„Már egy serdülő gyerek is pénzben gondolkodik”

A beszélgetést a Veres László által csak „Szupiként” emlegetett Proksa távozásának boncolgatásával kezdjük. Az edző nem tagadja, személyesen is megérintette az általa a profik között elindított bunyós hazatérése, de ez nem csoda, a budapesti évek alatt szinte apa-fiú kapcsolat volt a két sportember között.

- Én nem szeretem ezt a fajta szóösszetételt – javít ki Veres László –, Proksának van egy rendkívül jó fej apja, inkább kitűnő partneri együttműködésként jellemezném kettőnk viszonyát. Szakmai szempontból jó döntésnek tartom és támogattam lengyelországi hazatérését. Pályafutása 2007-es, 2008-as éveit eltékozolt időnek tartom, s ebben szerepet játszott, hogy „elfogyott” az addig biztosnak tartott lengyel televíziós bázis. De ez nem igazán az én reszortom, én az edzéseiért voltam felelős. Sokkal komolyabb meccseket szerettem volna ez idő alatt Proksának, a Hinteregger elleni mérkőzése például hatalmas visszalépés volt.

Érdeklődöm véleményéről Proksa jövőjével kapcsolatban is, ám úgy véli, nem érdemes tovább boncolgatni ezt a témát, lezárta a történetet, energiáit a saját dolgaira szeretné fordítani. Így egy másik, nem túl szívderítő esetre térünk rá: az általa felkészített Albert Sosnowski Zuri Lawrence elleni vereségére.

- Óriási menedzselési hiba volt – mondja a nemrég még Samuel Peter lehetséges ellenfeleként emlegetett „Dragon” mérkőzéséről. – Csak az edzője vagyok Albertnek, nem a menedzsere. Nem akartam bevállalni ezt a meccset, de ő és a körülötte lévő emberek ragaszkodtak hozzá. 21 napot készült, s ez számára nem elég idő az elvégzendő munkához, neki nincs egy olyan mélységi boksztudása, mint Nagy Józsinak, akinek két hét is elég volt, hogy győzzön Dél-Afrikában. Megírtam a Polish vezetőinek is, ha az öklözők nem kapják meg a meccsek előtti minimum hathetes felkészülést, addig bármikor előfordulhatnak ilyen pofonok, nem tudok garanciát vállalni az eredményért!

Magyar területre fordulunk, megkérem, kommentálja Matolcsi József visszatérését. Mielőtt válaszolna, emlékeztetem, körülbelül egy-másfél éve azt mondta: öklözőjének lassan vissza kell vonulnia, elérte képességei határát.

- Így van, valóban ezt mondtam – ismeri el. – De amikor azzal jött vissza, hogy újra bokszolni akar, örültem neki. Ha kell, Alaszkába is elmegyek vele, megtiszteltetés számomra, hogy újra én készíthetem fel. Matolcsi Józsi még mindig olyan rekorddal rendelkezik, ami jól eladhatóvá teszi külföldön. Józsi átment a másik oldalra, pénzkereső bokszoló lett, s mellette a civil életben is „építi” magát. Ambíciói vannak, mindenkinek komolyan kell venni őt, aki le akarja győzni. Persze, már előre tudom, hogy egy-egy esetleges vereség után mit kapok majd a fórumokon, hogy kizsigerelem, satöbbi. De nem érdekel, örülök, hogy pályafutásának ebben a szakaszában is mellette lehetek!

Természetesen nem siklunk el a volt WBF cirkálósúlyú világbajnok Hidvégi György decemberre várható visszatérése felett sem. Mint ismeretes, a „Jégember” majd’ egy évig bajlódott szemsérülésével, ám úgy tűnik, rendbejött, s évvégén már meccsre készül, melynek megszervezése Veres László feladata.

- Nagyon várjuk vissza, már le is „jelentettem” az RTL-nél. De nyugtával dicsérjük a napot, akkor biztos a visszatérése, ha a decemberi orvosi vizsgálat során rákerül a pecsét a „meggyógyult” papírra – határozza meg rendhagyó módon az orvosi versenyengedélyt. – Persze, ettől függetlenül a háttérben már folynak az egyeztetések, december közepén ringbe léphet.

Következő „napirendi pontunk” a lengyel társaság magyar vonatkozású új igazolásai, pontosabban nem igazolásai, hiszen egyetlen hazai amatőr öklözőt sem akarnak a profik közé csábítani.

- Bár korábban terveztük, de magyar bokszolót mostanában nem szerződtet a Polish – mondja, majd témát vált. – Amúgy meg szomorú vagyok. Úgy érzem, itthon nem kell az ökölvívás. Magyarországon az amatőr és a profi ökölvívás egyaránt válságban van. Milyen dolog az, hogy egy 16 éves gyerek azért vált klubot, mert a régi egyesületénél nem kapott havi ötvenezer forint juttatást. Már egy serdülő gyerek is pénzben gondolkodik, nem karrierben! De sajnos, ez nem csak a bunyóra, hanem az egész magyar sportra jellemző. A legtöbb öklöző azon agyal, mennyi pénzt kérjen a szponzortól, nem pedig azon, mit kellene tennie, hogy legyőzhesse például Ricky Hattont. Nagy baj, hogy nincsenek álmaik a mai srácoknak, amiért képesek lennének áldozatot hozni. Mindenképpen meg kell próbálni elérni a célt, mert ha nem is jön össze a siker, az odavezető útból is rengeteget lehet tanulni, ami később még jól jöhet. 

Az általam eddig agilisnak ismert Veres László szavait hallva kezdem azt hinni, teljesen elment a kedve a boksztól, ám egy fél percen belül újra a régi, s - a felvázolt problémákat feledve - már az új tanítványokról beszél.

- Van egy csomó rendkívül tehetséges fiatal srácom, újabb öt évre megvannak a céljaim, bár tudom, ez sok embernek szúrja a szemét – piszkál oda „barátainak”. - Amíg lejön valaki a terembe, s azt mondja, Laci, veled akarok dolgozni, akkor szépen megköszönöm, s azt mondom, gyerünk!

Balogh Zoltán