Bozai Gyula - futballpályáról a ringbe!

- Talán az őszinteségem miatt kedvelnek, mottóm: ami a szívemen, az a számon! A barátaim mindig számíthatnak rám, mint ahogyan én is rájuk. De amúgy sem nehéz velem kijönni, bohóckodós, mulatós, társasági ember vagyok – válaszol az edzőként is dolgozó kopasz ökölvívó a népszerűségét firtató kérdésre, majd további kíváncsiskodásomra, miszerint harmincon túl milyen céljai lehetnek egy karrierjét bő fél éve kezdő bunyósnak, a következő felelt érkezik: - Szeretnék mindent kihozni magamból! Nem félek senkitől, nem fogok kétségbeesni, ha egy ismert névvel kell összecsapnom, hiszen edzéseken is nagyon jó bunyósokkal gyakorolok. Ha maximálisan felkészülve megyek be a ringbe, de mégsem találom az ellenfél harcmodorának ellenszerét, nem leszek elégedetlen, mert megpróbáltam mindent megtenni a sikerért. Ha a tudásom elég lesz egy jobb eredmény elérésére, boldog leszek, de ha nem, akkor sem dől össze a világ. Bízom benne, minél tovább tudok bokszolni, s ha a Jóisten is úgy akarja, talán egy cím közelébe is elérhetek.

Próbálom konkretizálni terveit, feldobom, ha így folytatja, egy éven belül akár magyar-bajnoki címmeccset is bokszolhat. Bólint, - nagyon örülnék neki, hatalmas eufóriát jelentene - mondja.

Persze, aki nem ismeri az ökölvívót, rögtön felteheti a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy 34 évesen eddig alig volt jelenése a ringben. A válasz Gyula korábbi sportkarrierjében (is) rejlik, a bokszterem előtt a labdarúgópályán aratta sikereit. 17 évesen mutatkozott be az első osztályban, az akkor a vidék legjobb csapatai között számon tartott Veszprémben. Később játszott - többek között - Sopronban, Békéscsabán, Nyíregyházán, s közben olimpiai válogatott kerettagságig vitte, ám 28 évesen kurtán-furcsán kiszállt a fociból.
- Egy borzalmasan hazug világ – véleményezi a hazai futballközeget. – Beleuntam az állandó hazudozásba, mely ugyanúgy jellemzi a vezetőket, mint a sportág egészét. Minden a pénzről szól, a fúrás-faragásról, folyamatos a hitegetés és a mellébeszélés. Óriásit csalódtam a labdarúgásban, úgy hagytam abba, hogy soha többé nem fogok futballozni!

Ígéretét azért nem tartotta be maradéktalanul az egykori futballista. A mai napig imádja a játékot, hétvégenként alacsonyabb osztályban egy kis csapatban rúgja a bőrt, de a tréningeket már hanyagolja. (A futballszerelem nem a véletlen műve, amikor felvetem a kérdést, nincs-e rokoni kapcsolatban az első- és másodosztályban is hosszú évekig eredményesen dolgozó Bozai Gyula edzővel, kiderül, a tréner az édesapja.)

De hogyan lesz egy „karikalábú” futballistából a Hungarian Top Team profi ökölvívója? Elmondja, világéletében agresszív srác volt, hatalmas igazságérzettel. S bár már 14 éves korában is megpróbálkozott a boksz tudományának elsajátításával, kellő indíttatást csak a futball-karrier befejezése után érzett. Itt is a rá jellemző fanatizmussal kezdte el a munkát, évekig járt edzésre az elismert trénerhez, Klein Csabához, de szinte állandó szpárringpartnert adott a WBF-világbajnok Hidvégi Györgynek is. A fent említett uraktól rengeteget tanult, de nagy tisztelettel említi szakmai mentorai között az egykori Európa-bajnoki ezüstérmest, a Vasasnál ma vezetőedzőként dolgozó Bacskai Imrét.
Csavarjunk még egyet a labdarúgóból bokszolóvá avanzsáló sportoló történetén! Bozai Gyula nem csak a sportpályákon mozog otthonosan, de választékosan, jól érthetően el is tudja magyarázni, mi történik a futballpályán vagy a ringben: 1996-ban szerzett diplomát a Komlósi Gábor Kommunikációs és Újságíró Főiskolán. Rögtön meg is kínálták egy munkával, az akkor regnáló Hungarosporton közvetített az általa jól ismert két sportág eseményeiről. Egy Nyíregyháza-Debrecen futballmeccsen dobták be a mélyvízbe. Érdekes helyzet volt, hiszen akkor a Nyíregyháza játékosa volt, ám éppen sérüléssel bajlódott, így a kommentátorállásból értékelte csapattársai produkcióit. - Az újságíró- és tévés karrierem is hasonlóan végződött, mint a foci pályafutásom – mondja. - Az azóta megszűnt sportcsatorna nem fizetett ki, egy évnyi béremmel maradt adós, így otthagytam a céget.

Megjegyzem – nem lebecsülve a szakkommentátorok nagy részének felkészültségét –, simán el tudnám képzelni, amint „fülessel” a fején, a ring mellől tudósít valamelyik gáláról. - Nagyon nehéz bekerülni a kommentátori helyekre – válaszol a tévés inaktivitását felvető kérdésre. - Persze, egy komoly tévés szerkesztő-riporteri felkérésre örömmel mondanék igent, de ilyen feladattal mostanában nem kerestek meg, én meg nem vagyok az a kilincselős típus.

A bunyós üzletemberként nem panaszkodhat, jelenleg a budafoki Bakos Fitnesst bérli. Két év alatt szépen felfuttatta az intézményt, teltházzal üzemelnek. Hobbija a munkája is egyben, ő vezeti a bokszedzéseket, de a karatétól kezdve a capoeirán át a thai-bokszig, több más küzdősportnak is helyet biztosítanak.

- Mióta befejeztem a focit, minden energiámat a bokszra fordítom. Igyekeztem minél többet ellesni a mestereimtől, de saját személyiségemet is próbálom belevinni az edzésekbe. Mind magammal, mind a versenyzőkkel szemben maximalista vagyok: a nyáron volt olyan, hogy hat edzést is tartottam naponta. Örömmel tölt el, hogy a környékről rengetegen jönnek le bokszolni. Terveimet a jövőben sem a pénzhajhászás határozza meg. Szeretnék minél több boksztudást összegyűjteni, hogy továbbadhassam a tanítványaimnak, akiktől komoly eredményeket remélek a jövőben – fogalmazza meg a szakmai célkitűzéseket, de kiderül, családi vonatkozásban sincsenek a valóságtól elrugaszkodott tervei. - Három hónapja született meg a fiam, imádom a feleségemet, tökéletesen elégedett vagyok az életemmel. Szeretném, ha a gyermekem biztonságban, boldogságban nőne fel. Édesapám örülne, ha labdarúgó válna belőle, de titkon bízom benne, hogy ökölvívó lesz. Fontos, hogy én is azt csinálhatom, amit szeretek. Ha úgy mennek el az évek, hogy látom magam mellett az egyre jobb, felnövekvő bunyós nemzedéket, akkor szerintem el fogom felejteni, hány éves is vagyok valójában. A sport mindig fiatalon tartja az embert!

Balogh Zoltán