„Hóhér” és „Vipera” tarolt, Koko brillírozott

Ez lehet az oka annak, hogy a Flórián téri edzőteremben az ökölvívásunk jeles képviselői is tiszteletüket tették: eljött Dr. Csötönyi Sándor (MÖSZ elnök), Gálfi András (egykori WBO kihívó), Klein Csaba (Erdei Zsolt korábbi mestere), Győryné Tóth Zsuzsanna (MÖSZ nemzetközi igazgató, a hivatásos tagozat ügyvezetője), Metzger József (szövetségi edző), Belinszky Krisztina (többszörös profi bajnok, az év női profi ökölvívója) és Kovács „Koko” István (olimpiai bajnok, profi WBO bajnok), akinek hivatalos szerepléséről később ejtünk szót.

A 18:30-as kezdésre teljesen tele lett az edzőterem, ami alighanem a ringbe lépő remek bokszolóknak és a javuló kommunikációnak közösen köszönhető, ám Petrányi Zoltán lassan elgondolkodhat azon, hogy esetleg nagyobb helyszínre vigye a „Hét eleji csetepaté” névre keresztelt rendezvénysorozatát, amely biztosan lesz még ennél is népszerűbb. A Gilda Max edzőterme egyébként sem túlontúl nagy, és kedden, ha a helyszínen lett volna egy szolgálatos tűzoltóparancsnok, biztosan motyogott volna valamit az orra alá, meglátva a kis helyre betért nézősereget.
Az első mérkőzésen az egykor könnyűsúlyban meccselő, ott pályafutása első hat küzdelmén győző Surman Zoltán (8 győzelem – 5 vereség – 1 döntetlen) immáron középsúlyba beizmosodva lépett ringbe, éspedig a gyenge mérlegű, ám nagyon szívós Balogh Gábor (1 győzelem – 29 vereség – 3 döntetlen) ellen. Surman azonnal nekiesett versenytársának, és már a második perc elején leküldte egy jobbcsapottal. A számolás után a békési ökölvívó, aki civilben rendőr, továbbra is támadásban maradt, és a sarokban igyekezett befejezni a küzdelmet, ám több nagyerejű ütést követően Pete László ringbíró határozottan közbelépett, és megszakította a mérkőzést. Technikai kiütés az első menetben, 1:52-nél.
A gála egy kispehelysúlyú női közdelemmel folytatódott. Ezen a Miló Viktória ellen tavaly januárban, Pápán, szó szerint a lelátóról beugró Rózsa Gabriella (3 győzelem – 4 vereség), és az egy hónapja még légsúlyba lefogyasztó Bedő Zsófia mérkőzött egymással. Az első menet intenzív küzdelemmel kezdődött, ám a sok ütés ellenére úgy látszott, Rózsa volt a hatékonyabb. A másodikban kisebb volt az iram, és itt már egyértelmű volt a budapesti lány fölénye, aki jól variálta ütésrepertoárját, testre és fejre is igyekezett dolgozni. A folytatásra Bedő kissé hitehagyottan jött ki, habár jól küzdött, kevés ütése miatt esélytelen volt a fordításra. A végén jogos, egyhangú Rózsa Gabriella győzelmet hirdettek ki. Aradi Vendel tanítványa 40-36, 40-36, 39-37 arányban nyert, ami teljesen korrekt ítélet.
A harmadik mérkőzésen lépett ringbe a „Hóhér” művésznévre hallgató Nagy József (18 győzelem – 1 vereség), aki élete első cirkálósúlyú küzdelmére készült a veretlen szekszárdi Petroczki István (3 győzelem – 1 vereség) ellen. A 90,1 kilóval mérlegelő hajdúsági harcos régi mesterével, Gábor Lászlóval érkezett a ringbe, ami kifejezetten nagy meglepetés, merthogy négy esztendeje nem éppen barátsággal váltak el. Ám most, a közelgő Herbie Hide meccs kapcsán újra egymásra talált az a páros, amelynek mérlege hat felnőtt amatőr bajnoki arany, és olimpiai részvétel volt. Nagy súlyát már említettük, és ez bizony mostani alkatához nagyon sok, hisz tekintélyt parancsoló pocak díszelgett ott, ahol egykoron kockás has feszített.

A mérkőzésre kár is sok szót vesztegetni. „Hóhér” másfél perc jab-párbaj után a sokat mozgó Petroczkitól kapott egy kemény jobbost, ám nem sokkal később Nagy máris büntetett, éspedig egy balhoroggal. Az eset a piros sarokban történt, ahol a hadházi ökölvívó egy lazán, nagyon gyorsan, jó tempóban indított, és ami a legfontosabb, mértani pontosságú ütéssel verte állszögleten ellenfelét, aki elesett. Döry Miklós, aki nem tudta szemmel követni az eseményeket, szinte még segített is felállni a szekszárdi fiúnak, aki a segítségnyújtást követően szédelegve ismét padlóra került, ekképp csak ekkor kezdődött meg a számolás. Pertoczki úgy, ahogy összekapta magát, ám a számolást követően Nagy József rárontott, és a számolhatatlan mennyiségű ütést látva, Döry Miklós leléptette. Technikai kiütés az első menetben, 2:10-nél.

A zárómeccs az IBO bajnokáé, Kovács „Vipera” Attiláé (22 győzelem – 1 vereség) volt, aki a 2004-ben egyszer már legyőzött egykori olimpikonnal, Petrovics Jánossal (10 győzelem – 12 vereség) küzdött meg. A mérkőzés az első menetben szoros küzdelmet hozott, Kovács főként a balhorgait erőltette, ám inkább testen tudta eltalálni Petrovicsot, aki a harmadik perc végén villant, kétszer komolyan eltalálta versenytársát. A második menet közepéig volt kiegyenlített a mérkőzés, Petrovics addig tudta tartani magát, ami nagyjából egy időre esett Kovács első tiszta, fejre mért megrendítő balhorgával. Innentől kezdve az IBO bajnoka egyre nagyobb fölénybe került, amelyet a sok testütésnek is köszönhetett. A meccs képe így egyre inkább a kék sarok akarata szerint alakult, aztán a harmadik menetben, nagyjából egy perc után Petrovics padlózásával, ami egy bal-jobb összetétel eredménye volt, új szakaszba érkezett.
Kovács ettől fogva lezsákolt a köteleknél, ám eredménytelenül, hiába tették szóvá a közönség soraiból, hogy be kéne szüntetni a küzdelmet, az IBO bajnoka csak az ellenfele alkarját és a kesztyűjét verte szét. Petrovics, amikor Kovács csúnyán kiütötte magát, két tiszta ütéssel jött ki a szorult szituációból, és ha bírta volna erővel, bizony ezekben a pillanatokban akár meg is lephette volna a saját energiáját feleslegesen elpocsékló „Viperát”. A következő menetre Kovács kipihente magát, ekképp Petovicsnak esélye sem volt fordítani, majd bele is lépett ellenfele balhorgába, melynek eredmény egy újabb padlózás. Ezt követően Kovács Attila jóval hatékonyabban dolgozta versenytársát, ami után a mérkőzést vezető Kovács „Koko” István kimentette a bajból 1992-es olimpiai csapattársát. A mérkőzés technikai kiütéssel a negyedik menetben, hivatalosan 2:50-nél, fejeződött be.
A beszámoló végén említsük meg Kovács „Koko” István remek teljesítményét. Hazánk első profi (világ)bajnoka, aki a magyarok közül elsőként szerzett Amerikában mérkőzésvezetői licencet (ABC), nagyon jól mozgott a ringben. Koko korántsem rutinos ebben a szerepkörben, itthon például először vállalt ilyen feladatot, ám nagyszerűen végezte feladatát. Végig akcióközelben volt, az utasításai egyértelműek voltak, és szerepelni sem akart, sok más mérkőzésvezetően ellentétben. Bár többen azt mondták, hogy a Kovács-Petrovics küzdelmet a harmadik menetben be kellett volna fejezni, Kokót nem zavarták meg a bekiabálások, nem szakította meg a mérkőzést. Jól tette, hisz Petrovics a leütés után nem kapott újabb megrendítő ütést, miközben a menet végén még ő húzott meg két horgot. Higgyék el, kedves olvasók, nem túlzás, Koko brillírozott a mérkőzésvezetői szerepkörben!

A remekül sikerült rendezvény után szétszéledtek az érdeklődők, és csak egyvalaki maradt a teremben: Kovács „Vipera” Attila (22 győzelem – 1 vereség) a gála után egy teljes edzést végigcsinált, merthogy ő a Petrovics János elleni mérkőzés befejezésétől azonnal a március 15-i németországi küzdelmére kezdett készülni!

fotók profibox.hu, xlsport.hu