Szujó Zoltán: érzelmeket kell generálnunk!

A 30 éves sportriporter Kovács István gdanski búcsúmérkőzésén tűnt fel először a piacvezető kereskedelmi csatorna képernyőjén. Bár világéletében sportos beállítottságú volt, kosárlabda múlttal s a sportágban szerzett edzői oklevéllel rendelkezik, az ökölvíváshoz azonban nem sok köze volt.

- A lelkes szurkolók szintjén volt kapcsolatom a sportággal, minden nagy mérkőzést megnéztem, ám ennél mélyebben nem ártottam magam a bokszba – kezdi Szujó Zoltán. - Az eltelt nyolc esztendő során azonban nagyon erős szeretet alakult ki bennem az ökölvívás irányába. Riporterként azt vallom, az embernek ki kell próbálnia, amiről beszél, kell, hogy fogalma legyen az adott sportág alapjairól. A sportolók iránti tisztelet nálam alap, de egy időben rendszeresen jártam Szántó Öcsi bácsihoz és Kovács Istvánhoz bokszleckéket venni. Megtiszteltetés volt számomra, és életem egyik legszebb időszakaként jegyzem, amikor „Kokóval” iskolázhattam. Szántó Öcsi bácsi és Kovács István véleményét feltétel nélkül elfogadom, ha ökölvívásról van szó, a két említett úr az etalon. De figyelek a stúdióban szinte állandó vendégként közreműködő Boros Tamás hozzászólásaira is, aki a kívülállók nyugalmával fogalmazza meg kritikáit, elgondolkodtató felvetéseit.
A sztárallűröket mellőző tévés számára jó alkalom lett volna a Kovács István által szervezett WBO jótékonysági gála, amikor is ifjabb Balzsay Károly ellen megmutathatta volna, a tréningeken mennyit sajátított el az ökölvívás tudományából. A dinamitöklű nagyközépsúlyú azonban Németországban készül(t) esedékes mérkőzésére, de a sportriporternek is halaszthatatlan elfoglaltsága akadt, így egy ideig még várni kell Szujó sporttárs első, „hivatalos” mérkőzésére.

- Egy nagyon megijedt Szujó Zolit láthatott volna a közönség – folytatódik elméleti síkon a beszélgetés, amikor arról faggatom, milyen produkcióval kápráztatta volna el a nagyérdeműt. - Karesz már a meccs előtt poénosan megfenyegetett, hogy alaposan megzavar a ringben, s készüljek fel egy-két gyomrosra is. A gálát szervező Kovács Istvántól azonban ígéretet kaptam, hogy a következő alkalommal számít rám, s ha nem is Balzsay Karcsi ellen, de egy ismert öklözővel szemben kipróbálhatom a tudásomat. Egyébként védekező típusú játékosnak tartom magam, valószínű, a ringben is ez lett volna a stílusom. Hosszú kezeimet kihasználva, hátramozgásból próbálkoztam volna betámadni. Na persze, ez az elmélet, abban nagyon értem az ökölvívást. De hogy mi lenne a gyakorlatban? Az első gyomros után valószínűleg borulnék.

A bunyós bemutatkozás tehát még várat magára, szpíkerként viszont már nem ismeretlen a szorító reflektorfénye Szujó Zoltán számára. A 2004. decemberében megrendezett, nyíregyházi Kótai-gálán való debütálása azonban nem volt túl sikeres, a lendületes riporter kicsit túlpörgött, a szabolcsi megyeszékhelyen bemutatott fellépésével nem veszélyeztette a szpíkerkirály, Michael Buffer babérjait.

- Mentségemre legyen mondva, első kísérletem volt, a következő kettőn, melyek K-1 rendezvények voltak, már jobban ment a dolog. Nyíregyházán elhatároztam, hogy visszafogott és illedelmes leszek, ehhez képest az Eurosport humoros műsorába is bekerültem – meséli nevetve. - Ilyen vagyok, igyekszem feszegetni a korlátaimat, ám itt tagadhatatlan, átléptem rajtuk. A K-1 versenyek után már több pozitív visszajelzést is kaptam, többek között az általam nagyon tisztelt Szántó Imrétől. Kipróbáltam a szpíkerkedést, de maradjunk annyiban, nem ez lesz a fő profilom. Nem fogom erőltetni, s igazság szerint egy picit én is idegenül éreztem magam ebben a szerepben.

No, de térjünk vissza a tévés első számú feladatához, a sportriporteri munkához. Mielőtt azonban belemerülnénk, egy kis adalék Szujó Zoltán sportmúltjából: a kosárpályákon nem tartozott a szentéletű játékosok közé, dumájával addig cukkolta az ellenfelet, míg az szabálytalanságot követett el. A boksz közvetítések során is tökéletesen tisztában van a bunyósok mérkőzés utáni lelkiállapotával, de riporterként eszében sincs provokálni őket Erdei Zsolt legutóbbi, drezdai címvédése alkalmával azonban mégis „belefutott” egy ilyen helyzetbe: arról kezdte faggatni a félnehézsúlyú világklasszist, miért nem adott ki Abron ellen többet magából, miért nem ütötte ki ellenfelét.

- Érdekes helyzet volt, a nézők a bokszközvetítések során korábban soha nem tapasztaltak ilyen direkt kérdést az RTL Klub képernyőjén. A felvetésem annak is betudható volt, hogy a meccs után a csatorna budapesti stúdiójában elég élesen elkezdték Zsoltot kritizálni - érkezünk el a nagy vihart kavart „Madár” nyilatkozat előzményeihez.

- A helyszínen lévő riporterként nem követhettem el azt a televíziós szakmai hibát, hogy kihúzom magam a kontextusból, s teljesen másról kezdek el beszélni. Úgy hiszem, a jó ütemérzék, kellő határozottság, helyzetfelismerés nagyon fontos egy riporter eszköztárában. Hússzor elnézést kérve, tizenötször gratulálva feltettem azokat a kérdéseket, melyek megfogalmazódtak a stúdióban. Nyolc év után ekkor éreztem először, hogy Zsolt kicsit ingerültebben válaszolt.

Szujó Zoltán nem rejti véka alá, az évek alatt barátság szövődött közte s az RTL képernyőjéről ismert bunyósok között, de azt is elismeri, interjúi hangvételére a szubjektív megközelítés a jellemző.

- Nem tudom, hogy ez hiba-e. Ha egy magyar sportoló lép fel valahol, a riporternek kutya kötelessége, hogy szavaiból kiérződjön az azonos országból való származás fontossága, a honfitársi mivolt. Megfigyeltem magamon, Zsolt mérkőzésein az utóbbi időkben előtérbe került az aggodalom, s legtöbbször szinte egyszerű szurkolóként követem az eseményeket. Természetesen nagyon figyelek arra, hogy emellett megfelelő szakmai színvonalat is nyújtsak, hiszen a nézőket ki kell szolgálni, elvégre egy televíziós műsort csinálunk. De visszatérnék „Madár”, már említett drezdai nyilatkozatához, s bevallom, nagyon nehezemre esett feltenni a kérdést, de nem volt mese, ezt várták el tőlem. A mai fejemmel még többet finomítanék a kérdésfeltevésen, jobban körbeágyaznám, s kevésbé élesen fogalmaznám meg. Egyet nem szabad elfelejteni, tetszik, nem testszik, nekünk a kereskedelmi tévékben érzelmeket kell generálnunk! Annak azonban örülök, hogy Zsoltból hosszú évek óta először sikerült egy őszinte, érzelmekkel teli reakciót kiváltanom, s ha a munkámat nézzük, ezt dicséretként fogom fel.
A gyorsasági autóversenyeken is induló kommentátor az Universum - magyar bunyósokat is felvonultató - gálái előtt minden alkalommal a helyszínen készíti el az „előzeteseket”, így rálátása nyílik a germán sztáristálló mindennapjaira.

- Inkább Fritz Sdunek módszereit ismerem, nem igazán tudom, mi zajlik a menedzsment körül – érkezik a korrekció. - Óvatosnak tartom az Universumot, ugyanakkor megértem őket. Azt látom, hogy az UPB-nek is, akárcsak a magyar nézőknek, szembesülnie kell azzal, ami a legutóbbi Erdei Zsolt mérkőzés kapcsán felmerült. Nevezetesen, hogy a profi ökölvívás az a produktum, amely a szórakoztatóipar és a sport határmezsgyéjén mozog. A kettőt nagyon nehéz elválasztani, s mostanában sajnos sokszor feltűnik, hogy a két dolog között ellenérdekeltség van. Ez okozott feszültséget „Madár” drezdai mérkőzése után is, hiszen szakmailag remek volt Zsolt, ám ez úgy tűnik, a szórakozásra vágyó nézőknek kevésnek bizonyult. De van egy harmadik szereplő is, az üzletpolitika, a pénz világa. Az Universumnak meg kell védenie saját bajnokait, hiszen ha ők nem lennének, akkor nem tudnának csarnokokat megtölteni, s televíziós nézettséget produkálni!

Balogh Zoltán
fotók: szujozoltan.hu