereplést gyűjtött, és még nagyobb önbizalmat szerzett. ”Amikor először láttam Ike-ot egy gálán Forth Worthban,” mondja Bill Benton Kushner matchmakere, ”az ügyességével, az egyensúlyával és a fizikai erejével nyűgözött le. Igazán világbajnok akart lenni.” A 188 centis, 107 kilós Ibeabuchi mindenkit lenyűgözött a kombinációival, a sebességével és a 16-0-ás rekordjával. 1997-ben szembekerült egy olyan bokszolóval, aki igazi fenyegetést jelentett a tökéletes rekordjára, amikor június 7-én összemérte erejét a szintén veretlen "Terminatorral", David Tuaval a WBC Nemzetközi bajnoki címért.
”Mindenkinek ajánlatot tettek, de visszautasították, Sullivan, Sanders, Donald és Mavrovic is, elhajtották őket. Ekkor került a képbe Ibeabuchi, mint Tua lehetséges ellenfele. Jó rekordja volt, és senki nem számított arra, hogy győz.”- mondja Gregory Jucket a Cedrick Kushner Promotion egyik publicistája. A The Ring magazin az Ike "The President" Ibeabuchi az új nehézsúlyú jelölt címmel kezdte a tudósítását a mérkőzésről. Egy roppant kemény 12 menetes mérkőzés után a bírók egyhangúlag Ibeabuchi-t hozták ki győztesnek. Noha egyik harcos sem került padlóra, vagy ingott meg komolyabban, pedig a súlycsoport elmúlt 15 éve egyik legkeményebb mérkőzését vívták meg. Mindkét versenyző brutális ütőerejéről volt híres, amit bizonyítottak is, ráadásul 1730 ütést osztottak ki egymásnak, ami a nehézsúly történetében egyedülálló. (Megelőzve a legendás Manilai Thriller-t, Ali és Frazier akkor 1591 leadott ütését, ami ráadásul 2 menettel tovább is tartott.)
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a vélemények megoszlottak a győztes személyéről, hisz Ike nyerte a meccset (115-114/116-113/117-111 arányban), de például az ott ülő szakkommentátor szerint valamivel Tua volt a jobb, és a The Ring magazin is 115-114 arányban David Tua-t látta jobbnak. (Véleményem szerint Ike "megérdemelten" győzött, bár Tua sem érdemelt volna vereséget, ráadásul ezzel a veretlensége elvesztését.) Ibeabuchi a győzelmével a The Ring magazin is a világ 10 legjobb bokszolója közé sorolta. Cokest ekkoriban egy szóbeszédről kérdezték, miszerint Ike királyi származása után nyomoznak Nigériában. Az edző nevetett, és gyorsan kifejtette a véleményét a szóbeszédről. ”Ha őt királyinak találnák otthon, határozottan nem hozta magával a királyi részét ide,” mondja. ”Az ökölvívás az élete. Nem kezelik őt különlegességnek a "Bajnokok házában", mert ott mindenki különleges. Soha nem számított semmire és nem kért semmi különlegeset vagy extrát tőle és nem is fáradozott azon, hogy kapjon. Szegénységből jött.”
A nagy győzelem után a legjobb napjainak kellett volna következnie, helyette azonban a vég kezdete jött el. 2 hónappal a Tua elleni győzelem után Ike-ot letartoztatták Texasban, miután elrabolta az exbarátnője fiát és megsebesítette azáltal, hogy 65 mérföldes sebességgel az autópályán egy oszlopnak hajtott, amitől a fiú maradandó sérülést, medence, boka és állkapocstörést szenvedett. A fiú anyja pénzügyi kompenzációért cserébe ejtette a vádat, de Ibeabuchi így is több mint 2 hónapot a börtönben kellett töltsön. Még nagyobb bajba keverte magát, mikor elhagyta Texas államot, megszegve a feltételes szabadlábra helyezést, hogy pszichiátriai tanácsadást keressen Phoenixben. Az volt a mentség Ike táborából, hogy nehézségekbe ütközött, hogy az amerikai élethez alkalmazkodjon és a sikeres profi karrierje és a komor személye közötti ellentét miatt lehetséges, hogy mániás depresszióban szenved. Cokes azt gondolja, hogy lehetett valami azzal az egoval kapcsolatban, amit Ike a Tua elleni győzelem után fejlesztett. A Tua elleni mérkőzés után teljesen megváltozott. Talán túl sokat kapott abban a küzdelemben, ami után ő már nem volt ugyanaz, érvelt tréfásan Cokes.
”Voltak neki problémái már a Tua elleni küzdelem előtt is, de azok nem voltak annyira komolyak. De azután Ike azt gondolta, hogy bármit megtehet, amit akar. A legnagyobb problémája, hogy nem engedelmeskedik a szabályoknak. Meg akarta törni a törvényt. Sokszor mentem vele autóval és gyorsan hajtott. Elmondtam neki, hogy lassabban, ez nem Nigéria, nekünk különböző szabályaink vannak. Vagy fodrászhoz megy, csinálnak neki egy frizurát és kisétál anélkül, hogy fizetne. Természetesen, mi (a teremből) ismertük a borbélyt, odamentünk és kifizettük a fickót. De Ike nem ezt csinálta. Neki segítségre volt szüksége, de ő és a családja ezt nem látta.”
Bár az elrabláson kívül igazán jelentős problémái nem voltak Ike-nak, de az elmúlt 1 év folyamán több kisebb incidense volt, ami tovább illusztrálta, hogy nehéz és kiszámíthatatlan. Talán Tua kemény balhorgai közül túl sok találta el a fejét? Ike a mérkőzés után fejfájásra panaszkodott, azonban az MRI vizsgálat nem állapított meg semmi szokatlant. 1998 júliusába tért vissza a ringbe Tim Ray ellen Marksvillbe. Ike a mérkőzést megelőző napon megtagadta a hivatalos mérlegelést, mondván neki nem kell mérlegelnie, mert tudják, hogy ő kicsoda. A mérlegelés nélkül Ike-nak nem engedték volna meg, hogy ringbe lépjen, ezért McGregor edző (aki Cokest távollétében helyettesítette) kétségbeesett tervet eszelt ki. A szállodai előcsarnokból felhívta Ike szobáját, álcázta a hangját, és kérte, hogy beszélhessen az elnökkel. Ike, aki nagyon rajongott a becenevéért, figyelmesen hallgatta, ahogy McGregor azt mondta neki, hogy információja van a számára, de túl veszélyes lenne telefonon megvitatni. McGregor megkérte Ike-ot, hogy találkozzon vele az előcsarnokban 5 percen belül, de ne az elnökként jöjjön, hanem Ike-ként, a bokszolónak álcázza magát. Amikor Ike lejött, végül sikerült a mérleghez csábítani és meggyőzték, hogy álljon rá. Ibeabuchi aztán 1 menetben felmorzsolta az ellenfelét.
Még abban az évben történt, hogy Ike az újságíró Juckettal New York citybe ment, hogy megnézzék az MSG-ben a Grant vs Saverese küzdelmet. Kushner 3000 dollár költőpénzt adott neki a New Yorki tartózkodásra, és Ike szembe találta magát egy problémával egy Manhattani butiknál. „Néhány napon keresztül a kísérője voltam, meséli Jucket. ”Körülbelül 20 percen keresztül a boltban volt, és 5-600 dollár volt azoknak a cuccoknak az ára amit kiválasztott. Félretették az árut és mikor megmondták neki az árat, csönd lett. Ez nagyon kínos volt. Ike telefonált néhányat, azután a hitelkártyámat kérte tőlem, mondtam neki, hogy nincs nálam. Még nagyobb csönd lett. Azután Ike végül kisétált anélkül, hogy bármit vett volna, pedig sok pénze volt. Nems okkal később történt, hogy Phoenixből Seattlebe repültünk a Byrd elleni küzdelem miatt. Ike nem akart felszállni a repülőre, mert ahogy mondta, démonok voltak rajta. Cokesnak kellett otthagyni az edzőtábort, hogy rávegye, hogy felszálljon a repülőre. Ike végül felszállt egy későbbi járatra, gondolom azon már nem voltak a démonai.”
1998 szeptemberében 9 menetben legyőzte Everton Davist, majd a következő év elején újabb jelentős ellenfél tesztelte tudását. 1999 márciusában Chris Byrd védekezte ki 4 meneten keresztül, (Ike pontozással vezetett) amikor az 5. menetben egy balfelütés jobbhorog összetétellel leütötte a mellette törékenynek tűnő Byrd-öt. Byrd, nehezen, de felállt Ike pedig megindult lefiniselni. Ibeabuchi ütése nem talált, és lendületből "elgázolta" az amerikait, aki ugyan nem ütéstől, de ismét padlóra került és a bíró megint számolt. 8 után a mérkőzés folytatódhatott tovább, de az azt követő Ibeabuchi horogzápor közben a bíró beszüntette a mérkőzést és hirdette ki Ike Ibeabuchi technikai kiütéses győzelmét. Ez volt az utolsó ringbeli mérkőzése Ike-nak.
A The Ring magazin ekkor már az új Tyson, új Liston, a boksz legveszélyesebb embere, Nigériai rémálom...stb. jelzőkkel illette. Ranglistáján pedig (1999 közepén) Lewis és Holyfield mögött már ő következett, de Ike szellemi stabilitása, mint majd látjuk, semmit nem javult. 1999-ben nyíltan kihívta a bajnokokat, Evander Holyfieldet és Lennox Lewist, akik ellenálltak. Bár a kihívások közül az egyiket Max Kellerman tette az ESPN2 Friday Night Fightsnál, aki egyszer kijelentette, hogy szerinte Ibeabuchi megölné Lennox Lewist. 1999 közepétől az előző két év "botlásai" ellenére Ike volt a legizgalmasabb nehézsúlyú a világon, és olyan pozícióban volt, hogy aláírjon egy több mint 1 millió dolláros szerződést, hogy megmérkőzik az HBO képernyőjén egy másik veretlen reménységgel, Michael Grantel. A HBO volt az érdeklődő TV, megszerveztek egy találkozót vele és a promoter Cedric Kushnerrel egy New Yorki étteremben.
A találkozó egy újabb bizonyítékkal szolgált, hogy Ike nem volt jól szellemileg. Látszólag kitűnően étkeztek és tárgyaltak a mérkőzés lehetséges időpontjáról, amikor Ike felkapott egy szeletelő kést, belevágta az asztalba és azt kiabálta: ”Tudják! Tudják! Az övek az enyémek! Miért nem adják nekem vissza?” Nem tudták, hogy miről beszél. 1999 júliusában Ike egyedül utazott Las Vegasba, mert azt tanácsolták neki, hogy esetleg találkozhatna Don Kingel aki, talán ajánl neki egy előnyösebb szerződést. Elégedetlen volt azzal az ajánlattal, amit Kushner kínált, és hajlandó volt bárkivel tárgyalni, aki több pénzt ajánlott neki. Megállt a Mirage szállóban és hívott egy helyi hostess ügynökséget, hogy küldjenek hozzá egy lányt. Ike elismerte, hogy a prostituáltak voltak a gyengéi, állítólag csak azt mondta a lánynak, hogy strippeljen neki, de nem volt semmi más. Tom Monahan rendőr főhadnagy mesélte, hogy a vendégek a Mirageban felbolydulást hallottak a kora reggeli órákban és értesítették a szálloda biztonsági szolgálatát és a rendőrséget. A lány ragaszkodott hozzá, hogy előre fizessen, ami felbőszítette az öklözőt, aki állítólag megerőszakolta. A hostess azt mondta Ike-nak, hogy mielőtt táncolna, fizessen. Ibeabuchi felajánlotta, hogy csekkel fizet, de azt a lány nem fogadhatta el. ”Csak készpénzt, vagy kaszino zsetont fogadhattunk el. Állandóan azt mondta, hogy táncoljak egyet, én meg állandóan azt mondtam neki, hogy előbb szükségem van a pénzre.” A rendőrök 5:30 körül érkeztek a helyszínre, ahol a 21 éves hostess lány elmondta Monahannek, hogy bezárták és szexuálisan megtámadták. Ike bezárkózott a fürdőszobába és a rendőröknek gázsprayt kellett bepermetezniük az ajtó alatt, és felszólították a bokszolót, hogy adja meg magát. ”Ez nem úgy tűnt, mintha csak arról lett volna szó, hogy a bokszoló nem akar előre fizetni a szolgáltatásért, szerintünk ez egy erőszakos nemi erőszak volt”, mondta Monahan a Las Vegas Review Journalnak nem sokkal az incidens után.
A rendőrségi jelentés szerint Ike megpróbálta a rendőröket testileg és szóban is megfenyegetni. Ike-ot '98 decemberében is megvádolta egy 23 éves hölgy a Treasure Islandi hotel-casino szállodai szobájában erőszakoskodásért, de akkor a Clark megyei állami ügyész nem tartóztatta le, mert nem érezte megalapozottnak a vádat. De a legutóbbi letartóztatása fényében az ügyet újból elővették. A helyzet rosszabbodott, mikor Ike a júliusi 30-i vád alá helyezésért megjelent a bíróságon. A bíró először 5 millióban állapította meg, majd 3 millió dollárra csökkentette az óvadékot. Amikor bilincsben elvezették a Mirageból, Ike-nak esélye volt egy 3 mérkőzéses szerződésre az HBO-val. Azonban nem ez volt az 1999-es évben az első letartóztatása.
Ehhez képest csak egy bűnös csínynek nevezhető az a június 12-i rendzavarás a Dallas-i Nemzetközi Repülőtéren, amikor ellenállt a letartóztatásnak. A repülőtéri biztonsági szolgálat jelentése szerint, arra a járatra, melyre Ike jegye szólt, több jegyet adtak el, mint ahány hely volt rajta. A bokszolónak nem engedték a beszállást a túlfoglalt repülőbe, majd megkérték, hogy fáradjon a jegypulthoz, ahol visszatérítik neki a jegy árát. Ike úgy döntött, hogy felszáll a gépre és, hogy ezt megakadályozzák, le kell őt állítani. Ike megindult, utasokat lökdösött félre, amikor az egyik tisztviselő felszólította, hogy rendzavarásért letartóztatja. Megparancsolták neki, hogy tegye a kezeit a háta mögé, de a nagydarab férfi ellenállt, ekkor újabb biztonsági emberek érkeztek. Amikor Ike-ot megfenyegették, hogy gázspray-vel lefújják, azt válaszolta, hogy le kell lőniük, hogy megállítsák. Egy másik biztonsági emberre rászólt, hogy tűnjön el az útjából, aki ekkor az arcába permetezett a borssprayből. A tántorgó Ike az egyik kezével a szemét dörzsölte, majd folytatta útját, mikor újból lefújták, a földre teperték és megbilincselték. Ráadásul mikor bedobták a rendőrautóba, hogy elvigyék, a jelentés szerint kirúgta a jármű szélvédőjét.
Ike szintén jogi eljárással nézett szembe egy edzőtárssal szemben elkövetett incidenséért. '99 februárjában Phoenixben a Byrd elleni küzdelemre készülve Ezra Sellersel sparringolt, amikor Sellers egyik ütésétől Ike szemhéja fölött egy repedés keletkezett. A sparringot természetesen leállították. Sellers azt állította, hogy mikor később a jegyűrűjével a kezén, elment Ike mellett, az felbőszült, mert azt gondolta, hogy a sparring alatt is rajta volt a gyűrű, ami a repedést okozta, majd rá támadt Sellersre és edzőjére J. Wilsonra aki bandázsolta Sellers kezeit. Végül Sellersen sebészeti beavatkozást kellett elvégezni, mert a térdén ínszalagsérülést szenvedett a dulakodásban. Bill Fitzgerald a phoenixi államügyész irodájából azt mondták, hogy a Phoenixi rendőrség vizsgálta a támadást, mint ahogy egy lehetséges főbenjáró bűncselekményt.
”Néha nem tudok aludni, miközben arra gondolok, hogy a bajnokság küszöbén voltunk és szilárdan bajnok akart lenni. És megölt mindent, amiért dolgoztunk. Ez nagyon frusztráló,” mondta Cokes. Ibeabuchit miután elítélték nemi erőszakért és az egyéb cselekményeiért, a Nevadai Lovelock Correctional Centerben megkezdte az 5 és 30 év közötti büntetési tétel letöltését. Ike lett a 71979-es számú őrizetes. 2002 elején mikor bevonult a tárgyaló terembe, nem is emlékeztetett régi önmagára, elhízott volt és kövér. Hosszú hajat és szakállt növesztett, súlya több volt, mint 130 kiló. 2004 nyarán volt legutóbb meghallgatáson a szabadlábra helyezési kérelem miatt, de elutasították. Legutóbb, tavaly az East Side Boxing riportere készített vele interjút, amiből kiderült, hogy: Jelenleg edzésben van, súlyt emel, árnyékbokszolást végez és az ökölvívás lélektanával foglalkozik. Emellett tanul, iskolába jár és sorozatokat néz. ”A lelki nyugalmam, a kitartásom, a béketűrésem és a teljes viselkedésem sokkal jobban próbára van téve itt a börtönben. Röviden, sok pozitívummal gyarapodtam.” -mondja. Kiderült az is, hogy "teljesen képben van" a mai nehézsúlyú mezőnnyel kapcsolatban és még mindig bízik a visszatérésében. Ezen kívül megtudhattuk, hogy ma már nem rajong "az elnök" becenévért és minden reggel imával kezdi a napot és azzal is fejezi be. ”Szeretném, ha tudnátok, én egy ártatlan ember vagyok, akit bűnbaknak használtak az éleslátása miatt. Sokan tudják ezt. Mindazonáltal, a képességeim legjobbját próbálom nyújtani, a szerencsétlen körülmények ellenére. Nem hagytam fel a bunyóval és soha nem is fogok. A legveszélyesebb embernek tartottak a ringben 1999-ben. És most a tanulmányaimmal, az élettapasztalatommal úgy érzem, meg van a képességem, hogy a ringen kívül is nagy lépést tegyek az életemben.”
Talán így lesz, talán nem, az azonban biztos, hogy Ike, már közel 10 éve nem lépett ringbe, de a nevét még így is gyakran felemlegetik az ökölvívást kedvelők, mint a '90-es évek egyik legnagyobb nehézsúlyú ígéretét.
Leibinger Gábor
Hát így ért véget a 90-es évek egyik legígéretesebb nehézsúlyú ökölvívójának a karrierje, akit akkoriban a boksz legveszélyesebb emberének neveztek.
Ikemefula Charles Ibebuchi néven született 1973. február 2-án a Nigériai Isouchiban, egy négy gyermekes család második gyermekeként. Stephen Ibeabuchi munkájának a jellege miatt a család pár évvel később Ghanaba költözött, ahol a kis Ikemefula óvodába járt, majd néhány év múlva hazatértek Nigériába. Ike, Owerri városka Aladinma általános iskolájában kezdte tanulmányait. Akkoriban mozgékony gyerek volt, érdekelte a foci és a birkózás is. Élt a környékükön egy országosan híres futball játékos, így focista szeretett volna lenni, de később hazai szinten egyedül az ökölvívásban látta egy tizenéves lehetséges sikereit. Eszes diák volt, mindig mondogatta a társainak, hogy az álma, az hogy orvos lehessen. Valójában azóta, hogy az anyja bejegyzett ápoló volt, doktor szeretett volna lenni, hogy ő és édesanyja majd együtt tudjanak dolgozni.
Miután elvégezte az iskolát, az Owerri-i Emmanuel középiskolában folytatta tanulmányait, hogy véghez vigye vágyát az orvosi területen. 1989 közepétől hirtelen váltott, és úgy döntött, hogy jelentkezik kadétnek a Nigériai Védelmi Akadémiára (NDA) villamosságtant tanulni. A szigorú teszteken megfelelt, de a sors ellene dolgozott, mert mégsem választották ki.
Reményei nem váltak valóra, ezért az ökölvívás felé fordult. Állítólag az első alkalom 1990-ben jött el, amikor késztetést érzett, hogy bokszolni kezdjen. Nagybátyja otthonában nézték, ahogy Mike Tyson megvédi vitathatatlan nehézsúlyú koronáját a számukra ismeretlen James „Buster” Douglas ellen. Amikor Douglas kiütötte "Iron" Mike-ot a 10. menetben, a fiatal Ike a nagybácsihoz fordult és azt mondta: „Ha neki sikerült megvernie Tysont, akkor bárki világbajnok lehet.”
Két nappal a küzdelem után, nagybácsijával utazott egy autóban, aki beszélgetésük közben megjegyezte, hogy ha fiatalabb lenne, bokszoló lenne. Hazájában a szegénység magas szintjével és a kicsi foglalkoztatottsággal kellett szembe néznie, ezért elhatározta, hogy ő is bokszoló lesz és Tyson vereségének napjaiban elkezdett edzeni. Ike hamarosan lokális versenyeket nyert, így elkötelezte magát az ökölvívással. Rövid idő múlva kisebb tornákon győzött, de úgy tűnt, hogy nincs sok esélye a világsikerre. Ennek ellenére indult tovább a helyi versenyeken, Imo állam szupernehézsúlyú bajnoka lett és áttért egy magasabb, szintre, ahol Nigériát képviselte különböző nemzetközi versenyeken. Ilyen volt az a Kínai meghívásos torna is, Shantouba, ahol Ike volt az egyetlen nigériai, aki arany érmet nyert. Ike 1993-ig négy alkalommal képviselte Nigériát, miközben már nemcsak egy állami bajnok volt, hanem egy olimpiai érem reménység is. Kétszer is legyőzte honfitársát Duncan Dokiwarit, aki később bronzérmes lett az 1996-os olimpiai játékokon. Ebből az egyik győzelme kiütéses volt!
A Dokiwari elleni küzdelem volt az utolsó, amit Ike Nigériában vívott, mert 1993-ban emigrált az USA-ba, Dallasba követte édesanyját Patsy-t, aki 3 évvel korábban, nővéri alkalmazottként került Amerikába.
'93 nyarán megérkezett az Államokba, ekkor már meghozta állhatatos döntését, hogy megvalósítsa az amerikai álmot, mint díjbokszoló. Nem sokkal később anyja egyik barátja irányította Ike-ot Curtis Cokes-hoz (a volt váltósúlyú világbajnokhoz), aki Dallasban edzett amatőröket és profikat is. Curtis megnézte Ike-ot edzés közben is. A találkozó után Ibeabuchi a House of Champions nevű teremben kezdett edzeni (a terem olyan exbajnokoknak volt az "otthona" mint Quincey Taylor és Troy Dorsey) a közeli Oak Cliff-ben. Cokes nem kért fizetséget, mert úgy gondolta, hogy egy lehetséges bajnok aspiránsra bukkant. Tehát eltervezte, hogy hogyan irányítsák az új jövevényt. Először is segített, hogy kiterjesszék Ike látogató vízumát. Az edzője elég bölcs volt ahhoz, hogy tudja, hogy Ibeabuchi bármennyire is buzgó volt, még nem elég "érett" a profik táborához. Javasolta neki, hogy maradjon még egy évet az amatőrök között, ahol további tapasztalatokat szerezhet. Másodszor, segített, hogy helyben versenyezhessen a Rendőr Atlétikai Liga Dallas régiójában és más versenyeken, hogy felkészülhessen a Dallasi Arany Kesztyűre.
Cokes, hogy meglátta a potenciált a fiatal nehézsúlyúban, jónak bizonyult, mert Ike 1994-ben megnyerte Dallas régió és Texas állam aranykesztyű bajnokságát, azonban a Nemzeti bajnokságon kézsérülést szenvedett és a sérülés miatt nem tudta folytatni a versenyt. Ike sok hűhó nélkül, 1994. október 13-án professzionális lett.
„The President” becenéven már a 2. menetben kiütötte Ismael Garciat a Louisiana állambeli Shreveport Harrah's Casinojában, majd decemberben következett egy 4 menetes döntés Calvin Lampkin egy valamikori hadsereg bajnok ellen, a Texas állambeli Fort Worthban. És a győzelmi sorozat folytatódott. ”Profi debütálásomkor valaki feljött az öltözőmbe és azt mondta: - Ike, "az elnök"-nek neveznek téged.” - emlékszik vissza, a ráragasztott becenevének körülményeire. Ezután zsinórban 10 győzelmet aratott gyenge ellenfelek ellen (amiből 8 kiütéses), amikor jött a még mindig csak középszerű Anthony Wade és az addigi leghosszabb mérkőzése, győzelem 8 menetben. Az 1997-es esztendőt január elején a nagydarab, de középszerű Calvin Jones kiütésével kezdte, majd két hónappal később ő is "csak" 10 menetben pontozással tudta legyőzni a "vasállú" Marion Wilsont, majd májusban kiütötte a gyenge Marcos Gonzales-t.
Noha "nagymenővel" még nem mérkőzött, de veretlensége révén felkerült már a világranglistákra is. Ez idő tájt a 30-ik volt a WBC, 12. az IBF és 8. a WBA világranglistáján. ”1993 óta voltam Ike-al, és soha nem láttam embert nála keményebben dolgozni a teremben, mondta a tanácsadóként és edzőként tevékenykedő Cokes. 7 napból hatot a tornaterembe töltött, néha úgy kellett haza zavarnom a teremből, hogy ne gyengítse le a testét.” Amikor Cokes először kezdett dolgozni Ike-al, akkor ő egy project darabja volt. ”Korábban kissé esetlen volt, iskolába kellett vinnem. Sok harcos ennek ellenállna, de ő soha nem tett ilyet. Az elméje olyan volt, mint a szivacs, amikor a boksz következett. Kirk Johnsonnal (az akkor még veretlen nehézsúlyú reménységgel, akit akkor Cokes edzett) bokszoltattam, és Kirk ki akarta készíteni. De Ike másnap visszament a terembe, tapasztalatlan volt, de kikészítette Johnsont. Egyre jobb és jobb lett. Bárki, aki alábecsüli őt, bolond.”
1995 elejétől a Kushner féle Heavyweight Explosion sorozaton tűnt fel rendszeresen, mint előmérkőző. Bár még nem harcolt igazán jó képességű bunyóssal, aki komolyan tesztelhette volna, de ezeken a gálákon értékes televíziós szereplést gyűjtött, és még nagyobb önbizalmat szerzett. ”Amikor először láttam Ike-ot egy gálán Forth Worthban,” mondja Bill Benton Kushner matchmakere, ”az ügyességével, az egyensúlyával és a fizikai erejével nyűgözött le. Igazán világbajnok akart lenni.” A 188 centis, 107 kilós Ibeabuchi mindenkit lenyűgözött a kombinációival, a sebességével és a 16-0-ás rekordjával. 1997-ben szembekerült egy olyan bokszolóval, aki igazi fenyegetést jelentett a tökéletes rekordjára, amikor június 7-én összemérte erejét a szintén veretlen "Terminatorral", David Tuaval a WBC Nemzetközi bajnoki címért.
”Mindenkinek ajánlatot tettek, de visszautasították, Sullivan, Sanders, Donald és Mavrovic is, elhajtották őket. Ekkor került a képbe Ibeabuchi, mint Tua lehetséges ellenfele. Jó rekordja volt, és senki nem számított arra, hogy győz.”- mondja Gregory Jucket a Cedrick Kushner Promotion egyik publicistája. A The Ring magazin az Ike "The President" Ibeabuchi az új nehézsúlyú jelölt címmel kezdte a tudósítását a mérkőzésről. Egy roppant kemény 12 menetes mérkőzés után a bírók egyhangúlag Ibeabuchi-t hozták ki győztesnek. Noha egyik harcos sem került padlóra, vagy ingott meg komolyabban, pedig a súlycsoport elmúlt 15 éve egyik legkeményebb mérkőzését vívták meg. Mindkét versenyző brutális ütőerejéről volt híres, amit bizonyítottak is, ráadásul 1730 ütést osztottak ki egymásnak, ami a nehézsúly történetében egyedülálló. (Megelőzve a legendás Manilai Thriller-t, Ali és Frazier akkor 1591 leadott ütését, ami ráadásul 2 menettel tovább is tartott.)
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a vélemények megoszlottak a győztes személyéről, hisz Ike nyerte a meccset (115-114/116-113/117-111 arányban), de például az ott ülő szakkommentátor szerint valamivel Tua volt a jobb, és a The Ring magazin is 115-114 arányban David Tua-t látta jobbnak. (Véleményem szerint Ike "megérdemelten" győzött, bár Tua sem érdemelt volna vereséget, ráadásul ezzel a veretlensége elvesztését.) Ibeabuchi a győzelmével a The Ring magazin is a világ 10 legjobb bokszolója közé sorolta. Cokest ekkoriban egy szóbeszédről kérdezték, miszerint Ike királyi származása után nyomoznak Nigériában. Az edző nevetett, és gyorsan kifejtette a véleményét a szóbeszédről. ”Ha őt királyinak találnák otthon, határozottan nem hozta magával a királyi részét ide,” mondja. ”Az ökölvívás az élete. Nem kezelik őt különlegességnek a "Bajnokok házában", mert ott mindenki különleges. Soha nem számított semmire és nem kért semmi különlegeset vagy extrát tőle és nem is fáradozott azon, hogy kapjon. Szegénységből jött.”
A nagy győzelem után a legjobb napjainak kellett volna következnie, helyette azonban a vég kezdete jött el. 2 hónappal a Tua elleni győzelem után Ike-ot letartoztatták Texasban, miután elrabolta az exbarátnője fiát és megsebesítette azáltal, hogy 65 mérföldes sebességgel az autópályán egy oszlopnak hajtott, amitől a fiú maradandó sérülést, medence, boka és állkapocstörést szenvedett. A fiú anyja pénzügyi kompenzációért cserébe ejtette a vádat, de Ibeabuchi így is több mint 2 hónapot a börtönben kellett töltsön. Még nagyobb bajba keverte magát, mikor elhagyta Texas államot, megszegve a feltételes szabadlábra helyezést, hogy pszichiátriai tanácsadást keressen Phoenixben. Az volt a mentség Ike táborából, hogy nehézségekbe ütközött, hogy az amerikai élethez alkalmazkodjon és a sikeres profi karrierje és a komor személye közötti ellentét miatt lehetséges, hogy mániás depresszióban szenved. Cokes azt gondolja, hogy lehetett valami azzal az egoval kapcsolatban, amit Ike a Tua elleni győzelem után fejlesztett. A Tua elleni mérkőzés után teljesen megváltozott. Talán túl sokat kapott abban a küzdelemben, ami után ő már nem volt ugyanaz, érvelt tréfásan Cokes.
”Voltak neki problémái már a Tua elleni küzdelem előtt is, de azok nem voltak annyira komolyak. De azután Ike azt gondolta, hogy bármit megtehet, amit akar. A legnagyobb problémája, hogy nem engedelmeskedik a szabályoknak. Meg akarta törni a törvényt. Sokszor mentem vele autóval és gyorsan hajtott. Elmondtam neki, hogy lassabban, ez nem Nigéria, nekünk különböző szabályaink vannak. Vagy fodrászhoz megy, csinálnak neki egy frizurát és kisétál anélkül, hogy fizetne. Természetesen, mi (a teremből) ismertük a borbélyt, odamentünk és kifizettük a fickót. De Ike nem ezt csinálta. Neki segítségre volt szüksége, de ő és a családja ezt nem látta.”
Bár az elrabláson kívül igazán jelentős problémái nem voltak Ike-nak, de az elmúlt 1 év folyamán több kisebb incidense volt, ami tovább illusztrálta, hogy nehéz és kiszámíthatatlan. Talán Tua kemény balhorgai közül túl sok találta el a fejét? Ike a mérkőzés után fejfájásra panaszkodott, azonban az MRI vizsgálat nem állapított meg semmi szokatlant. 1998 júliusába tért vissza a ringbe Tim Ray ellen Marksvillbe. Ike a mérkőzést megelőző napon megtagadta a hivatalos mérlegelést, mondván neki nem kell mérlegelnie, mert tudják, hogy ő kicsoda. A mérlegelés nélkül Ike-nak nem engedték volna meg, hogy ringbe lépjen, ezért McGregor edző (aki Cokest távollétében helyettesítette) kétségbeesett tervet eszelt ki. A szállodai előcsarnokból felhívta Ike szobáját, álcázta a hangját, és kérte, hogy beszélhessen az elnökkel. Ike, aki nagyon rajongott a becenevéért, figyelmesen hallgatta, ahogy McGregor azt mondta neki, hogy információja van a számára, de túl veszélyes lenne telefonon megvitatni. McGregor megkérte Ike-ot, hogy találkozzon vele az előcsarnokban 5 percen belül, de ne az elnökként jöjjön, hanem Ike-ként, a bokszolónak álcázza magát. Amikor Ike lejött, végül sikerült a mérleghez csábítani és meggyőzték, hogy álljon rá. Ibeabuchi aztán 1 menetben felmorzsolta az ellenfelét.
Még abban az évben történt, hogy Ike az újságíró Juckettal New York citybe ment, hogy megnézzék az MSG-ben a Grant vs Saverese küzdelmet. Kushner 3000 dollár költőpénzt adott neki a New Yorki tartózkodásra, és Ike szembe találta magát egy problémával egy Manhattani butiknál. „Néhány napon keresztül a kísérője voltam, meséli Jucket. ”Körülbelül 20 percen keresztül a boltban volt, és 5-600 dollár volt azoknak a cuccoknak az ára amit kiválasztott. Félretették az árut és mikor megmondták neki az árat, csönd lett. Ez nagyon kínos volt. Ike telefonált néhányat, azután a hitelkártyámat kérte tőlem, mondtam neki, hogy nincs nálam. Még nagyobb csönd lett. Azután Ike végül kisétált anélkül, hogy bármit vett volna, pedig sok pénze volt. Nems okkal később történt, hogy Phoenixből Seattlebe repültünk a Byrd elleni küzdelem miatt. Ike nem akart felszállni a repülőre, mert ahogy mondta, démonok voltak rajta. Cokesnak kellett otthagyni az edzőtábort, hogy rávegye, hogy felszálljon a repülőre. Ike végül felszállt egy későbbi járatra, gondolom azon már nem voltak a démonai.”
1998 szeptemberében 9 menetben legyőzte Everton Davist, majd a következő év elején újabb jelentős ellenfél tesztelte tudását. 1999 márciusában Chris Byrd védekezte ki 4 meneten keresztül, (Ike pontozással vezetett) amikor az 5. menetben egy balfelütés jobbhorog összetétellel leütötte a mellette törékenynek tűnő Byrd-öt. Byrd, nehezen, de felállt Ike pedig megindult lefiniselni. Ibeabuchi ütése nem talált, és lendületből "elgázolta" az amerikait, aki ugyan nem ütéstől, de ismét padlóra került és a bíró megint számolt. 8 után a mérkőzés folytatódhatott tovább, de az azt követő Ibeabuchi horogzápor közben a bíró beszüntette a mérkőzést és hirdette ki Ike Ibeabuchi technikai kiütéses győzelmét. Ez volt az utolsó ringbeli mérkőzése Ike-nak.
A The Ring magazin ekkor már az új Tyson, új Liston, a boksz legveszélyesebb embere, Nigériai rémálom...stb. jelzőkkel illette. Ranglistáján pedig (1999 közepén) Lewis és Holyfield mögött már ő következett, de Ike szellemi stabilitása, mint majd látjuk, semmit nem javult. 1999-ben nyíltan kihívta a bajnokokat, Evander Holyfieldet és Lennox Lewist, akik ellenálltak. Bár a kihívások közül az egyiket Max Kellerman tette az ESPN2 Friday Night Fightsnál, aki egyszer kijelentette, hogy szerinte Ibeabuchi megölné Lennox Lewist. 1999 közepétől az előző két év "botlásai" ellenére Ike volt a legizgalmasabb nehézsúlyú a világon, és olyan pozícióban volt, hogy aláírjon egy több mint 1 millió dolláros szerződést, hogy megmérkőzik az HBO képernyőjén egy másik veretlen reménységgel, Michael Grantel. A HBO volt az érdeklődő TV, megszerveztek egy találkozót vele és a promoter Cedric Kushnerrel egy New Yorki étteremben.
A találkozó egy újabb bizonyítékkal szolgált, hogy Ike nem volt jól szellemileg. Látszólag kitűnően étkeztek és tárgyaltak a mérkőzés lehetséges időpontjáról, amikor Ike felkapott egy szeletelő kést, belevágta az asztalba és azt kiabálta: ”Tudják! Tudják! Az övek az enyémek! Miért nem adják nekem vissza?” Nem tudták, hogy miről beszél. 1999 júliusában Ike egyedül utazott Las Vegasba, mert azt tanácsolták neki, hogy esetleg találkozhatna Don Kingel aki, talán ajánl neki egy előnyösebb szerződést. Elégedetlen volt azzal az ajánlattal, amit Kushner kínált, és hajlandó volt bárkivel tárgyalni, aki több pénzt ajánlott neki. Megállt a Mirage szállóban és hívott egy helyi hostess ügynökséget, hogy küldjenek hozzá egy lányt. Ike elismerte, hogy a prostituáltak voltak a gyengéi, állítólag csak azt mondta a lánynak, hogy strippeljen neki, de nem volt semmi más. Tom Monahan rendőr főhadnagy mesélte, hogy a vendégek a Mirageban felbolydulást hallottak a kora reggeli órákban és értesítették a szálloda biztonsági szolgálatát és a rendőrséget. A lány ragaszkodott hozzá, hogy előre fizessen, ami felbőszítette az öklözőt, aki állítólag megerőszakolta. A hostess azt mondta Ike-nak, hogy mielőtt táncolna, fizessen. Ibeabuchi felajánlotta, hogy csekkel fizet, de azt a lány nem fogadhatta el. ”Csak készpénzt, vagy kaszino zsetont fogadhattunk el. Állandóan azt mondta, hogy táncoljak egyet, én meg állandóan azt mondtam neki, hogy előbb szükségem van a pénzre.” A rendőrök 5:30 körül érkeztek a helyszínre, ahol a 21 éves hostess lány elmondta Monahannek, hogy bezárták és szexuálisan megtámadták. Ike bezárkózott a fürdőszobába és a rendőröknek gázsprayt kellett bepermetezniük az ajtó alatt, és felszólították a bokszolót, hogy adja meg magát. ”Ez nem úgy tűnt, mintha csak arról lett volna szó, hogy a bokszoló nem akar előre fizetni a szolgáltatásért, szerintünk ez egy erőszakos nemi erőszak volt”, mondta Monahan a Las Vegas Review Journalnak nem sokkal az incidens után.
A rendőrségi jelentés szerint Ike megpróbálta a rendőröket testileg és szóban is megfenyegetni. Ike-ot '98 decemberében is megvádolta egy 23 éves hölgy a Treasure Islandi hotel-casino szállodai szobájában erőszakoskodásért, de akkor a Clark megyei állami ügyész nem tartóztatta le, mert nem érezte megalapozottnak a vádat. De a legutóbbi letartóztatása fényében az ügyet újból elővették. A helyzet rosszabbodott, mikor Ike a júliusi 30-i vád alá helyezésért megjelent a bíróságon. A bíró először 5 millióban állapította meg, majd 3 millió dollárra csökkentette az óvadékot. Amikor bilincsben elvezették a Mirageból, Ike-nak esélye volt egy 3 mérkőzéses szerződésre az HBO-val. Azonban nem ez volt az 1999-es évben az első letartóztatása.
Ehhez képest csak egy bűnös csínynek nevezhető az a június 12-i rendzavarás a Dallas-i Nemzetközi Repülőtéren, amikor ellenállt a letartóztatásnak. A repülőtéri biztonsági szolgálat jelentése szerint, arra a járatra, melyre Ike jegye szólt, több jegyet adtak el, mint ahány hely volt rajta. A bokszolónak nem engedték a beszállást a túlfoglalt repülőbe, majd megkérték, hogy fáradjon a jegypulthoz, ahol visszatérítik neki a jegy árát. Ike úgy döntött, hogy felszáll a gépre és, hogy ezt megakadályozzák, le kell őt állítani. Ike megindult, utasokat lökdösött félre, amikor az egyik tisztviselő felszólította, hogy rendzavarásért letartóztatja. Megparancsolták neki, hogy tegye a kezeit a háta mögé, de a nagydarab férfi ellenállt, ekkor újabb biztonsági emberek érkeztek. Amikor Ike-ot megfenyegették, hogy gázspray-vel lefújják, azt válaszolta, hogy le kell lőniük, hogy megállítsák. Egy másik biztonsági emberre rászólt, hogy tűnjön el az útjából, aki ekkor az arcába permetezett a borssprayből. A tántorgó Ike az egyik kezével a szemét dörzsölte, majd folytatta útját, mikor újból lefújták, a földre teperték és megbilincselték. Ráadásul mikor bedobták a rendőrautóba, hogy elvigyék, a jelentés szerint kirúgta a jármű szélvédőjét.
Ike szintén jogi eljárással nézett szembe egy edzőtárssal szemben elkövetett incidenséért. '99 februárjában Phoenixben a Byrd elleni küzdelemre készülve Ezra Sellersel sparringolt, amikor Sellers egyik ütésétől Ike szemhéja fölött egy repedés keletkezett. A sparringot természetesen leállították. Sellers azt állította, hogy mikor később a jegyűrűjével a kezén, elment Ike mellett, az felbőszült, mert azt gondolta, hogy a sparring alatt is rajta volt a gyűrű, ami a repedést okozta, majd rá támadt Sellersre és edzőjére J. Wilsonra aki bandázsolta Sellers kezeit. Végül Sellersen sebészeti beavatkozást kellett elvégezni, mert a térdén ínszalagsérülést szenvedett a dulakodásban. Bill Fitzgerald a phoenixi államügyész irodájából azt mondták, hogy a Phoenixi rendőrség vizsgálta a támadást, mint ahogy egy lehetséges főbenjáró bűncselekményt.
”Néha nem tudok aludni, miközben arra gondolok, hogy a bajnokság küszöbén voltunk és szilárdan bajnok akart lenni. És megölt mindent, amiért dolgoztunk. Ez nagyon frusztráló,” mondta Cokes. Ibeabuchit miután elítélték nemi erőszakért és az egyéb cselekményeiért, a Nevadai Lovelock Correctional Centerben megkezdte az 5 és 30 év közötti büntetési tétel letöltését. Ike lett a 71979-es számú őrizetes. 2002 elején mikor bevonult a tárgyaló terembe, nem is emlékeztetett régi önmagára, elhízott volt és kövér. Hosszú hajat és szakállt növesztett, súlya több volt, mint 130 kiló. 2004 nyarán volt legutóbb meghallgatáson a szabadlábra helyezési kérelem miatt, de elutasították. Legutóbb, tavaly az East Side Boxing riportere készített vele interjút, amiből kiderült, hogy: Jelenleg edzésben van, súlyt emel, árnyékbokszolást végez és az ökölvívás lélektanával foglalkozik. Emellett tanul, iskolába jár és sorozatokat néz. ”A lelki nyugalmam, a kitartásom, a béketűrésem és a teljes viselkedésem sokkal jobban próbára van téve itt a börtönben. Röviden, sok pozitívummal gyarapodtam.” -mondja. Kiderült az is, hogy "teljesen képben van" a mai nehézsúlyú mezőnnyel kapcsolatban és még mindig bízik a visszatérésében. Ezen kívül megtudhattuk, hogy ma már nem rajong "az elnök" becenévért és minden reggel imával kezdi a napot és azzal is fejezi be. ”Szeretném, ha tudnátok, én egy ártatlan ember vagyok, akit bűnbaknak használtak az éleslátása miatt. Sokan tudják ezt. Mindazonáltal, a képességeim legjobbját próbálom nyújtani, a szerencsétlen körülmények ellenére. Nem hagytam fel a bunyóval és soha nem is fogok. A legveszélyesebb embernek tartottak a ringben 1999-ben. És most a tanulmányaimmal, az élettapasztalatommal úgy érzem, meg van a képességem, hogy a ringen kívül is nagy lépést tegyek az életemben.”
Talán így lesz, talán nem, az azonban biztos, hogy Ike, már közel 10 éve nem lépett ringbe, de a nevét még így is gyakran felemlegetik az ökölvívást kedvelők, mint a '90-es évek egyik legnagyobb nehézsúlyú ígéretét.
Leibinger Gábor
Értékelje cikkünket: (Eddig 43 szavazat érkezett)
Adja hozzá a kedvencekhez:
Moderálási alapelvek!
Szólj hozzá!!
Név:
E-mail cím:
Regisztráció
Belépés
Regisztráció lépései:
1. Kérem adjon meg egy felhasználói nevet és egy email címet!
2. Kattintson a "Regisztráció" menügombra!
3. Az e-mailben kapott linken keresztül aktiválhatja a regisztrációját!
4. Kattintson a belépés gombra!
Megmondóbox:
BB kódok: [b]félkövér[/b] [u]aláhúzott[/u] [i]dőlt[/i]
Elküld
Frissít
Fordít
Hozzászólások: ( 5 hozzászólás érkezett )
5
Isti
[2008-06-09 23:10:29]
Nagyon kiváló írás!Várunk még ilyeneket!
4
Thoer
[2008-06-07 20:12:34]
szuper cikk, köszönet érte!
3
Underdog
[2008-06-07 17:23:09]
Klasszis anyag, grat érte. Leonidast ismételem: a cikkel lett teljes a kép.
2
Supras
[2008-06-06 00:56:51]
Jó kis írás
1
leonidasz
[2008-06-06 00:41:21]
Nagyszerű cikk! Ibeabuchi-ról olvastam már pár cikket, mert nagyon érdekes történet az övé. De igazából ezzel a cikkel lett teljes a kép! gratulálok hozzá
Kapcsolódó cikkek/hírek:
A rovat további cikkei:
Legolvasottabb hírek:
A Balzsay-csapat nem tudja, vagy nem érti?
Balzsay Károly idegenben védheti vb-övét
Nagy Tímea harmadik lett a vb-n
Gáspár Gyula: Kelement újra padlóra küldöm
Boksz főpróba Komáromban, Kelemen és Nagy akcióban
Győzött a Debrecen
A „Gladiátorok” nyerték az ezüstcsatát
Káté Gyula csapata lemosta a Gladiátorokat a B1-ben
A Gladiátorok küzdőtérré változtatják a győri Big Ben Clubbot
Éltető Daniella győzött a német K-1 bajnokságban is
