Mészáros András kétségek között

Nemrég felröppent a hír, hogy Zöld Ferenc (10 győzelem - 0 vereség) ellen vív magyar bajnoki címmérkőzést. Az ütközet mégsem jött össze, pedig Mészáros András (15 győzelem - 1 vereség) állítja, a Hungarian Top Team korrekt ajánlatot tett elé, nem sok hiányzott, hogy ringbe lépjen az Apocalypso2 gálán. Apróságokon végül mégis elbukott a dolog, de az öklöző nem is bánja, mint mondja, először magánéletét szeretné rendbe hozni.

- Szívesen kiálltam volna Zöld Ferenc ellen, hat menetet bármikor bírok, de egy tízmenetes csatára is viszonylag rövid időn belül fel tudtam volna készülni. A szerződés aláírása előtt azonban előkerültek olyan rám háruló kiadások is, ami miatt már nem érte volna meg újra meccselnem. Sajnálom, hogy nem jött össze a mérkőzés – mondja a jelenleg Budapesten, barátainál élő egykori nyírségi öklöző.

Bár a boksz kicsit háttérbe szorult Mészáros András életében, tervekben nem szenved hiányt. A nyíregyházi főiskolán szerzett szociálpedagógus diplomáját ki szeretné egészíteni egy kommunikáció szakos végzettséget bizonyító felsőfokú dokumentummal is, két évet már abszolvált. Most azonban a fotózásé a főszerep, októbertől egy tanfolyam keretében a fényképezés rejtelmeibe veti bele magát.

- Elég sok dologgal foglalkoztam mostanában, voltam biztonsági őr is, de ezt az unalmas munkát nem sokáig bírtam – mondja. - Beadtam jelentkezésemet egy állásra a józsefvárosi önkormányzathoz is. Családgondozóként szeretnék elhelyezkedni, itt hasznát vehetném a diplomámnak. Egy hónapot voltam az idegenlégióban is, de még nem éreztem elég érettnek magam, hogy aláírjam az ötéves szerződést
Jellemző a korábban „Ragadozó” művésznéven ismert sportolóra a kalandkeresés, így az idegenlégióban tett kirándulásán már meg sem lepődöm. Korábban az USA-t térképezte fel, ott próbált karriert csinálni, ám a körülmények, s sérült térde nem tette lehetővé, hogy megtudja, mit is ér valójában a boksz legnagyobb piacán. A tengerentúli bulira ma is hatalmas élményként emlékszik vissza, biztos benne, visszatér még, hatással volt rá az ország és annak kultúrája.

- A kint töltött idő alatt rájöttem, a hazai profi boksz gyerekcipőben jár – jellemzi bunyós szemüvegen keresztül az amerikai kalandot.  - Ennek ellenére, egy-két magyar öklöző kint is megállná a helyét, lehet, csak középszinten, de alkalmasak lennének a profi bokszra.

Kapok kijelentésén, s megkérdezem, rendbe jött-e már a műtött térde, vannak-e még komolyabb tervei az ökölvívással kapcsolatban.

- Úgy érzem, a térdem már megfelelő, de csak hosszabb terhelésnél derülne ki, mit is bír valójában. Edzettségi szempontból sokkal érettebbnek tartom magam, mint korábban, ám az elszántságomból és az eltökéltségemből nagyon sokat vesztettem. Ez köszönhető az engem ért csalódásoknak. Óriási változások mentek végbe bennem. Szeretetből akarok bunyózni, nem szeretnék belesüllyedni abba a helyzetbe, hogy azért kelljen ringbe lépnem, hogy legyen mit ennem. Nem akarok függőségi viszonyt! Amíg nincs biztos holnapom, addig nem igazán gondolkodom a bunyón. Kellene valaki, aki biztonságot ad, hogy ne azon járjon az eszem, hogy most egy másik országba kell mennem, mert itt nem érzem jól magam – érzékelteti lelkiállapotát.
Felvetem korábbi edzője, Nagy Lajos nevét, akivel köztudottan nagyon jó kapcsolatot ápolt, feltétel nélkül hitt mesterében. Megjegyzem, egy ilyen segítő kéz talán most sem jönne rosszul.
- Bár már nem vagyunk napi kapcsolatban, máig szeretettel és tisztelettel gondolok rá – mondja az Erdélyből áttelepült trénerről. - Pályafutásomban mindent neki köszönhetek, őt tartom itthon a legjobb edzőnek. Tudom, rá mindig számíthatok, s bízom benne, egyszer eljön az idő, amikor visszaadhatok valamit a sok törődésből, szeretetből. Lajos kivételes ember, s ez nem csak az edzői tudására vonatkozik.

Az öklöző élettörténetét ismerve érthető, hogy nehezen viseli a bizonytalanságot. Korábban stabil háttérrel rendelkezett, az intézetből kikerülve csak a tanulással és a sporttal kellett foglalkoznia.

- Volt egy kollégiumi szobám, s valamennyi pénzt is kerestem, nem volt különösebb gondom – emlékszik a boldog időkre. - Akkor jöttek a problémák, amikor tönkrement egy hosszú párkapcsolatom, s a bunyó is abbamaradt. 25 éves koromra minden támogatásom megszűnt, magamra maradtam. Így léptem ki a nagybetűs életbe, egy megszokott jó életszínvonalról eljutottam odáig, hogy máról holnapra élek. Stabil munkahelyet, saját albérletet akarok. Szeretnék boldog lenni! Ha úgy alakul, s lesz egy kis időm, újra elkezdem az edzéseket, s ki tudja, lehet, még meccset is vállalok. De az igazat megvallva, nem tudom, mi lesz, kétségek között őrlődöm.

Balogh Zoltán