„Megfelelő anyagi háttér nélkül nem lehet megtartani a jó bunyósokat”

A győri bokszedző régi motorosa a sportágnak, majd’ négy évtizede gyakorolja hivatását, a hazai szorítók környékén senkinek nem kell bemutatkoznia. Több száz bunyóst oktatott a helyes alapállásra, vagy arra, hogyan kell ütni egy tisztességes jobbegyenest. Munkáját a Győri Dózsánál kezdte, ahol ma is dolgozik, de a köztes időben Ring Boxklub néven saját csapata volt, s edzőként szerepet vállal(t) bécsi amatőr, illetve profi gárdáknál is. A rendszerváltás után a magyar profiboksz úttörői között tartották számon, olyan korábbi remek amatőrök profi karrierjét egyengette, mint Füzesy Zoltán, Erős Lajos vagy Virág László, de feltűnt trénerként jó képességű külföldi öklözők segítőjeként is.

Azt is kevesen tudják róla, hogy az utóbbi esztendők két elismert profi versenyzőjét, Nagy „Csonttörő” Jánost és Kovács „Vipera” Attilát is hosszú évekig edzette, de junior világbajnoki ezüstéremig jutatta a rendkívül tehetséges Nagy Andrást, s nála tanulta a szakmát a most a Győri Gladiátorok között vitézkedő Kelemen Balázs is.

- Győrben szinte a semmiből indultunk, mégis remek eredményeket értünk el. Nagy Jani junior Európa-bajnoki ezüstöt és felnőtt bronzot szerzett, s olimpiára is kijutott. Megértettem, hogy elcsalták Budapestre, hiszen ott biztosítva voltak a megfelelő körülmények. Nem tudtam mit csinálni, az ő helyében én is elmentem volna. Gyorsan rájöttem, megfelelő anyagi háttér nélkül nem lehet megtartani a jó bunyósokat. Hiába ismertem Győrben olyan embereket, akiknek lett volna lehetőségük támogatni az ökölvívást, mégsem tudtam pénzt szerezni. Persze bánt, hogy nem velem dolgoztak tovább a srácok, kit ne bántana. Az edző kollégákon kívül nem nagyon veszik észre a munkámat, a tévében, újságokban meg sem említették, milyen szerepem volt Kovács Attila vagy Nagy Jani pályafutásában – mondja a 65 esztendős tréner, aki elfogadja, ilyen az élet, régóta tudja, a pénz határoz meg mindent.
Őri József háromszor vett részt magyar bajnoki döntőben - a klubjában Nagy János helyébe lépő - Kovács Attila mestereként is. A mai napig sajnálja, hogy nem sikerült aranyat szerezniük, tanítványa Kótaitól, Balog Vilmostól és Nagy Józseftől szenvedett vereséget. 2002-ben a profibokszba is belekóstoltak, de hat mérkőzés után, 2004 elején váltak el útjaik, „Vipera” már Rácz Félix pártfogoltjaként - edzéseken Lévai István és Nagy Sándor tanácsait követve - szerezte meg az IBO nagyváltósúlyú világbajnoki övét.

- Attilát én hoztam el Oroszlányból, nagyon jó mozgású, nagy ütő bunyós, soha nem volt gondom az edzésmunkájával. Sajnos, profi karrierje elején nem volt a hátunk mögött megfelelő menedzser, volt, hogy személyautóban összezsúfolódva utaztunk ki a több ezer kilométerre lévő külföldi mérkőzések helyszínére – emlékszik a közös profi időszakra Őri József, aki a következőképpen kommentálja szakításuk okait: - Ajánlottam neki egy magyar menedzsert, de őt az Istennek sem akarta, csak azt hajtogatta: Józsi bácsi, én oda nem megyek! Ezután ő máshová került, én maradtam.
Azt Őri József is elismeri, hogy Rácz Félixnél jó kezekbe került Kovács Attila, kiemeli, a menedzser nagyon szépen építette fel az öklöző karrierjét. Természetesen most is figyelemmel kíséri egykori tanítványa sorsát: - Sajnálom, hogy Attila ilyen nehéz helyzetbe került. Ha újra meglesz a nyugodt háttere, s fejben rendbe tudja magát szedni, egyedül csak rajta múlik, lesz-e újra olyan bunyós, mint fénykorában volt. A bokszban szinte minden fejben dől el, hetven százalékban ez játssza a főszerepet.

S milyen a sors, ha létrejönne a már a monokli.com-on is meglebegtetett Kovács Attila - Balog Vilmos találkozó, a győri edző már az ellenfelet látná el tanácsokkal, hiszen a nyírségi bunyóst ő ajánlotta be Peter Pospichal bécsi menedzserhez, s azóta is segíti karrierjét.
- Hosszú évek óta ismerem, s jó barátságban vagyok Péterrel, több öklözőt is „vittem” már neki, köztük Balog Vilit is. Évek óta elkísérem Vilit minden mérkőzésére, edzője, Botos András mellett igyekszem én is tanácsokkal ellátni. Egy Kovács - Balog mérkőzésen természetesen már az utóbbinak drukkolnék, szerintem ő nyerné a csatát – ismétli meg a portálunkon korábban tett kijelentését.

Nem könnyű az edzői pálya, írtam a bevezetőben, ám a „megfertőzöttek” a számtalan nehézség ellenére sem tudják, akarják elhagyni. Mert érjenek el akár világraszóló sikert, vagy neveljenek „csak” néhány utánpótlás magyar bajnokot, a szenvedély ugyanaz. Ezért, amikor a ring környékén lehúzott évek mérlegét kell megvonni, szinte kivétel nélkül csak a szépre emlékeznek a boksz tanítói.

- Rengeteg barátot köszönhetek az ökölvívásnak, olyan helyekre jutottam el, ahova civil emberként nem valószínű, hogy lett volna lehetőségem – hangzik az ismerős mondat. - Rengeteg élménnyel gazdagodtam, az otthonomban van egy kis szoba, ami a serlegeknek, relikviáknak, ereklyéknek, fotóknak ad helyet. Ez az én kis bokszszentélyem. Amikor látom a falon a régi tanítványokkal, vagy a Klicskóval, Damianival készült közös fotókat, mindig eszembe jut, mennyi mindent kaptam a boksztól. De ugyanez a melegség önt el, amikor az általam nagyon tisztelt baráttal, a világ valaha élt legjobb ökölvívójával, Papp Lászlóval készített közös képekre nézek.

Balogh Zoltán