Nem kisasszonysport, profi ökölvívás

Kezdjük az elején. Hatalmas telitalálat volt rendezői oldalról Wigwam Rock Palace-ba vinni az eseményt, mivel a helyszín egy régi stílusú ipari csarnok, ízlésesen, újkori rendeltetésének megfelelően átalakítva, de mégis óriási beltérrel. Így aztán mindenki válaszhatott, hogy a mérkőzéseket a ring köré rakott kialakított ülőhelyekről, vagy asztal mellől, egy korsó hideg sör társaságában tekinti ki. A megjelent nagyjából 400 ember kényelmesen elfért, ám nagyobb volumenű „székezéssel”, egy későbbi rendezvényen, akár kétszer ennyien is beférnek majd.
Az amatőr bemutató mérkőzések után a pankrátorok vették birtokukba a küzdőteret. A HWE (Hungarian Wrestling Entertainment) produkciója igen látványos volt, mint ahogy annak lennie kell, hiszen ez a sportág leginkább egy szórakoztató-szerepjáték. A showelemek kivitelezéseibe nem csúszott hiba, és aki vevő erre a sportra, az élményben ugyanazt kapta, mint a tengerentúli nagyágyúktól. A végén még a gálát szervező Ifj. Perutek Jánost is elkapták – adtak neki rendesen. A menedzser a rendezvény után elmondta, hogy bár volt közös gyakorlás, azért sokkal többet kapott a földön, mint amit megbeszéltek. Hogy nem teljesen veszélytelen ez a sport, mi sem bizonyítja jobban, hogy a pankrátor csapat főnöke, Ikarusz, hosszú percekig nyalogatta sebeit a színfalak mögött – műsoron kívül. Na ja, akit háromszor is odacsapnak egy asztalhoz, míg az ketté nem tört (nem volt preparálva a munkalap), valamint 3-4 neoncsövet törnek a hátán, az örülhet, ha ennyivel megússza a bemutatót.

A küzdőtér elrendezése, valamint a takarítás után a profi ökölvívók vették birtokukba a Wigwam-ban felállított ringet.
Félnehézsúlyban nem volt „vita”, Urák Balázs (2 győzelem – 0 vereség) már az első menetben lelépte Gergely Szabolcsot, aki először egy testütéstől padlózott, majd a számolás után képtelen volt ellenállni riválisa ütéseinek (TKO1).

A második meccs után Zöld Ferenc és Gál Imre feszült egymásnak nagyváltósúlyban. A rendezvény egyik legkritikusabb összecsapása volt a két fiatalember küzdelme. Gál lépett fel támadólag, ám riválisa jól lépett el az ütések elől, de természetesen mindkét oldalon voltak értékelhető találatok. Azonban egy perc után a nagy vehemenciával támadó Gál – kívülről úgy tűnt – véletlenül belefejelt ellenfele fejébe, akinek a jobb szemöldöke felszakadt. A mérkőzésvezető a ringorvos vizsgálata után leléptette (TKO) a debreceni versenyzőt.

Itt azért néhány mondatot érdemes lejegyezni. Sajnos Baranyi János bíró nem észlelte, hogy vétlen fejelés történt, így az ő szemszögéből jogosan léptette le Zöld Ferencet, noha kétségtelenül hibát követett el, mert lemaradt a mérkőzés legfontosabb szituációjáról. (Tudni kell, hogy az ilyen sérülések 98 %-a fejeléstől történik, így a rutinos ringbírók eleve fejelésnek veszik az ilyen eseteket, ha nem látták konkrétan az ellenkezőjét.) A másik gond ezzel kapcsolatban, hogy igazi ringorvos nem is volt a rendezvényen, hanem egy mentőorvos látta el a feladatot. Ám egy mentőorvostól – amennyiben nem ismeri a sportág sajátosságait – nem elvárható, hogy tudja, milyen szintű sérülések esetén kell a mérkőzés félbeszakítását javasolni a ringbírónak.

A profi ökölvívás nem kisasszonysport, Zöld, a sérülése ellenére, képes lett volna a küzdelem folytatására, a vér nem csurgott a szemébe, és a szünetben eleve adott a lehetőség a vérzés csillapítására. Aki látott már komoly téttel bíró közvetítést valamelyik sportcsatornán, az tudja, csak különlegesen indokolt esetben léptetik le sérülés miatt az ökölvívókat, ráadásul ebben az esetben Zöld egészsége nem forgott kockán. (Cikkünk megírása után kaptuk az információt, hogy a szövetség megsemmisítette a kihirdetett eredményt, így „eredmény nélkül” ért végett a csata – a szerk.)
A harmadik mérkőzés ismét félnehézsúlyban került megrendezésre, s itt nem volt semmilyen gubanc. Oláh János (5 győzelem – 3 vereség) simán, pontozással legyőzte Balogh Gábort. A Kubicsek-Borovics meccs viszont érdekes volt. Az első menet igen harcosra sikeredett, majd a másodikban Borovics több testütéssel kínálta meg ellenfelét. Kubicsek Antal viszont rákapcsolt, és egy bal-jobb kombinációval kiütötte riválisát. Szép KO volt a Profibox Promotion bokszolójától, aki mellékesen Petrányi Zoltán keresztfia.

A Nagy Zoltán – Jaksi Krisztián meccs is érdekes volt. Nagyon kemény, brusztolós küzdelem volt, az első két menetben Nagy volt az eredményesebb, de elfáradt, és Jaksi komoly erőket mozgósítva fordított a csata képén. A harmadik menet végén, már a gong után, Jaksi még ütött kettőt testre, ám az utolsó mélyre sikerült, Nagy meg padlóra. Baranyi mérkőzésvezető számolt. Az utolsó körben is Jaksi volt jobb, és végül igazságos döntetlennel zárult a cirkálósúlyúak csatája,
A Laboda István – Farkas Gábor nehézsúlyú összecsapást is egy sérülés döntötte el a második körben, ami szintén fejelésgyanús volt, ám a Zöld-meccshez képest annyi különbséget lehetett felfedezni, hogy ekkor már Laboda István abszolút fölényben bokszolt (TKO2).

A Füzesi Adrián – Fekete Sándor kisváltósúlyú mérkőzésen igen szép ökölvívást mutattak be a felek. A nagy harcos Fekete kicsit későn ébredt, csak az utolsó, 4. menetben pörgött igazán fel, így Füzesi Adrián egyértelmű győzelmet aratott pontozással.
A Zsálek Ferenc – Turgonyi Bálint cirkálósúlyú derbi jó első menettel kezdődött, ami ráadásul kiegyenlített is volt. Ám mielőtt a Zsálek elbízhatta volna magát, a Perutech Event kiválósága megrázta magát, és egy kemény balcsapottal padlóztatta az ellenfelét. Zsálek még felállt, de a mérkőzést vezető bíró teljes joggal szüntette be a csatát (TKO2).
A gála utolsó, nyolcadik küzdelme komoly indulatokat kavart, de előre bocsátva, nem ez a cikk fog igazságot tenni. Bozai Gyula (Perutech Event) és Forgács Sándor (Profibox Promotion) küzdött egymás ellen. A két év kihagyás után reaktivált „veterán” Forgács remekül bokszolt az első három menetben, ütései elérték ellenfelét, majd amikor Bozai lendült előre, igyekezett lefogni riválisát. Bozai igyekezett végig agresszív lenni, de az előbb említett okok miatt nem tudott igazán kibontakozni, noha a harmadik menettől egyre nagyobb energiákat mozgósított a győzelem érdekében. A negyedik menetre Forgács elfáradt, így Bozai nagy fölénybe került, azonban ellenfelének sikerült kihúznia a meccs végéig.
A pontozók Forgács Sándort látták jobbnak, valószínűsíthetően 3-1 arányban (39-37) adhatták a meneteket a dombóvári sportembernek. Bozai Gyula és menedzsere nem fogadták el a döntést, s még a meccs után percekkel is hangosan zúgolódtak.

Az ökölvívó elmondása szerint csak az utolsó pillanatban tudta meg, hogy ellenfele négy menetet vállal ellene, ami kellemetlenül érintette, mert hat menetre építették fel a Forgács elleni taktikáját. Ifj. Perutek János a monokli.com kérdésére elmondta, hogy azért nem értik a pontozók döntését, mert a komoly, hangsúlyos ütések főleg Bozaitól érkeztek, és azok alapján nem érdemelt vereséget a budafoki sportember.
„A profi ökölvívás nem a maszatolásról és a tarkóütésekről szól, persze nálunk úgy látszik, ezt értékelik. Annak idején, a Madár-Garay meccsen vagy Balzsay Karcsi világbajnoki övszerzésekor olyan sokan elmondták, hogy a hangsúlyos ütések döntik el a küzdelem kimenetelét. De akkor most miért kapott ki Bozai, aki volt, hogy meg is rendítette ellenfelét?” – tette fel a kérdést, ami után folytatta. „Már másodszor toltak ki Bozaival, két olyan mérkőzés után jött le vesztesen a ringből, amikor fordítva is lehetett volna dönteni. De minimum döntetlen volt ez a meccse, akárcsak a Horváth Roland elleni. Ehhez képest mindkettőt elveszítettük, szerintem igazságtalanul. Kit zavar ennyire, hogy ez a remek sportember az ökölvívásra adta a fejét? Persze a kérdés költői, de mégiscsak furcsállom, ami velünk történik.”
Ez volt tehát a „TotalFight X.” című gála, amelynek mérkőzései több szempontból emlékezetesek maradnak. Reméljük, hogy a későbbiekben lesz lehetőségünk a felvételek közzétételére, és így az események megtárgyalására az olvasók segítségével.

fotók: monokli & küzdőtér