Kovács István: szeretnék rendet rakni a fejekben!

- Síelés előtt, után?
- Is-is. Már voltam, de nemsokára indulok Olaszországba, bár az idei szezonban lényegesen kevesebbet síelek, mint tavaly. Akkor szinte minden hétvégén kint voltam valamelyik pályán, ha nem volt bokszmeccs. Most azonban úgy alakultak televíziós, családi és egyéb elfoglaltságaim, hogy kevesebb időm jut a Havazinra – kezdett bele Atlanta bajnoka.

- Igen sok dologgal foglalkozol, mennyire fontos számodra, hogy a kikapcsolódásra is szakíts időt?
- Szerencsés vagyok, egy hónapban átlagosan egy, de inkább két hétvégét külföldön töltök. Igaz, hogy feladatom, munkám, s sokszor felelősségem van, de mégis csak távol vagyok az otthon problémáitól, nem kell megküzdenem a napi gondokkal. Szóval, ilyen értelemben nem vagyok telítve, a munkám során is tudok lazítani.

- Folyamatos buli az életed! Említetted televíziós szerepvállalásodat, nem akarok udvarolni, de egészen belejöttél a dologba. Az alap, hogy az ökölvívókkal fesztelenül társalogsz, de akkor sem látszik rajtad kameraláz, ha más sportág közelébe kerülsz.
- Köszönöm, ha így látod, ez roppant bíztató, de egyben elég erős kritika is a magyar sportriporterek felé. Az alap televíziós képzés kivételével semmilyen előéletem nincs ezen a területen, elsősorban az RTL Klub Reggelijében szereztem meg a kellő tapasztalatot, Barabás Évi mentorkodása alatt. Az élőadás semmivel sem hasonlítható össze, jó iskola volt. Három és fél évet töltöttem el a műsorban, talán mondhatom, én és s stáb megelégedésére. Remek nézettséget produkáltunk akkoriban.

- Bokszoljunk kicsit!
- Jó, rendben.

- Mi volt számodra 2007. legnagyobb bokszélménye? Mivel a helyszínen tekintetted meg Oscar De La Hoya és Floyd Mayweather összecsapást, így a kérdés kicsit álságos.
- Mindenképpen kiemelkedett ez a csata, a történelmi ütközetet show, élmény, látvány, felhajtás és pompa jellemezte. Persze, a krónikákban nem az évszázad mérkőzéseként emlegetik majd, de úgy indultunk neki, akkora volt a felhajtás. Az első sorból izgulhattam végig, életem meghatározó élménye volt, pedig részt vettem már Holyfield-, Lewis- vagy Calzaghe-gálán is, s még megemlíthetném néhány klasszis nevét. Szakmailag azonban közepes volt, inkább taktikai csata zajlott, ilyen szempontból a Calzaghe-Kessler ütközet emelkedett ki. Joe bunyója újabb tanúbizonyságul szolgált számomra, hogy ő egy hihetetlen nagy ökölvívó.
- Supervisori szempontból mi volt a múlt elmúlt esztendő legnehezebb feladata?
- Egyértelműen az Erdei Zsolt-Tito Mendoza WBO találkozón közreműködő amerikai bíró, Ulysess Grant produkciója után volt a legnehezebb dolgom. Nem emlékszem, hogy bármelyik mérkőzés után ilyen hosszú jelentést kellett volna írnom. Egyébként rendben lement az esztendő, bármelyik amerikai vagy német gálát említhetném, tökéletesen felkészült kollégák vettek körül, egyetlen olyan másodperc sem volt, hogy supervisorként bele kellett volna nyúlnom az eseményekbe.

- Mi a helyzet a profi pontozó- és vezetőbírói karriereddel?
- Sajnos, az EBU kicsit hasonlóképpen állt az érkezésemhez, mint ahogyan a MÖSZ fogadta az ökölvívásba való visszatérésemet, s segítségnyújtó jobb kezemet. Az EBU is félti a saját területét, nem nagyon szeretik a fiatal, agilis, más területeken már bizonyító, s rájuk talán veszélyt jelentő embereket. Szemből mindenki nagy örömmel fogadott, ám később olyan hiányosságokat hoztak fel a személyemmel kapcsolatban, ami egyáltalán nem tetszett. Azt mondták, csak úgy dolgozhatom náluk, ha már tíz mérkőzést vezettem Magyarországon. Ez nevetséges, hiszen ha nagyon akarnám, akkor ezt egy-két Petrányi-gálán két hét alatt teljesíthetném. Most az látszik, nem tárt kapukkal várnak, én pedig így nem akarok „bemenni”.

- WBO elnökhelyetteseként, gondolom, bearanyozza az elmúlt időszakot, hogy a szervezet legutóbbi kongresszusán Budapestnek ítélték a 2008-as esztendő összejövetelének lebonyolítását?
- Szakmailag és sportdiplomáciailag is ez a legnagyobb sikerem, óriási dolognak tartom, hogy a világ egyik legerősebb, legjelentősebb profi ökölvívó szervezete az idén Budapesten bonyolítja le 21. kongresszusát. Külön öröm, hogy a résztvevők hatalmas támogatottsággal álltak a budapesti helyszín mögé. Büszke vagyok rá, hogy hat év után ilyen feladattal bíztak meg, ami azért egy veszélyes játszma, hiszen ha nem jól sikerül a konferencia, az kihathat a menedzserekkel, promóterekkel való jövőbeli kapcsolatomra is.
- Légy szíves, értékel az Universum magyarjait!
- Menjünk lentről felfelé. Bedák Zsolt mintha egy picit megtorpant volna, az elmúlt egy-két mérkőzése nem úgy sikerült szakmailag, ahogyan azt ő akarta, vagy mi elvártuk volna. De ez természetes, hullámvölgy minden ökölvívó karrierjében van. A bizalom azonban töretlen felé, nemrég beszéltem az edzőjével, Zsolt nemsokára tízmenetes mérkőzést fog vívni. Szépen építgetik a karrierjét, egy-másfél év múlva jöhetnek a címmeccsek, de addig lélekben, fejben össze kell egy picit raknia magát. Jobban kell bízni önmagában és az edzőjében, mert alkalmas nagyobb feladatok megoldására.
Balzsay Karcsinál szemmel látható a fejlődés, s az hogy szakmailag alkalmas a nagy kihívások legyőzésére. Sérülései miatt neki is szenvedett kisebb törést a karrierje, ha ezek nincsenek, talán már előrébb járhatna. Korából adódóan azonban ideje bőven van, érett, jó bunyót mutatott be, s a legutóbbi mérkőzésén azt is bebizonyította, az állával is minden rendben van, hiszen hatalmasat kapott az argentintól az első menetben. Karcsinak egy-két éven belül alkalmassá kell válnia, hogy a top-bunyósokkal is felvegye a versenyt, technikája, harcossága, küzdeni tudása a legnagyobbak közé emelheti, de addig még ki kell állnia egy-két komoly próbatételt.

- Eljutottunk Erdei Zsolthoz.
- Zsoltnál dilemmában vagyok. Úgy zárta az esztendőt, ahogyan szerettük volna, továbbra is őrzi világbajnoki címét. Első két ellenfele nagyon nem tartozott a világ elitjéhez, s Tito Mendozáról sem gondoltam volna, hogy problémát jelenthet számára. A negyedik menettől eltekintve nem is jelentett, de Zsoltnál sem itt, sem a magyar gálán nem láttam azt a fajta motivációt, a „megmutatom, én vagyok a világ legjobbja” érzést, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy mindenki elismerje. Ott maradnak a kis kérdések: mi lenne, ha kimenne Amerikába, mi lenne, ha ezzel vagy azzal bokszolna? Ha utóbbi ellenfeleit lehengerlően, óriási szakmai fölénnyel intézte volna el, akkor nem merülhetnének fel ezek a kérdések. Biztos vagyok benne, ezek őt is zavarják, bár az is lehet, hogy nem, de a szakmát igen. Megjósolni sem tudom ezek után, meddig fogja őrizni a világbajnoki címét, s vajon jókor hozza-e meg a döntést a visszavonulásra. A motiváció hiánya mérkőzésről mérkőzésre érezhető nála, de bízom benne, ez csak azt jelenti: ő is elégedetlen az ellenfelek, és az által képviselt ökölvívás közti szintkülönbséggel, s ha egy hozzá hasonló tudású bunyóssal kerül szembe, akkor ki tudja magából hozni a maximumot.
- Nézzünk körül itthon: mi a véleményed a magyar profi bunyó elmúlt évéről?
- Több fórumon követelik Rácz Félix visszatérését, de egyet mindenkinek pontosan kell látnia: Félixnek elévülhetetlen érdemei vannak a magyar profi ökölvívásban, de a pénzt jelentő televíziós szerződések nélkül most ő sem tudna rangos gálát szervezni. Amíg a televízió nem lép újra be, amire jelenleg nem látok esélyt, addig Don King sem tudna Magyarországon színvonalas gálát szervezni, csak nagyon nagy veszteséggel. A tévé kivonulása megpecsételte a magyar ökölvívás sorsát, de ez nem csoda, egy olyan országban, ahol a gazdasági élet is komoly problémákkal küszködik, a profi bunyó sem tud életképes lenni. Főleg nem az itthon maradt szereplőkkel, hiszen legjobbjaink az Universumnál bokszolnak. Jelenleg edzőtermi gálákra kárhoztatott a hazai bunyó, ahol a szereplők néhány tíz- vagy százezer forintért lépnek föl. Ezek a mérkőzések elsősorban arra jók, hogy meglegyenek a szükséges meccsszámok ahhoz, hogy a külföldi menedzserek felhozó ellenfélként alkalmazzák öklözőinket.

- Hogyan látod az amatőrök szereplését, Chicagóban mindössze egy kvótát szereztünk?
- A magyar ökölvívás nincs gondban, végveszélyben! Igaz, kisebb a háttér, kevesebb az ökölvívó, nehezebb megtalálni a gyémántokat. Az biztos, nem azt az időszakot éljük, amit a kilencvenes években, amikor három-négy bunyós szinte mindig szállított medálokat a rangos viadalokról. Most bizony előfordul éremmentes Eb, vb, s tartok tőle, de ne így legyen, hogy akár olimpia is. Jelenlegi menőinknek nagy szükségük van egy jó sorsolásra, szerencsére, egyre nehezebb a dolguk, ha helyt akarnak állni. Itthon, egy-két súlycsoporttól eltekintve, az élversenyzőket nem nagyon szorítják meg. Mindezek ellenére bizakodó vagyok: öt kvótát remélek Pekingre, ahol két pontszerzőt, s köztük talán egy érmet várok.

- Optimista vagy, de kívánom, legyen igazad! Persze, ez érthető, tiszteletbeli elnök vagy az amatőröknél, bár szavazati jog nélkül…
- Nem ez számít, ha valaki tenni akar a sportágért! Nem akartam én szavazni soha, tegyék ezt azok, akiknek nincs önálló ötletük, ők azért járnak ilyen rendezvényekre. Ha valamire szavazok, akkor az valószínűleg tőlem származik, vagy ezerszer átrágtam rajta magam, s jónak tartom. Ötleteket, lehetőségeket próbálok kínálni a magyar ökölvívósport vezetőinek, s remélem, társakra, segítőkre találok a megvalósításhoz. Eddig, legalábbis az elnökségi üléseken nem volt probléma, persze, utólag hallottam félhangokat, hogy másként látnak dolgokat, mint én. Ezekkel nem igazán tudok mit kezdeni, hiszen ha gondjuk van, azoknak megvitatására az elnökségi fórumok tökéletesen alkalmasak. Továbbra is szeretnék mindent megtenni a magyar ökölvívósport érdekében, szerencsére sikerült végigvinnem azt az elképzelést, hogy pénzdíjassá tegyük az országos bajnokságokat, és újra sikerült a WBO-tól ötezer dollárt szereznem, melyből február környékén, egy ökölvívó-dzsembori keretében szeretnénk felszereléseket átadni a szakosztályoknak.

- Milyen célok megvalósítását tűzted ki a 2008-as esztendőre?
- Szeretnék rendet rakni a fejekben, legyen az amatőr vagy profi ökölvívás, s úgy érzem, ettől nem állok nagyon messze. Egy olyan WBO konferenciát akarok Budapesten tető alá hozni, amiről remélhetőleg sokáig beszélnek majd elégedetten a küldöttek. Szeretném az EBU-val elkezdeni azt a fajta építőjellegű munkát, melyben mind két partner jól jár, s szeretném, ha azok a magyar profi ökölvívók, akik megfelelő háttérrel rendelkeznek, továbbra is szép sikerekkel örvendeztetnék meg a magyar bokszrajongókat!

Balogh Zoltán