Popovics Tamás: egyedül csak magamat okolhatom!

A magyar öklöző kiütéses vereségével záruló összecsapás után érthetően nem volt valami jó hangulat a Popovics-team tagjai között, ám az egykori kitűnő bunyós, Füzesy Zoltán most is készséggel állt portálunk rendelkezésére.

- Popovics Tamás négyhete orrtörést szenvedett, kórházi kezelésben részesült. Ennek tudatában nem az volt a taktika, hogy zártabban kellene bokszolnia, s nem belemenni ütésváltásokba?
- Dehogynem, ám tartottam tőle, hogy elkapja a harci szellem – válaszolt Füzesy Zoltán.

- A cseh Velecky az első menetben is szépen talált, mire hívtad fel „Popo” figyelmét a kezdő etap után?
- A cseh látványosan, előkészítés nélkül ütötte a jobbfelütést, azt kértem, dőljön át jobbra, s üssön balhorgot. Így csínybe tudjuk ütni, a támadását le tudjuk védeni, sőt, mi támadunk vissza, s így Tamás az ütővonalból is kikerül.

- Két hónapot készültetek, melybe bekavart sérülés és betegség is. Ennek tudatában, hogyan láttad két menet után, mennyire volt vállalható ez a gyilkos tempó?
- Hát, igen… Kicsit hasonlított a történet a második világháborús japán taktikára, tudták, egy félévnél tovább nem fog menni, abban bíztak, hogy az ellenfél összeomlik. Én is így voltam vele, azt hittem, a cseh srác fog összeomlani, hiszen Tamás viszonylag tisztábban talált. A harmadikban Velecky megcsípte „Popot”, de bíztam benne, hogy kihúzza. Ám a második menetben összeszedett egy orrtörést, így kicsit könnyebben megadta magát. Lélekben megtört, nem tudott visszatámadni – zárta a beszélgetést Füzesy edző.
A mester után a tanítványt, a pályafutása negyedik vereségét elkönyvelő Popovics Tamást is megkérdeztük.

- Keményen odaálltál Velecky ellen, ám amikor a harmadik menetben padlóra kerültél, akkor már látszott, vége a dalnak. Ez akkor és ott tudatosult benned, vagy már érezted az előszelét?
- A második menetben eltört az orrom. Egy hónappal ezelőtt komoly, darabos orrcsonttörésem volt, amit meg kellett operálni, erre sérültem rá. Négy napig feküdtem kórházban, a sérülésemet azonban titkoltam mindenki előtt, a menedzserem és az edzőm sem tudott róla. A második menetben Velecky telibe vágott, hallottam a reccsenést, s akkor már tudtam, elúszott a mérkőzés. De próbáltam férfiként viselkedni, azt hittem, én ezt is kibírom. Nem bírtam ki… - mondta Popovics Tamás.

- Ha a felkészülés során egy ökölvívó kórházban tölt napokat, s más, egyéb egészségügyi problémák is kínozzák, adja magát a kérdés: érdemes-e bevállalni egy fontos mérkőzést?
- Ez a munkám, elvégre férfiak vagyunk! Magyarországon, ahol senkit nem érdekel senki és semmi, ahol kilopják a sportból a pénzt, nem az a kérdés, érdemes-e bevállalni egy profi ökölvívónak a mérkőzést, hanem az, hogy mikor kap egyáltalán lehetőséget.

- Az első menetben nagyon bekezdtél, ez annak volt tudható, hogy a sérült szaglószerv miatt mihamarabb döntésre akartad vinni a dolgot, vagy egyszerűen ezt hozta a meccs tempója?
- Jött a gyerek, adni kellett neki. Nem volt nekem kondi problémám, ha nem csapja szét az orromat, simán végig bokszolok akár húsz menetet is, hiszen erre készültünk.

- Azt mondod, ezzel a hézagos felkészüléssel is végig bírtad volna?
- Nem volt az állóképességemmel semmi gond. Az volt a probléma, hogy a harmadik menetben a törött orromra rávert még egy felütést, ekkor a gerincemben is végighasított a fájdalom.

- Egyébként meglepett Velecky?
- Nem. Kaptam róla videót, láttam, hogyan bokszol, abszolút tudtam, mire számíthatok. Egyszerűen így sült el a dolog, gratulálok neki, legyőzött, ez van. Ilyen a boksz!

- Igen elkeseredettnek tűntél a találkozó után, de menedzsered, Cséffalvay Péter már akkor biztosított róla, töretlen a bizalma irántad, s újabb meccsen kapsz lehetőséget. Most merre tovább?
- Elsőként rendbe rakatom az orromat, s megvárom, míg teljesen meggyógyul. Aztán nekiállok a felkészülésnek, megbeszéltük Péterrel, márciusban egy hat-nyolc menetes felhozó meccsen lépek ringbe, áprilisban pedig jöhet egy címmeccs.

- Lesz visszavágó Veleckyvel?
- Nem fogja bevállalni, neki ez a meccs élete nagy lehetősége volt, amit sikerrel teljesített, s a ranglistán is jó nagyot ugrott előre. De ha mégis bevállalná a visszavágót, minden további nélkül állok elébe!
Miközben Füzesy Zoltán és Popovics Tamás nyilatkozatait gépeltem, megcsörrent a telefonom, a vonal végén pedig „Popo” jelentkezett be. Elmondta, tudomásul veszi a monokli.com fórumozóinak kritikáit, tudja, ez a szakmájával jár. Egy hozzászóló, az „Öreg” véleményét - akiről pontosan tudja, kicsoda - nem tudja azonban lenyelni, kérte, adjunk lehetőséget, mert mindenképpen reagálni szeretne az őt ért vádakra.

A fórumozó szavai: „Volna egy kérdésem, vajon mikor tőrt el az orra? Jártam egy edzésén, és láttam sparringolni, ott még semmi baja nem volt. Nem szeretnék igazságtalan lenni, de nem az orra miatt fogyott el az ereje, ebben biztos vagyok, valami másnak is kellett lennie, hisz mondom, edzésen még semmi baja sem volt. Én azt hiszem, rendesen eltalálták és ennyi, mással is megesett már ez, és nem gyártott hozzá magyarázatot, a box az ilyen. Kívánom, hogy vágjon vissza, és nyerjen.”

- Az „Öreg” már az edzőmről, Füzesy Zoltánról is mondott mindenféle, teljesen alaptalan dolgokat, majd amikor az edzőteremben találkoztak, ölelgette, csókolgatta, s azt mondta: Zolikám, te vagy a legnagyobb szakértő. Egy ilyen jellemtelen ember ne kérdőjelezze meg az én szavaimat! Soha életemben nem hazudtam, elég tökös és bátor vagyok ahhoz, hogy merjem vállalni a véleményemet. Bárkinek meg tudom mutatni, ha kell, elfaxolom a kórházi zárójelentést, de be tudom mutatni az a papírt is, mely igazolja, hogy a darabos orrcsonttörésem után csak saját felelősségemre engedtek haza a kórházból. Így vállaltam a meccset, s ezt nem kifogásnak szánom, a vereségért egyedül csak magamat okolhatom, a butaságom miatt vesztettem. Egy szó, mint száz, egy olyan ember, mint az „Öreg”, akinek szavahihetőségét csak Münchausen báró nem kérdőjelezné meg, soha, semmilyen körülmények között ne vonja kétségbe a kijelentéseimet, mert ezért még be is perelem! – mondta Popovics Tamás, akinek kérésére szavait változtatás nélkül adjuk közre.

Balogh Zoltán
fotók profibox.hu