„Az egyéniségeket nem szabad uniformizálni”

Mielőtt az edzői szakma rejtelmeit boncolgatnánk, Kovács László büszkén mutatja be bázisukat, az elmúlt esztendő végén birtokba vett káposztásmegyeri centrumot. Lehet is oka az elégedettségre, a Lóversenytér 4. alatt található főhadiszálláson végre európai körülmények között készülhet az egyik legerősebb magyar alakulat, az általa vezetett Hungarian Top Team. A sportemberek saját kezűleg újították fel a helységeket, minden munkafázishoz fűződik valami emlék. A tréner mosolyogva emlegeti Karacs Attila gipszkartonozását és Szántó Béla parkettázását, hozzáteszi, mindkét munkafolyamatot újra el kellett végezni. A hangsúly azonban a közösségformáló munkán, a csapatépítésen volt, s erre remek alkalmat kínált a renoválás. A sportolók és edzők tökéletesen otthon érzik itt magukat, még az embert próbáló gyakorlások is jobb hangulatban telnek. Kovács László fontosnak tartja kiemelni a „társulat” lelkének, a HTP másik vezetőjének, szponzorának, Szeri Attilának munkáját, úgy véli, a csupa szív menedzsernek óriási szerepe van abban, hogy most itt tartanak.
A 48 éves, négy diplomás ökölvívó szakedző a beszélgetés elején kijelenti, annak ellenére, hogy jelenleg más küzdősportolókkal foglalkozik, nem távolodott el eredeti sportágától, hiszen alkalmanként most is nagy örömmel segít be a bunyósok szövetségi kapitányának, idősb Balzsay Károlynak. De a MÖSZ edzőbizottságának elnökeként is folyamatosan jelen van a hazai és külföldi versenyeken, figyel, jegyzetel, igyekszik „levenni” az irányt, merre halad a világ ökölvívása, ám a szakmai feltérképezés mellett a háttérmunka pszichés felkészítéséből is kiveszi a részét.

„Persze, hiányzik az ökölvívó mérkőzések szorítósarkának hangulata, de a K-1 és MMA meccseken is ugyanazokat a feladatokat látom el, s a sportolók felkészítésének edzéselméleti háttértevékenysége sem különbözik a bunyósokétól. Elsősorban a kéztechnikák fejlesztésével foglalkozom, nem akarok polihisztorkodni, a láb- és földharctechnikák gyakorlásánál igénybe veszem a szakterületek legjobb kollégáinak segítségét, itt inkább a koordinátor szerepét töltöm be” – mondja az egykori utánpótlás válogatott bunyós, aki az alapokat olyan trénerektől tanulta, mint Bakonyi Nándor, Koch István, idősb Balzsay Károly vagy Szakos József.

Amikor a hazai ökölvívóedzők szakmai felkészültségére terelődik a beszélgetés, dr. Kovács László úgy véli, nem csak a mundér becsületének védelme miatt, de nem ért egyet azokkal, az internetes fórumokon megjelenő véleményekkel, miszerint probléma lenne trénereink tudásával.

„Tenni, dolgozni akaró kollégákról van szó, akik nem sajnálják az időt és az energiát, hogy minél jobban elsajátítsák szakmájukat. Az már más kérdés, megfelelő-e az információáramlás, át tudjuk-e adni az új dolgokat az edzőknek. De az edzőbizottsági üléseknek sem a személyes problémák elsimításáról, hanem az alkotó légkörről kell szólniuk. Az edzőknek bátran kell építeniük a magyar „specialitásra”, a gondolkodó, kreatív versenyzőkre, ki kell hozni belőlük az alkotási kedvet, s az egyéniséget. Ez eddig remekül bevált, a Szántó Imre - Kovács István páros esetében például világszínvonalú eredményt hozott.”

Természetesen a diskurzusból nem marad ki Karacs Attila karrierjének „boncolgatása” sem. A tréner hat éve dolgozik a K-1-es sportolóval, s úgy véli, tanítványa jó úton halad afelé, hogy topversenyző váljon belőle. „Testépítése” lassan befejeződik, bár még szüksége van 4-5 kiló plusz izomra a fizikális stabilitáshoz, hiszen a szakember szerint száztíz kiló alatt nincs igazán veretes nehézsúlyú menő.
„Attila még csak 25 éves, ez az az időszak, amikor egy versenyző igazán kezd beérni, ilyenkor várhatók a nagy teljesítmények. Pszichésen is alkalmas a kiugró eredmény elérésére, egyre jobban el tudja viselni a felelősséget. Az edzéseken folyamatos a tesztelés, a terhelési határok feszegetése. Megpróbáljuk minden helyzetre felkészíteni, fontos, hogy gyorsan tudjon reagálni. Jó úton halad a tudatos bunyó felé, példa volt erre a Vondrachek elleni meccse, melyet áttörésnek értékelek. Sokat fejlődött a gondolkodásmódja, a ringben jó döntéseket hoz, ha szükséges, a helyzetnek megfelelően fölül tudja írni a megbeszélt taktikát, az eredmény érdekében bevállalja a rizikót is. Fejlődése dinamikus, a verekedős, hirigelős stílus azonban még erősítésre szorul.”

Mint az cikk elején már kiderült, Kovács mester edzői munkája nem csak Karacs felkészítésére korlátozódik, egy másik fajsúlyos figurát, a nemrég IFO világbajnoki övet szerző Németh Gábor MMA-harcost is ellátja tanácsokkal. Régi kapcsolat ez, így a tréner egy poént is megenged, viccesen jegyzi meg versenyzői korelnökéről. „Igazi vagány, aki életet visz a terembe, ha akar, nagyon tud dolgozni, de ha nem, akkor a lógás legmagasabb iskoláját is képes bemutatni.”
Néhány hónapja egy igazi médiahíresség, az ex-birkózó, szumó világbajnok Bárdosi Sándor is csatlakozott dr. Kovács teamjéhez, aki már túl is van egy pofonokkal teli, ám sikeres MMA-debütáláson. A tréner színes egyéniségként, érdekes jellemként mutatja be, persze ő is szélsőséges, mint minden világklasszis. „Nagyon tud dolgozni, ha látja az értelmét, vevő a munkára, sokat várok tőle.”

Három ilyen fickónál természetesen rögtön előjön a csárda és a dudások esete, de Kovács László úgy érzi, lehet kezelni a helyzetet, ám az egyéniségeket nem szabad uniformizálni, szinte patikamérleggel, a hangulatnak s a pillanatnyi állapotnak megfelelően kell adagolni az edzésterhelést. „Nem könnyű velük, de éppen ezért kihívás, ettől szép az edzői munka. Igyekszem mindig kitalálni valamit, megpróbálom meglepni a srácokat. Egy másodpercre sem lehet lazítani, az edzések vezetése soha nem válhat rutinná, szükséges a folyamatos megújulás.”

Balogh Zoltán
fotók: Sasvári Tamás – profibox.hu