Tavaly decemberben az AIBA (Nemzetközi Ökölvívó Szövetség) hivatalos kérelmet nyújtott be a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, amelyen javasolja, hogy a női ökölvívás kerüljön fel az ötkarikás játékok versenyprogramjába. Az esély a NOB egyenjogúsítási törekvése miatt igen kedvező, de a hivatalos döntésre még várni kell több mint fél évet, de érdemes végignéznünk, hogyan jutott el idáig a női boksz.
A küzdősportok közül az egyik legfiatalabb a női ökölvívás, az 1990-es évek elején néhány profi gálán szerepelhettek csupán, mivel más lehetőség még akkoriban nem volt a versenyzésükre. 1994. november végén az AIBA pekingi ülésén hivatalosan is kétneművé nyilvánították az ökölvívást, így egy hatalmas lehetőség nyílt meg ezzel az elismeréssel a női boksz előtt.

Az első női nemzeti bajnokságot Kanada rendezte meg még 1995-ben, ehhez képest Magyarország csak egy évvel maradt le, már 1996-ban megtartották az első női országos bajnokságot, amelyen olyan versenyzők mutatták meg magukat első alkalommal, mint a jelenlegi női szövetségi kapitány, Szuknai Zsuzsanna, valamint Ducza Anita, aki azóta az összes hazai bajnokságon első helyezést ért el, tavaly tizenkettedik alkalommal szerezte meg az aranyérmet.
Az 1990-es években a női ökölvívást nagyon kevés országban űzték, csupán a világ fejlettebb régiói és néhány bokszhatalom szervezett hölgyeknek kisebb versenyeket, nemzeti bajnokságot, 1998-ban 33országban tartottak nyilván női bokszolókat. Úttörő szerepet játszottak az említett kanadaiakon kívül az oroszok, a finnek, a svédek, az amerikaiak, a norvégok, az olaszok, a franciák, és szerencsére ez alól hazánk sem kivétel.
A legjobb nemzetek képviselői, elsősorban a skandináv államok már ekkoriban szerveztek nemzetek közötti női válogatott csapattalálkozókat. 1998-ban hazánk is bekapcsolódott a nemzetközi vérkeringésbe, ekkor rendezték meg Szegeden első alkalommal az azóta hagyományos Boszorkány kupát.
Az igazi áttörést a 2001-es év hozta meg a női ökölvívás számára, ekkor rendezték meg az első hivatalos kontinensbajnokságokat, az Európa bajnokságot, az Ázsia bajnokságot, és az Afrika bajnokságot is. Az esztendő végén sor került az első világbajnokságra is az amerikai Scranton városában. Az első nagy világeseményen India, Oroszország, Magyarország, Törökország, Kanada, Svédország, Kína, az Egyesült Államok, és Olaszország szerepelt kiemelkedően.
Egy évvel később, 2002-ben ismét rendeztek női világbajnokságot, a török kikötő, Antalya volt a házigazda. Azóta még három alkalommal szerepeltek a hölgyek a legnagyobb világeseményen, 2005-ben Podolszk (Oroszország), 2006-ban Új-Delhi (India), míg tavaly Ningbo (Kína) városa adott otthont a seregszemlének. Az AIBA szabályzata szerint minden páros évben kerül sor női világbajnokságra, a következő, hatodik alkalommal kiírt eseményt meglepetésre egy kis közép-amerikai szigetállam, Barbados fogja rendezni.
Jelenleg a világbajnokság, és a kontinensviadalok mellett a legnagyobb versenyek közé tartozik az isztambuli Ahmet Cömert torna, a pécsi Boszorkány kupa, az oroszországi Sztyupino torna, valamint az Ukrajnában megrendezendő Nyikolajev torna.
A fejlődéshez nagymértékben hozzájárult a tavalyi év végén első alkalommal Bulgáriában megrendezett női ifjúsági és junior Európa bajnokság, amelyet a közvetlen utánpótlás számára írtak ki, ezzel biztosított a folyamatosság a női ökölvívásban.
A tíz évvel ezelőtti helyzethez képest a női ökölvívók száma a világon többszörösére, mintegy negyvenezer főre növekedett, és jelenleg már több mint százhúsz országban művelik versenyszerűen, kivétel nélkül minden kontinensen.

Számos országban nagyon jelentős növekedésen ment keresztül a női ökölvívás, Oroszországban és Indiában a tavalyi nemzeti bajnokságon már több mint kétszáz versenyző indult. Angliában az elmúlt három évben a női bokszolók száma a tízszeresére emelkedett, immáron több mint ötszáz versenyzőt jegyeznek a szigetországban.
A világ vezető női ökölvívó nagyhatalmai közé tartozik Kína, többek között az előző világbajnokságon hazai ringben öt aranyérmet szereztek versenyzői. Érdekességképpen megemlítendő, hogy csak Ningbo városa, ahol a tavalyi világbajnokságot rendezték, több száz igazolt női versenyzővel rendelkezik.
Ázsia alapvetően rendkívül erős a női ökölvívásban, antropológiai okok miatt különösen az alsóbb súlycsoportokban alkotnak maradandót. Kína mellett India is kiváló versenyzőkkel rendelkezik, egyikőjük Chungneijang Mary Kom (46KG) négy világbajnoki címével a legeredményesebb női ökölvívó a világon. A Koreai NDK, valamint a Fülöp-szigetek szintén nagyon képzett versenyzőkkel rendelkezik, legyőzésük komoly fegyverténynek számít.
Ki kell emelni Oroszországot, Európa vezető hatalmát, amelynél az a döbbenetes dolog fordult elő a ningbói világbajnokságon, hogy története során első alkalommal nem nyert aranyérmet, de ennek ellenére sportági kiemelkedő szerepe megkérdőjelezhetetlen.
A sportág egyik őshazájának számító Kanada ugyancsak megmaradt nagyhatalomnak, a tavalyi világbajnokságon is két aranyérmet vihetett haza a juharleveles küldöttség. Közeli szomszédja, az Egyesült Államokban is igen fejlett a női ökölvívás, bár itt a profi világ viszonylag gyorsan elszívja a nagyobb tehetségeket.
Európában Törökország, Románia, Ukrajna, Lengyelország, Franciaország, Olaszország, és Magyarország számít komoly tényezőnek. Ennek ellenére a kontinens, és a világ jelenlegi legjobb női ökölvívója a 23éves könnyűsúlyú ír Katie Taylor, aki immáron két éve veretlen, miközben két világ-, és három kontinensbajnoki címet gyűjtött be. Az élő legendák közé tartozik a nehézsúlyú magyar Kovács Mária is, aki ugyancsak két világ-, és három Európa bajnoki címmel büszkélkedhet.

A férfi ökölvívás nagyhatalmai közül egyelőre Kuba nem hallatott még önmagáról a női boksz területén, de a szakmai háttér, és a hagyományok miatt bizonyos, hogy előbb-utóbb magas szinten jelentkeznek a hölgyek között is. Ugyanez igaz két volt szovjet utódállamra, Üzbegisztánra és Azerbajdzsánra is, ahol most tették meg az első lépéseket a női ökölvívás megszervezésére.
Mára elmondható, hogy a sportág női versenyzői elismerést szereztek számos fórumon, elfogadtatták magukat az ökölvívó társadalommal, egyre többen, egyre fiatalabban kezdik elsajátítani az alapokat, és fényes jövő várhat a női bokszra, amelyet nagyban elősegíthet az esetleges londoni olimpiai részvétel.
Kincses Tibor