Élvezetes összecsapások, valódi izgalmak a Profibox Promotion rendezvényén

Szokták mondani, hogy egy jó profi mérkőzéshez nem kell világklasszisokat szorítóba küldeni, elég, ha két hasonló szinten teljesítő, és győzni akaró bokszoló csap össze egymással, de ha a jobb képességű ökölvívó nincs százszázalékos formában, az is megteszi. A lényeg ilyenkor a szív, azaz a győzni akarás, egyszóval az elszántság. Mindenesetre a Flórián téri Gilda Max Gymben ringbe lépő ökölvívók ezen tulajdonságoknak nem voltak híján. Most lehet, hogy túlzás a következő mondat, de jó régen – talán soha – nem rendeztek olyan ökölvívó gálát Magyarországon, amelynek programja ennyire látványos küzdelmeket hozott, még annak ellenére sem, hogy egyik ringcsata sem kiütéssel ért véget! 
Az első összecsapás a két profiban debütáló Gyöngyösi Péter és Polgár Sándor félnehézsúlyú mérkőzése volt. A magasabb Gyöngyösi kezdte jobban a meccset, de a második menettől a békéscsabai Polgár is nagyobb sebességre kapcsolt. Látványos ütésváltások tarkították a küzdelmet, amelynek csúcspontja – a harmadik menetben - Polgár egy remek jobbosa volt, ami igen keményen átszaladt ellenfelén, akire álló rászámolást alkalmazott Pete László mérkőzésvezető. Ha nincs számolás, valószínűleg vége a meccsnek! A hajrában Gyöngyösi mindent megpróbált a kiütés érdekében, talán a negyedik menet végén közel is került a sikerhez, de a pontozás döntött, Polgár javára, aki megosztott pontozással nyert. 
Szintén félnehézsúlyban rendezték a Petroczki István – Gergely Szabolcs meccset, amely egészen érdekesen alakult. Gergelyről tudni kell, hogy bár megközelítőleg 30 profi meccsen van túl, ennek ellenére nála csak kiegészítő sportág az ökölvívás, hisz egykori low-kick és kempo magyar bajnokként már levezet a ringben. Éppen ezért a harcossága – az elmúlt időben – kissé talán már megkopott, de ez nem látszott rajta kedden. Ki tudja, talán azért, mert mestere, a korábbi kick-boksz világbajnok Sándor György is ellátogatott a rendezvényre?! Ezt csak az érintett mondhatja meg, mi a helyszínen csak azt láttuk, hogy Petroczki (6-7-0) rohamait egyre többször törte meg – a ringkötélnek háttal - parádés ütemben indított felütésekkel, sőt, a harmadik menetben már az irányítást is átvette ellenfelétől. A negyedik, egyben utolsó menetben is szépen osztották egymást a bokszolók, de végül a fáradó Gergelyre egyszer számolnia kellett Döry Miklósnak (jogosan), ami talán el is döntötte a meccset, hiszen Petroczki végül egyhangú pontozással nyert. 
Régen nem látott magyar szorító olyan összecsapást, melyet az „ős-csepeli” Fekete Sándor (2-30-2), és a nyíregyházáról érkezett Kassai Ignác (0-1-1) vívott egymással. Fekete szokásához híven zakatolt előre, az alapvetően technikásabb Kassai oldal irányú mozgással igyekezett hatástalanítani mindezt. Aztán a nyíregyházi bokszoló, alig egy perc, és több látványos ütésváltás után egy jobbegyenes-balhorog összetételt eresztett el, melynek második eleme nagyon „ült” Fekete állán, aki annak rendje és módja szerint padlózott. Ugyan hamar felállt, de a leütés tényleg nagyon súlyos volt. Kassai igyekezett befejezni az összecsapást, ütött is több tisztát, de meg kellett elégednie azzal, hogy a szünetre két pontos előnyt ütött össze. Fekete a szünet után óriási tempóra kapcsolt, és mivel Kassai leállt vele hirigelni, ritkán látható, látványos csata bontakozott ki. Horgok, felütések, közelharc, belharc, azaz a látványos bokszmérkőzések minden elemét fel lehetett fedezni. A stílus viszont Feketének kedvezett, aki kiváló jobbhorgaival tartotta féken ellenfelét, és talán a második menet végén, ha egy kicsit több ideje és ereje van, be is fejezhette volna az összecsapást. A negyedik, mindent eldöntő menetre egálban fordultak a versenyzők. Kassai – Nagy Lajos edző kérésére – igyekezett elmozogni, és leforogni ellenfeléről, majd onnan indítani az ütéseit, miközben Fekete továbbra is buldogstílusban követte riválisát. Még ekkor is szokatlanul sok szép megoldásnak tapsolhatott a közönség, mindketten többször meg is rendültek, mindazonáltal a menet megítélése végül megosztotta a pontozókat, bár erről természetesen csak a meccs után értesültünk: mindhárman mást láttak, hiszen az első Feketét, a második Kassait látta jobbnak, miközben az egyik ítész döntetlent pontozott. A látottak alapján egyik sem volt tévedés, mivel nagyon kiegyenlítetten alakult a befejező felvonás. Így aztán – mivel az első három menet pontozása eléggé egyértelmű volt – az összecsapás után döntetlen eredményt hirdettek ki, bár tényleg mindketten győzelmet „érdemeltek” volna. 
A negyedik meccset váltósúlyban rendezték, a két Attila, Molnár és Kollár között. A két sűrű bokszoló közül Molnár Attila (12-12-6) tudott többet az ökölvívásból, bár a meccs második felében a békéscsabai Kollár Attila (0-10-0) is elhelyezett több kemény találatot ellenfele fején. Mindenesetre Kollár ekkor már csak kiütéssel nyerhetett, mivel a második menetben kétszer is számolni kellett rá, ellenfele bal-jobbegyenes kombinációi után. A végén Molnár örülhetett, hiszen egyhangú pontozással nyerte azt a meccset, melynél ellenfele kezében is végig benne volt a nagy ütés (kiütés) lehetősége. 
Nehézsúlyban Somogyi János (8-42-2) és a szlovák Slavomir Selicky (8-3-1) csapott össze. A mérkőzés első felében partiban volt a két bokszoló, a nyitó menetben a szlovák bokszoló tűnt meggyőzőbbnek, míg a másodikban – remek ökölvívást bemutatva – már a magyar volt fölényben. Somogyi viszont a folytatásra egyre inkább elfáradt, és a harmadik etapot vastagon elveszítette. A negyedik menetben Selicky közel került a döntő fölényhez, és Somogyi már csak a túlélésre játszhatott. Ez sikerült neki, de így is egyhangú pontozással bukta a négy menetes párharcot. 
Nagyközépsúlyban Kiss „Toto” Zoltán fia, Kiss Zoltán „Jr” (12-5-3) csapott össze a szavakban visszaadhatatlan stílusú, de roppant kellemetlen Balogh Gáborral (1-44-5). Kiss Zoltán igyekezett a sokat mozgó ellenfelet irányítani, és balkezekkel lassítani. Ez sikerült is neki, azonban a második menet második felétől Balogh is egyre inkább felbátorodott, és többször sikerült jó ütemben eleresztett jobbosokkal meglepnie ellenfelét. A harmadik és a negyedik menetben Kissnek már nem kellett annyit futnia ellenfele után, így ez a mérkőzés is izgalmas összecsapást hozott, de Kiss ütései hatékonyabban voltak, így végül megérdemelten emelték magasba a kezét. 
A gála zárásaként az utolsó meccsét meglepetésre elvesztő Halász Gábor (25-12-0), és a kiváló idegrendszerrel megáldott, jéghideg fejjel bunyózó Krátki Mihály (5-22-2) csapott össze. Előzetesen úgy kalkuláltak a helyszínen, hogy ez a meccs igazán látványos összecsapást hozhat, de végül meg kellett elégedni egy nagyon jó kis cirkálósúlyú meccsel. A szekszárdi Halász ugyanis az előző meccséhez képest sokkal jobban bokszolt, balegyenes-jobbegyenes kombinációi pontosak voltak, valamint a jobbfelütéseire sem lehetet panasz, így aztán legtöbbször sikerült csírájában elfojtania a jól védekező békéscsabai Krátki próbálkozásait. Halász csak a negyedik menetben vesztette el a fonalat egy rövid időre, amikor bal szeme felrepedt egy vétlen fejeléstől, egyébként végig magabiztosan, sőt jól bokszolt, azaz megérdemelten, egyhangú pontozással nyert.

Ez volt a Profibox Promotion idei első „Csetepatéja”, mellyel minden kilátogató bokszrajongó jól járt, még ha az influenzás Kovács „Vipera” Attila nem is léphetett ringbe (Miskolczi András lett volna az ellenfele), hiszen a látványos mérkőzések magukkal hozták a jó hangulatot is.

Kép és fotó: Profibox Promotion